bankkalandok világszerte

Eddig három különböző országban éltünk és nagyon meglepett, hogy mennyire mások a bankok szolgáltatásai mindhárom helyen. Egy bankról azt gondolná az ember, hogy kb ugyanazokat nyújtja minden helyen, főleg mert ma már tényleg mindenhol van és merthogy valszeg csak pár nagy bank áll az összes kicsi mögött is, szóval azt hinnéd, hogy sztenderdizálják magukat. Pedig hát nagyon nem.
Megmondom őszintén nem nagyon kedvelem a bankokat, óriás monopóliumoknak tartom őket, akik személytelenítik az egyéneket, akár ügyfeleik azok, akár munkatársaik és ráadásul a taylori vadkapitalizmus alapján húznak hasznot mindenkiből, akiből csak tudnak. Ez az elképzelésem szeretett hazámban született a bankokról a saját tapasztalataim alapján, amelyeket itt most inkább nem is részletezek.
Nos, úgy indultunk neki Kanári szigeteknek, hogy lehető legjobban kivonjuk magukat a forgalomból, a fogyasztói társadalomból, a robotoló világból és ezért a legkevesebbet akarunk mindenféle óriás hivatallal kapcsolatba kerülni. Sikerült is elérni kb 1 hónapig, hogy ne kelljen bankszámlát nyitnunk, de aztán elkerülhetetlenné vált a dolog. (Nos, ezért sem kedvelem a bankokat, mert mindenféle trükkel köteleznek a saját szolgáltatásaik használatára.) Az adott esetben ha jól emlékszem az internet bekötéséhez kellett bankszámla.
Kanári szigeteken, abban a kis tengerparti városban ahol laktunk, a főutcán egymást érték a bankok, ígyhát miután kiderült, hogy az etikus bankok számunkra nem elérhetőek a fővárosban az egyik nap beléptünk az egyik helyi bankfiókba, hogy most újra elkötelezzük magukat és bankszámlát nyissunk. Akkor még azt hittük ez egy könnyű feladat, lám, Magyarországon azért akkora nagy akadályokat nem gördítenek eléd, ha nyitni akarsz egy számlát. De mint kiderült külföldiként más az élet! Sokszor a helyi szabályok kötelezően vonatkoznak rád, de a betartásuk annál nehezebb. Spanyolországban is gyakori az otthon már jól megszokott hivatali egymásra mutogatás, azaz az „egyik hivatal engedélye kell a másiktól, aki csak akkor adja meg, ha az első már megadta” rendszerszintű ellentmondás. Nem részletezve a helyzetet a lényeg az volt, hogy az első bankban rögtön közölték, hogy ha külföldiek vagyunk, akkor bizony munkaszerződés kell, hogy nyissunk számlát. Egyetlen kitétel merült fel, ha nyugdíjasok lennénk, de akkor meg bizonyítottan kell x összegnek megjelennie a számlánkon havonta. Hát kérdem én, miért kell hogy legyen az adott országban állásunk ahhoz, hogy pénzünk legyen, amit a bankba akarunk tenni?! (Bár ez csak feltételezés, merthogy egyáltalán nem akartunk pénzt tenni a bankba, viszont nagyon is akartunk otthonra internetet!)
