amíg süt a nap, nagy baj nem lehet

feelings_happiness_sunshine_freedom_girl_happy-fb8641fa231ee1cbdd389e2f773a1b3b_h_largeAmíg otthon laktam, sosem tűnt fel igazán, hogy mekkora szerepe van az évszakoknak. Persze irdatlan szenvedtem télen, főleg január-februárban, meg örültem a tavasznak és szerettem az őszi levelek ezerszínébe bambulni. Az évszakok váltakozása adott dinamikát az évnek, de ezt inkább valamiféle rohanásnak éltem meg, hogy míg épp túléltem egy ünnepet, máris jön egy másik és hogy máris ősz van és máris tél és olyan rövid volt a nyár és arról nem is beszélve, hogy az utóbbi években az időjárás nem volt hajlandó követni az évszakokat, ami méginkább bezavart a képbe.
Amióta nyárban élek, felfedeztem az időjárás rettentő erejét. Kanárin olyan nyár volt, ami soha véget nem ért, ami meleg volt és száraz, a télen lement néha húsz fokra is, amikor végre örömmel vettünk fel farmert és esténként még laza pulcsit is. De az összes meleg ruhánk ennyi volt, egy-egy vékony pulcsi, farmer. A többi mind vászonnadrág, póló, nyáriruci. És mindig nyár! Az idő ekkor állt meg velem először. Ha nincsenek évszakok, alig érzékeled az idő múlását is. A hónapok nevének alig van jelentősége, hiszen nem köthetőek hozzá időjárási változások. Persze jött ott is a karácsony és a sulikezdés, de ezek inkább viccesnek hatottak a pálmafás közegben, ahol mindig hétágra sütött a nap. Az idő tehát megállt itt velünk, benne a nyárban és nem is mozdult tovább. Ez nagyon megdöbbentő élmény volt. Soha többé nem kellett sietni és kapkodni. Persze az életmódunk is más volt, ami azért befolyásolta az időhöz való viszonyunkat. Eleve adtunk magunknak időt pihenni. Kihipenni mindent, ami otthon ért.
A másik nyár már egy szaunás, forróságos, gőzfürdős nyár lett, Bangkok. Itt a meleg a forró levegővel jön, hirtelen kap el, mert a házakban, boltokban, taxikban, metróban mindenhol hideg légkondi van, ezért mikor kijössz a napfényre, a hőség óriásként ront rád és letarol. Volt, hogy olyan volt a hőség, hogy vágta a bőrömet. A város felett szürke, maszatos az ég többnyire, mégis át-átvetődve tör rád a napsütés és a szmogfelhőn át is éget. A másik a pára. Pár lépés után már öregember módjára lihegsz és nem érted mi van. Persze ez csak akkor van, amikor a legdurvább a nyár. Máskor kellemes idő is van, mint például ma. Száraz évszak van, alig múlt el a leghűvösebb hónap és ma fúj a szél! Ami irdatlan jó! Mert a lakás nagy üvegerkélyajtajait nem lehet általában kinyitni, mert csak a hőség tör be rajta, de ma! Ma végre kinyitottuk az ablakokat, ajtókat és a könnyű kis tavaszidéző szellő átvág a lakáson. A nap is csak néha-néha süt, persze akkor forrón, de máskülönben az árnyékban kellemes az idő, talán 20, 21 fok ha van.
Az időjárás és folytonos nyár miatt itt sincs időérzékem. Mégjobban összezavarodtam az iskolai hónapokat illetően, mivel itt a suli májusban kezdődik, októberben van szünet aztán novemberben folytatódik februárig. Az itteni buddhista ünnepek is jobban meghatározzák az életünket, mivel a munkahelyemen akkor van szünnap. Ezeket persze mindig elfelejtem, mert nekem már semmit nem jelentenek az évszakok nevei. Csak a szellő határozza meg az évszakokat. A „téli” hónapokban, amikor nálunk tél volt otthon, itt száraz évszak van, nincs olyan hőség, akkor már a medencébe sem nagyon akarok bemenni, merthogy már elkényeztetett az örökös nyár. Csak a medence hőmérséklete határozza meg az itteni évszakaimat meg a hazalátogatásaink dátumai, a szerződésem vége, nagy utazások dátumai.
Ami viszont még fontos a nyárban lakásban, hogy az ember sosem depressziós. Én hajlamos vagyok melankóliába süllyedni, sőt még depresszióba is, de ezt mind itt, a nyárban szinte elképzelhetetlen megvalósítani. Lehet nehéz a helyzetünk, lehetek stresszes és gondolhatom, hogy most aztán nagy pácban vagyunk, mégis: a nap süt. Ugyanúgy. Igyhát olyan nagy baj nem lehet! Pedig voltak, vannak itt is kihívások. Kanárin volt olyan, hogy fogalmunk sem volt, honnan lesz pénzünk a következő héten ételre, hogy miből fizetjük ki a havi lakbért, itt meg olyan stresszes voltam az egyik beosztottam miatt, hogy rendszeresen fitneszterembe kellett járnom kitombolnom magam, pedig én aztán nem vagyok egy sportember. Addig futottam, amíg csak bírtam és közben szidtam a szerencsétlent. Eltartott vagy két hónapig, jó kis alakom is lett tőle 🙂
Szóval nem arról van szó, hogy minden sokkal jobb lenne attól, hogy süt a nap, de mégis. Valahogy a mélydepresszió, az elkeseredés, a kétségbeesés nem annyira lehetséges. Hiszen amíg süt a nap, addig nagy baj nem lehet.

Advertisements

4 thoughts on “amíg süt a nap, nagy baj nem lehet

  1. Abszolut egyetertek veled az idojaras, az evszakok, a napsuteses orak szamanak hatalmas erejevel a mindennapjainkra. Itt Angliaban nagyon nehez, meg nekunk magyaroknak is, akik hosszu hideg, csapadekos telhez vagyunk szokva. Az esot megszokja az ember, meg en is, aki beteget jelentettem, ha reggel esett. De a napsutes, az nagyon hianyzik. Most jottunk vissza Thaifoldrol, igy at tudom erezni amit irsz. 🙂 Sok szerencset az eletben!

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s