szupertájfun a hétköznapokra

Residents wade through a flooded street after heavy rain at Candaba town, Pampanga province, north of Manila, December 17, 2015. Nine people were killed and hundreds spent the night huddled on their roofs in the central Philippines as floods generated by a powerful typhoon inundated villages, disaster officials said on Wednesday. REUTERS/Czar Dancel EDITORIAL USE ONLY. NO RESALES. NO ARCHIVES.

Egy tavaly év végi beszélgetés részletei:

  • Szombaton reggel megy a gépem.
  • Még jó, hogy reggel, mert délután jön a tájfun – mondja Noime két falat között az étteremben.
  • Igen, igen, ráadásul szupertájfun – bólogat Titie is – azt mondják, akár 50 órán át is eshet az eső egyfolytában.
    Én csak nézek. Nem is tudom mit kérdezzek.
  • És… akkor hogyan készültök fel?
  • Én mondjuk elmegyek otthonról – vágja rá Maica, aki nemrég kezdett el nálunk dolgozni –tudod, egy olyan területén lakom Quezon citynek, ami mindig víz alá kerül. – A többiek beazonosítják a helyet gyorsan
  • Ó! Hát onnan el kell költöznöd. Nézel lakást? – kérdi Noime. Holnap délutánig kell elköltöznie? – gondolom magamban.
  • Persze, nézek.
  • Milyen nagy volt a Loanda? – kérdi Titie a többieket. – Asszem úgy 200 km/órás, nem? Ez most csak 120-as lesz. De 4-es erősségű.
  • Hány fokozat van? – kérdem, de közben megérkezik a második fogás és végül senki nem válaszol.

Manilában vagyunk a két napos tréning után, amit az irodának tartottam. A lányokkal 1450148859_6003027_hirunews_pilipinegy új éttermet próbálunk ki, a Gypsie Gourmet-et. A hely igazán lenyűgöző. A belső dizájn otthonos, tradicionális, modern és mindenből éppen az a pici, ami kell. De én most nem tudok az étteremre gondolni sem az ételre, amit épp most hoztak.
De te reggel repülsz, nem? Szóval akkor már nem leszel itt – legyint rá Abi. Biztos nagyon kétségbeesett arcot vágtam.

  • Én nem leszek itt. De ti igen! – vágom rá. És még mindig nem tudom felfogni, hogyan lehet úgy élni, hogy negyedévente egy szupertájfun mindent elsodor.
  • Legutóbb éjjel 4-kor ébredtünk fel, hogy ömlik be a víz a szobába –meséli Maica – akkor felmentünk a tulajhoz, ő a harmadikon lakik. Másnap meg láttuk, hogy az egész lakás tele van sárral. Minden. A falak, a kanapé, még a hűtő is.
  • A múltkor megkérte a  taxis, hogy mondjam már meg miért épp a filippinókat súlytja ez a sok természeti katasztrófa? Mit vétettünk mi?
  • Hát igen, ez a sok tájfun és monszun. De az indonézoknak meg ott van az erdőtűz. Tényleg, megállították már?
  • Azt mondják – feleli Titie – de ki tudja. Az indonéz kormány nem enged be segítséget, pedig maguk nem bírják.
  • Azért nem csoda, ha a száraz évszakban ennyi az erdőtűz, hiszen mostanában alig esik az eső.
  • Na meg az a szokás, hogy felgyújtják az erdőket…
  • De a szmog már nem olyan durva. Újra kinyitottak az iskolák Szingapúrban.
    Befejezzük a vacsorát, lassan mindenki búcsúzik.
  • Jó utat, Liza. Vigyázz magadra – mondja Noime miközben megölel.
  • Inkább te vigyázz magadra! Vigyázzatok magatokra mind!
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s