Szerencsére azért Kanári nem csak egy turistasziget, de nyugat-európaiak tömeges, hosszútávú lelőhelye is, azaz nem csak nyaralni, de élni is jönnek ide sokan, főleg a hidegebb tájakról Európából. Egy banknak sikerült felismernie a bennünk, „pénzzel rendelkező, nem dolgozó, de nem is nyugdíjas” emberkékben a bizniszt, és megnyitott előttünk. Már a bank ajtaja is érdekességet nyújtott, mert az volt ráírva több nyelven, hogy „Beszélünk a te nyelveden”. Gondoltuk is, hogy kipróbáljuk, hogy tényleg beszélnek-e magyarul? 😛
Nos miután a belépés sikerrel járt, az egész nagyon gördülékenyen haladt tovább és részesei lehettünk a nyugat-európai stílusú bankrendszernek, ami meglepetésemre igencsak különbözik a magyartól. Nem részletezem az ügyintézők kedvességét, hisz a magyar hivatalnoki morcosság valószínűleg igencsak specifikus különlegességünk. Inkább jöjjenek a szolgáltatások. A bankszámla nyitáshoz nem kellett pénzt betenni! A szerződésben nem voltak kisbetűs, eltitkolni kívánt részek. A bankszámlavezetés ingyenes volt ugyanúgy, mint a készpénz kivét automatából és a kártyával fizetés. Rögtön dombornyomott kártyát kaptunk, amivel lehetett online is vásárolni és még ráadásul nyolc nyelven voltak elérhetőek az egyéb szolgáltatások. Örült a bank, hogy nem kérünk postai számlát (és aztán tényleg nem is küldtek, nem mint otthon) és meg is mutatták, hogy hogyan kell használni a netbankot, bár nagyon érthető és könnyen használható volt a felület. Nem is kellett munkaszerződés se, se semmi, csak egy útlevél, egy lakcím (ami még nem is kellett, hogy helyi legyen) és egy aláírás. Az egész megvolt 7 perc alatt és az angolul tökéletesen beszélő banki alkalmazott kedves és lelkes volt.
Ennél sokkal nehezebb dolgunk volt Thaiföldön. Úgy kezdődött az egész, hogy a munkahelyemnek kellett egy bankszámla, ahová a fizumat utalják majd. Szerencsére a helyi szervezet fel van készülve a tétova, egyik lábáról a másikra álló, ijedten körülkémlelő külföldiek érkezésére, mint amilyenek mi voltunk, így Game, az egyik HR-es srác rögtön, még az első héten elkísért a legközelebbi bankba, hogy nyissunk nekem bankszámlát. Gergőnek hála, már felkészült voltam, így még mielőtt rájöttem volna, hogy mire készülünk jeleztem, hogy etikus bankot szeretnék és hogy van-e itt olyan, és érdeklődtem az adott bank iránt is. Sajnos teljesen értetlenséggel állhattam szemben, még a kérdést sem értették szegény thai kollegáim, és még ráadásul teljes zavart idéztem elő, hogy nem tudnak a kérdéseimre válaszolni, így inkább nem kínoztam őket tovább, hanem beadtam a derekam. A bank az egyik legnagyobb volt az országban, ezért méltán remélhettem széleskörű szolgáltatást legalább, ha már nem etikus a bank.
Igyekeztem azért kifaggatni a srácot, míg odaértünk, hogy miért is épp ez a bank és hogy nem választhatok-e mégis én? De nem volt itt lacafaca, a munkahelyem megmondta, hogy ez az egy lehetőség van, és ha máshol akarok bankszámlát nyitni, nyissak csak nyugodtan, de akkor is itt IS kell egy számla. A thaiokat akkor még nem ismervén nem tudtam mekkora gondot okozok én nekik a finnyáskodó válogatásommal, próbáltam megértetni a sráccal, hogy miért fontos, hogy etikus bankot válasszunk és hogy gondolom ugyan a szolgáltatások nagyjából ugyanolyanok, de korántsem mindegy, hogy egy bank például épp azokat a cégeket szolgálják-e amelyek ellen küzdünk vagy olyan társadalmi, gazdasági és politikai hatalmat képviselnek-e, amellyel nem értünk egyet. Látványosan felsóhajtott