pizza és Délkelet-Ázsia

digital_for_europeSok minden változott, amióta elhagytam Európát. Ott is, de főképpen itt, azaz bennem. Tele voltam elképzelésekkel, amikről kiderült, hogy nagyon távol állnak a valóságtól. Legutóbb Rodnak mondtam, Manilában. Épp egy a hotelünkhöz közeli étteremben ültünk, az étlapon pizza és valamiféle helyi előétel.
– Jó lesz a pizza, nézzük milyet csinálnak! – mondtam és tudtam, hogy esély sincs arra, hogy jó pizzát csináljanak.
– Van egy olasz étterem Bangkokban Asoknál, ismered?
– A skytrain megállója alatt? – kérdi.
– Igen! Nos, ott aztán tényleg olasz ételek vannak! Oda szoktunk menni Gergővel „európázni”. Mikor annyira hiányzik Európa, oda megyünk. Eszünk sajtot és bort iszunk és borzasztó sokat költünk, bár a legolcsóbb, fokhagymás-paradicsomos pizzát esszük… és ott vannak a polcokon az olivaolajban pácolt szárított paradicsomok! Ó, azok a paradicsomok! – és máris emlékszem az ízükre, az illatukra, a vörösségükre, pedig hány éve volt, hogy Olaszországban laktam? Mindössze 19 éves voltam… De Olaszország… az első szerelmem! Első ország, ahol külföldön voltam igazán. 19 voltam mikor Edivel, a legjobb barátnőmmel egy EU-s pályázat alkalmával fél évre délre költöztünk. Calabria. Ha valaki ismeri Olaszországot, csak a szemét forgatja! De igen! Calabria volt nekünk Olaszország, aztán Szicília, és csak aztán Perugia és Róma és Firenze és Milánó és sokkal hamarabb ismertem Novara kisvárosát, mint egy évtizeddel később Velencét. De Olaszország nekem.. sajtillat és a sonka íze, és az utca zaja és Nápoly és Szicília! És a virágzó utcák és a fel-le és jobbra-balra kacskaringó kis utak pirinyó falvakban, és a fehér házfalak és a frissen készített paszták és még annyi minden.
– Ázsia sokkal másabb valójában, mint amire gondoltam régen… -mondom és Manilában vagyunk megint. Kihozták a pizzát. Sokkal rosszabb, mint amit én sütnék otthon mirelitből, pedig az híres arról, hogy milyen rossz. Gergő mai napig emlegeti, hogy egyik randinkon, mikor vártam hozzám, a fagyasztott pizzából hagytam neki pár szeletet és az rosszabb, volt, mint bármi, amit életében evett…
– És miben annyira más? – kérdi Rod és nekilát a pizzaszerűségnek. Ez van, mégicsak enni kell valamit.cozinhar-woh-pizza-750x420
– Olyan sok mindenben! Például sosem gondoltam volna, hogy az én országom ilyen olcsó! Értem én, hogy Ázsia olcsó neked, aki ausztrál, vagy Alexnek, aki amerikai, de még Johannának is, de nekem egyáltalán nem olcsó. Magyarország sokkal olcsóbb, mint a ti fejlett országaitok. És néha igenis olcsóbb, mint ezek a délkelet-ázsiai országok. Nos, ezt nem is sejtettem. Ha összehasonlítom a lakásárakat csak Bangkokkal, vagy a fogorvos költségét, nos, akkor csak egyet tanácsolhatok: látogass el mihamarabb Budapestre! Ott mindezek sokkal olcsóbbak.
Persze nagyobb a depresszió…bár azt egy fogorvosi kezelés erejéig biztos kibírod, de lakásvásárlás esetén… nos, ezt érdemes meggondolni.
– Igen, emlékszem, mikor mutattad, hogy mennyibe kerülnek a lakások Budapesten.. Tényleg megdöbbentően olcsók voltak! És emlékszem arra is, mikor 1998-ban voltam először Magyarországon. Az emberek egészen mások voltak, mint a kétezres években. ’98-ban a vidámság szinte folyt az utcán. Az emberek lelkesek voltak, felvillanyozottak, tele reményekkel, tele gondolattal és álmokkal! Aztán nem tudom mi történt… Majdnem tíz év múlva mindenki olyan, de olyan szomorú lett…
Nem elég a fagyasztott pizza, rendelnünk kell valami helyit is. Bízunk a pincérben, aki egy filippínó specialitást ajánl. Rod kérdezget, mi még? Mi más még, mint aminek gondoltam Ázsiában?
– Más a szegénység. Más a gazdagság. A legszegényebb országokban van a legnagyobb gazdagság sokszor. Az oktatás, az egészségügy teljesen mértékben elérhetetlenül drága dolgok itt a legtöbb ember számára. Európából azt hittem, itt, Ázsiában mindenki szegény. Pedig ez nem is így vagy. Nagyon más itt a szegénység. Európa nem azért gazdag, mert a gazdagok gazdagok. Európa azért gazdag a szememben, mert van ingyenes egészségügy és oktatás, no és szociális Emily-Vuong-30.5.14-Measuring-global-poverty-480x270ellátórendszer. Döbbenetes látnom, hogy itt az emberek az utcán éhen halnak. És ez a sok gyerek… főleg itt, Manilában. – erőt veszek magamon, különben nem tudnám folytatni. – Szóval itt a középosztály… vagy nem is tudom milyen osztály… Például a munkatársaink itt, ők nem középosztály? Mondjuk egy ilyen helyen dolgozol otthon, akkor a középosztályban vagy. De itt a munkatársaink középosztálysága irdatlan gazdagság a többiekhez képest. Mert itt, Manilában nagyon gazdag vagy, ha van autód. És mondjuk nekem otthon sem volt autóm, nem csak azért, mert Európában marhára jól elvagy autó nélkül is, de máskülönben sosem volt rá elég pénzem. Nos, itt a mi munkatársaink autóval járnak, és van egészségbiztosításuk és haza is tudnak utazni, azaz elreppenni pár száz kilométerre lévő szigetükre, és valószínűleg ebből a középosztálybeli fizuból marhára gazdagon élnek. Nos, Európában nagyon máshogy van ez… ha középosztály vagy, attól még érzed a szegénységet. Legalábbis én mindigis éreztem… legalábbis az én országomban. A lényeg, hogy más itt a szegénység, mint gondoltam. És innen nagyon más Európa is. Mert ha arra gondolok, hogy a szüleim ide születnek, és én itt vagyok szegények gyereke… hát, sosem lehetnék ott, ahol ma vagyok. Azaz soha nem lett volna esélyem.
Mert Európa nagyon más. Ott a szegények sem fognak éhen halni és ott azért mindenki kap egészségügyi ellátást. Persze sok az igazságtalanság, de más, mint itt. Mert itt a szegények még arra sem gondolnak, hogy ez igazságtalan. És persze a „gazdagok” women_recycling_delhi_0sem. Itt esély sincs a kiemelkedésre. És itt ez a természetes… nos ezt nehéz elfogadnom.
Számomra az utcán alvó gyerek ugyanolyan, mint a házban, rózsaszín tüll pizsamában alvó. És talán éppen ez az, ami európaivá tesz, sokkal jobban, mint az, hogy szeretem a pizzát és a sajtot. Hogy hiszek az egyenlőségben, az egyenlő bánásmódban, abban, hogy mindenkinek kell, hogy legyen esélye és hiszek egy igazságos világban. Hogy egyszer eljön.
Megdöbbentő volt számomra látni, hogy nem mindenki gondolja ugyanígy…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s