Malajzia három arca

7007056-putrajaya-malaysiaFantasztikus melót kaptam tavaly év végén: meg kell hódítanom Malajziát! Hogy ez mit jelent? Hogy eddig ott még nem volt irodánk, és most én alakíthatom ki. Eleve kivételes lehetőség, mert alig van olyan ország a világon, ahol nincs Greenpeace iroda. Na jó, mondjuk, Afrikában csak két irodánk van. De itt, Ázsiában van már majdnem az összes fontos/nagyobb országban, a délkelet ázsiai régióban Thaiföld, Fülöp szigetek, Indonézia, Észak-Ázsiában Dél-Korea, Taiwan, Hongkong, aztán van irodánk Pekingben is és Dél-Ázsiában, Indiában. Nos, Malajzia és Szingapúr például a mi térségünkben lévő két olyan ország, ahol még nincs irodánk, de főleg az én szempontomból, irdatlan nagy a potenciál. Az adományszervezés szempontjából Malajzia egy nagy lehetőségekkel bíró ország, egyrészt mert muszlim és tudjuk, hogy a muszlimok imádnak adományozni, aztán az életszínvonal a thaiokéhoz hasonlít, ahol szintén dívik a fundraising. No szóval a lényeg, hogy az én feladatom egy adományszervező irodát létrehozni az országban.
Kaptam egy húsz oldalas kutatást a potenciálról, gazdasági, társadalmi, politikai helyzetről, más civilek munkájáról, adományszervezési sikereikről, és magam is kutatásba és tervezésbe kezdtem. Egy hónap múlva többet tudtam az országról, mint Magyarországról, miközben semmit sem, hiszem még egyszer sem jártam ott, nem éreztem a város szívdobogását, nem láttam az emberek tekintetét az utcán, nem beszéltem még egy malájjal sem.
Az első utamat sikeresen akkor tettem, mikor egy durva gyomorrontásban voltam és még ráadásul a terhességem első harmadában is jártam, ami méginkább megnehezítette a munkám. A kínai negyedbeli hotelemből ki sem mozdultam, csak néhány megbeszélésre vitettem el magam. Igy keveset láttam a városból és az emberekből. A második találkozásom a várossal már sokkal kellemesebb volt. Malajziában malájok, indiaiak és kínaiak élnek. A három nép együtt, mégis külön, de együttműködve. Az első körben megismerkedtünk Ganesh-sel, meg Vishnu-val, aznap csak indiai istenekkel találkoztunk 🙂 Meg is kérdeztük Ganesh-t és feleségét, hogy tényleg minden ilyen békés-e, merthogy még sosem láttam olyan országot, ahol három ennyire különböző nép ilyen jól együtt tud működni. Ők hümmögtek egy kicsit, amin malaysianevetnem kellett.
Szerencsére a malájokat – namármost mindenféle nemzetiségű Malájziában élőt így fogok nevezni mostmár – nem feszélyezi az őszinte beszéd, sokkal könnyebb velük nyíltan csevegni mint a thaiokkal. Ganesh felesége nevetni is kezdett és elmagyarázta, hogy korábban még jobb volt, de most éppen fellendülőben vannak némi rasszista vonalak.
De akkor is. Ilyet én még nem láttam! Indiaikkal leginkább Nepálban találkoztam korábban, ahol az utcán többször lehetett látni rasztahajú, mezítlábas remetéket alig-ruhában. Nos, itt is szédelegtek ilyenek páran. Még a kínai negyedben is, ami hasonlított nekem Hongkongra, kis boltjaival, éttermeivel. Aztán volt egy maláj utcai kajáldasor, ahol Ganesh-sel és feleségével Miki (a magyar munkatársam, aki a maláj operatív munkákat vezeti) és én kipróbálhattuk az összes maláj ételt. A pincér csak úgy hozta elénk a különböző ételeket, mind finomabbnál finomabbakat. Sri Ganesh felesége valamiféle fehér gabonából készült meleg italt ivott, én is azt rendeltem. Baley-nek hívják, mint később megtudtam és a nő rögtön vásárolt is nekem egy kis zacskóval a boltban és elmagyarázta, hogyan kell otthon elkészítenem.
A város modern, mint Bangkok, de nem olyan nagy, így könnyebben átlátható. Skytrain-jei nem olyan modernek, de aranyosabbak, mert egy sínen futnak középen, amitől olyan hullámvasút-érzete van az embernek ha ránéz, benne meg inkább kisvasút és libegő keverékének tűnik. Az emberek tök jól beszélnek angolul és többnyire még beszélnek mandarinul és malájul is. A jogászi és felsővezetői körökben sok a kínai és indiai, de ugyanúgy találkozni malájjal is. A munka minőségében egyelőre nálam magasan verik a többi országot, ahol a környéken dolgoztam. Persze, amilyen kapcsolataink vannak eddig, azok inkább ügyfél-cég viszonyok, de akkor is. A jogi cég arab származású szingapúri igazgatója még aznap, mikor megérkeztünk elhívott együtt vacsorázni a feleségével és máris közvetlen baráti viszonyba kerültünk. Nagyon tetszett, ahogyan őszintén meséltek magukról, véleményükről az országukról, ahogyan kíváncsiak voltak miránk, a mi kultúránkra, országunkra. Szerencsére Mikit nem kell 322558595_a756c62046_zfélteni, meg egyébként is történelem szakon végzett, így a kisujjából kirázta az összes történelmi sztorit Magyarországról, amit ők élvezettel hallgattak.
A város modern és közvetlen, lüktető és sokszínű, modern és hagyományörző is, tele fiatalokkal. Miki már több hónapja bevetette magát a sűrűjébe, lubickol benne. Én meg még nagy, tágra nyitott szemekkel bámulom a skytrain-ről a felhőkarcolók mellett meghagyott kis dzsungeldarabokat, amikkel a várostervezők barátságossá alakították a várost és nem hagyják elfeledni, hogy az Egyenlítőn vagyunk.
A nap végén fáradtan dőltem ki a hotelszobám ágyára, amikor a plafonon megpillantottam egy nyilat. Mi lehet ez? „Kiblat” volt ráírva és hála a gyors internetnek, máris megtaláltam, hogy ez bizony egy üzenet nekem, hogy merre van Mekka. Ha véletlenül ma este még Mekkához imádkozni támadna kedvem. 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s