a srác, mikor megérkeztünk végre és beültethetett az ügyintéző előtti székbe. A bankban szintén zavart keltettem fehérségemmel és thai nem tudásommal, még ha mellettem állt Game, aki igyekezett az ügyintéző minden felmerülő kérdésére választ is adni. A rendszer a következőképpen nézett ki: a bank kívülről olyan, mint bármely más országban, a brandépítők és marketingesek csodájának műve, tökéletesen illeszkedő színek, gazdag, boldog életet sugalló reklámok, csini egyenkosztümös hölgyemények, szórólapok. A  pult mögötti valóság viszont kicsit másabb, az ügyintézők egyáltalán nem beszéltek angolul és hiába a sok modern számítógép, valahogy mániákusan fénymásolni kezdték az összes dokumentumom összes oldalát. Sok-sok thai beszédnek sok az alja, Game úgy gondolta minek is lefordítani nekem, hogy mikről beszélgetnek az ügyintézővel a számlámról. Azért megkérdeztem, hogy bankkártyát kapok-e, mire a nagy bólogatás következett, majd nem sokkal később kezembe kaphattam egy „debit card”-ot, amin még a nevem sem volt feltűntetve. Gyanús is lett a dolog és ki is derült hamarosan, hogy ez nem ám egy „credit card”, amivel tudnék online vásárolni, merthát az olyat „nagyon bonyolult” megszerezni magyarázta rögtön Game, ezzel letudva a további kérdezősködésemet. A másik kérdésem a netbank jelszó volt, amiről kiderült, hogy olyan márpedig nincs, merthogy az ügyintéző és Game közötti gyorssodrású beszélgetés után egyszerűen közölték velem, hogy nincs netbank. Nem mondom mennyire lepődtem meg. Ezekután még tetézték a helyzetet azzal, hogy a bankszámlámról nem lehet majd külföldre sem utalni. Megdöbbenve hagytam el a bankot további kérdezősködésnek nem láttam értelmét a kommunikáció nehézsége miatt, viszont sűrű terveket szőttem arról, mely külföldi munkatársamat kell megkérdeznem a banki szolgáltatásokról.
Ki is derült persze, hogy létezik netbank és hogy bizonyos személyeknek van is olyan kártyájuk, amivel online lehet fizetni, de a legtöbben inkább 2-3 (!) bankszámlát tartanak fenn különböző bankokban, mert egyikben ezt, másikban azt volt könnyebb elintézni. Végülis Game is ezt kérdezte, hogy miért nem nyitok máshol másikakat, neki is van vagy négy. (!!!!) Úristen, rémálom! Én épp igyekszem a lehető legkevesebbre redukálni az interakcióimat a bankokkal, erre ezek az emberek meg arra buzdítanak, hogy még több kötöttségem legyen!
Nos, eltelt lassan két év, netbank és amolyan dombornyomott bankkártya nélkül és még azt is sikerült elkerülni, hogy több bankszámlát nyissunk más bankoknál. Viszont ahogyan lassan távozunk az országból felmerültek némi nehézségek a pénzügyeinkben, amihez mégiscsak szükség lenne vagy kártyára vagy/és netbankra. Igyhát elindultunk megint a bankba, de már tudatosan egy olyan helyre, ahol reményeink szerint jobban beszélnek angolul. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy az útlevelem megtelt és ezért egy új útlevelet használok, ami óriási zavart keltett. Mint kiderült, csak abban a bankban lehet átírni az útlevelem számát, ahol a bankszámlát nyitottuk (még szerencse, hogy nem az ország északi csücskén vagy a délin, nem 12 órányi vonatútra innen!) és minden egyéb csak ezután jöhet. Mindezért a válaszért kb 40 percet ültünk a bankban, aztán csalódottan távoztunk. Egy másik napon felszerelkezve türelemmel elindultunk az eredeti bankba, ahol megincsak nehézségbe ütközött az angolságunk, de gyakran ismételve az internet banking szóösszetételt, mégiscsak eljutottunk egy ügyintézőhöz. Itt óriási