marad, ami marad

Marad, ami marad. A Körút tavaszi fénye, a Dunapartról összegyűjtött kövek, a kertem borostyánbokrai, a szomszéd kutyaugatása, az őrült néni anyuék házában, a körforgalom Szentendre után, a hév reggel és éjjel és mindig. A 4-es 6-os villamos és a Lush durva, elvakitó illata a Jászain. A dizájnos új helyek a Kálvin téren, a betoncsillogó új metrómegállók és a régi villamosok, a Margit hid és a naplementekor felkapcsolódó összes fény a városban.
Mindenkinek más marad. Nekem még APEH, neked már NAV. Nekem még Moszkva tér, neked már Széll Kálmán tér. Az idő ott állt meg, ahol elhagytam őt. Megfagyott