gondok adódtak, merthogy mint kiderült a banki számítógépes rendszerben nem ugyanaz az útlevélszám szerepelt, mint az útlevelemben! Valójában egyetlen betű volt elírva, de ez nagyon megkavart mindent, az egész folyamat leállt, több kiskosztümös hölgyemény is tanakodni kezdett a két útlevelem és a számítógép fölött, hogy most aztán ez hogyan lehetséges. Mindenáron azt akarták bizonyítani nekem, hogy volt egy harmadi útlevelem is, amit minden bizonnyal elhagytam. Mondom, hogy nem és hogy valószínűbb, hogy egyszerűen hibáztak a betűk beírása közben – ami egyébiránt meglehetősen gyakori, szinte semmilyen szolgáltatást eddig nem láttam, ami tökéletesen működött volna. Miután többször, többen végiglapozták mindkét útlevelemet, megnézték benne az összes pecsétet (de minek?!) mintha kezdtek volna továbblépni a kérdésen és kezdték volna feltételezni, hogy én valóban én vagyok, akkor derült ki egy másik hiba is, hogy az útlevelem lejárati dátuma szintén hibás volt a gépben. Nekünk hamar lejött mi a baj, a 2 évvel ezelőtti ügyintéző nem ismerte az európai évszámokat, évszámírási szabályokat, ezért szerinte 19-én fog lejárni az útlevél és nem 2019-ben. Hozzá kell tenni, hogy itt most 2558-at írunk a thai időszámítás szerint és az összes thai papíromban és a banki rendszerben is ezeket az évszámokat használják. Nos újabb húsz perces teljes értetlenkedés jött, és még mindig nem tartottunk a netbanknál, a bankkártyát meg még meg sem kérdeztük. De továbbhaladva a történettel végül csak sikerült egy netbankot szereznünk – bár még nem próbáltuk ki, szóval ne igyunk előre a medve bőrére! A thai bankszámlánkról külföldire történő utaláshoz viszont külön engedély kell, egy kérvény hozzácsatolva mindenféle papírunkkal, mint munkaszerződés és havi fizumról papiros és munkavállalási stb, aztán jön a procedúra, ami egy engedélyezési eljárás és ha kb egy hónap múlva úgy ítélik, hogy nincs óriási veszélyben a nemzet azzal, ha az utsó havi fizumat hazautalom majd magamnak, akkor TALÁN átutalhatunk egy kis pénzt. Az online fizetésre is jogosító bankkártya feltételei – figyelem! : legalább 6 hónapon keresztül havi 100.000 bath (!!! Azaz havi 800.000 Ft!!!) –os forgalom a bankszámládon, munkaviszony, fizetési papírok, útlevél és egyéb apróságok, engedélykérés és várakozás…
Na most kérdem én, miért is van ez?! Mikor Spanyolban kérés nélkül kaptunk bankkártyát, itt meg egy luxuscikk? Miért van, hogy minden sarkon van egy bank, úgy tűnik a világot beborító bankreklámokból, hogy alig várják, hogy betérjünk, mikor meg bemegyünk, nem tudunk egy egyszerű dolgot elintézni? Miért van, hogy nagy, nemzetközi brandek különböző országokban lévő fiókjai még a minimális szolgáltatásokban sem ugyanolyanok? Üzleti szempontból nézve mégis mi érdeke van a banknak abban, hogy ne állítson ki olyan bankkártyát, amivel egy repjegyet tudnék foglalni a neten? Hogyan lehet, hogy ilyen mammutnehézkesen működő intézmények fenn tudnak maradni? Hogyan lehet, hogy ekkora társadalmi elfogadottsága van a bankoknak már csak amiatt a sok buta reklám miatt? Hogyan lehet, hogy nem lehet őket kikerülni? Ki kényszerített minket rá arra, hogy mindenképpen a bankok labirintusában vesződve ténferegjünk?
De összességében mindezek után, mégis hogyan lehet, hogy ilyen rossz minőségű, erőszakos és öncélú szektor így ráépült a mindennapjainkra, szabályozza, hogy saját pénzünket hogyan és mire használjuk és közben gazdasági, társadalmi és politikai hatalmat gyakorolhat fölöttünk?