melyik az ideális ország?

Ha választhatnál, melyik országban élnél? Ha bármelyiket választhatád?
Bármelyik kontinenst, bármelyik országot. Mit mondanál? Hol a legjobb élni? Melyik város a legélhetőbb? Mik lennének a szempontjaid?
Asszem idővel a szempontjaink nagyon változnak. Be kell látnunk, hogy a saját igényeink lassan a háttérbe szorulnak és előjönnek a gyerekek igényei. Vagyis inkább a mi igényeink a gyerekeink számára. Merthát amit én szeretnék, az nagyjából mindig ugyanaz: legyen meleg és kedves emberek. Az sem árt, ha tetszik a kultúra és szívesen tanulom meg a nyelvet. Ha vannak filmek, zenék, amelyeket szeretek az adott nyelven, írók, akiket magyarul már olvastam és szívesen

olvasnám eredeti nyelven. Persze fontos, hogy a hétköznapok jók legyenek, azaz ne legyen stresszes a nép, és ne legyen depressziós. Legyen elég napfény és lazulás és nem árt, ha van tenger. Mondjuk nem kötelező, de jól jön.
Aztán jönnek az egyéb szempontok, például, hogy legyen demokrácia. Ez mondjuk elég fontos. Aztán legyen egy közösség, amelyhez szívesen tartozunk. Nos, ezt például korábban sosem vettük figyelembe. Merthogy akkor is tartozunk a közösségeinkhez, amikor nem az adott országban élünk, legalábbis azt hittük. Na, mondjuk a legtöbb barát tényleg megmaradt. És mi mindketten a Greenpeace nagy közösségéhez is tartozunk, és mivel GP van majdnem a világ minden országában, ezért annyira nem paráztunk ettől. De azért meg kell hagyni, nem árt, ha vannak emberek, akikkel közös az értékrendünk – ha már a kultúránk vagy nyelvünk nem az. (Mondjuk az értékrend ennél úgyis fontosabb.) Meghát nem árt, ha van valami munka, amit szeretünk csinálni. Az értékrendhez kapcsolódik ez is, merthogy nem véletlen vagyunk civilek, ez egy hivatás, és a világ legtöbb részén ugyanazt jelenti. (Mondjuk fontos kihangsúlyozni, hogy csak a legtöbb részén, nem minden… tapasztalhattuk például Ázsiában.) De mivel eddig legtöbbször azért mozdultunk, mert kaptam állást valahol a világban, nem kellett azon aggódni, hogy nem lesznek hasonszőrű emberek körülöttünk. Bár idővel rá kell jönnünk, hogy a hasonló értékrend nem elég a barátságok kialakulásához, sőt, nem biztos, hogy szívesen hívom meg a munkatársaimat vacsorázni hozzánk hétvégére, hiszen így is annyira sok időt töltök velük… És kiderül, hogy nincs is más, akivel időt töltenénk.
Na de itt vannak a gyerekek szempontjai is, amelyek egyre inkább előtérbe kerülnek. Ráadásul két, különböző életkorú gyerekünk van, azaz két nagyon különböző igény merül fel velük kapcsolatban. Levi kamaszodik, 12 éves, fontosak nála a kortárs csoportok, szüksége van állandóságra, egy közösségre, amelyhez tartozhat. Az elmúlt 4 évben folyton utaztunk, 8 éves volt, mikor Kanárira költöztünk, 9, mikor Thaiföldre, 11, mikor onnan Magyarországra egy évre és most 12, mikor Olaszországba. Eddig nem nagyon merült fel az állandóság iránti igénye, inkább a kalandvágyára apelláltunk és ez be is vált. De most már mások az igényei, amiket nem is rejt véka alá, sőt, igencsak kioszt minket azzal kapcsolatban, hogyan is kellene élnünk. Mondjuk ez a fajta ideális élet számára igencsak messze esik a mi igényeinktől, szóval mivel felnőttek vagyunk, élhetünk még az erő hatalmával 😛 azaz nem költözünk egy magyar kis faluba, ahol ki sem mozdulunk a szobából, amelyben nonstop internetes játékkal játszanánk… 😀 Na, de félre a tréfával, valóban igénye mutatkozik a tartós társas kapcsolatokra, ami tökre érthető, mert nekünk is. 1 év Kanárin, 2 év Bangkokban, 1 év otthon és most 3 hónapja vagyunk Olaszországban. Kicsit sok költözés rövid idő alatt és ahogyan mindenhol kicsit otthon lettünk, mindenhol maradtunk idegenek is. Aminek nyilván van előnye és hátránya is.
A gyerekek szempontjából mindenesetre egyre fontosabb két igény: a jó minőségű iskola és a jó minőségű, lehetőleg ingyenes (vagy megfizethető) egészségügy. Merthogy Levi cukorbeteg, ami azért nem egy olcsó betegség, és nem csak a diabetikus ételek miatt, hanem inkább a kellékek miatt, amikből a gyógyszergyártó cégek jól meggazdagszanak. Persze az inzulin szinte mindenhol ingyenes vagy elég olcsó, de az összes többi cucc, akár az egekbe is emelheti a költségeinket, például a vércukormérő tesztcsíkja vagy a tű, amit az inzulinbeadáshoz használ, vagy a kanül, amit az inzulinpumpához. Persze az sem mindegy, hogy a sulinak és a cukorbetegségnek milyen a viszonya, merthogy sajnos például Magyarországról van olyan példa, hogy elutasítják inkább a cukros gyereket a suliból (mármint, amikor épp felvételizik), csak mert nem akarnak ezzel bajlódni és van ennek az ellentéte is, hogy előnyt élvez a felvételkor épp a hátrányos helyzete révén (pl Angliában). Itt, Olaszországban például fogalmam sem volt a beiratkozáskor, hogy most ez előny-e vagy hátrány, így nagyon óvatosan tudakolóztam a titkárságon, de végül jelenleg úgy néz ki, hogy tökre neutrális a hozzáállás, vagy csak az adott nőcit marhára nem érdekelte a dolog. Szóval jó oktatás is kéne, ami nem azt jelenti számomra, hogy versenyistálló legyen, mert annak nem vagyok a híve, inkább legyen nyitott, gyerekközpontú az iskola (és ne csak mondja magáról, mint otthon minden második suli), legyen érték a másság és az elfogadás, legyen globális értékekre nevelés, mint a tolerancia, az egyenlőség, a demokrácia és a kulturális nyitottság és ne legyen alárendelve az adott politikának az oktatás, ne kis katonákat neveljen vagy gondolkodásra képtelen bábukat. Fogadja el a fiamat olyannak, amilyen és találja meg a legjobb utat hozzá, valamint hozza ki belőle a legjobbat. Találja meg azt, amiben a legjobb, ezt erősítse és segítse, hogy abban tudjon kiteljesedni, amely a kedvenc elfoglaltsága, hogy neki is szerelmetes hivatása legyen, ne nehezen elviselhető munkája. Tanítsa meg szeretni magát és másokat és tisztelni a másságot mind önmagában mind másokban.
Egyszóval legyen olyan iskola, amilyenről álmodom… 😛 Na jó, lehet kicsit másabb, de azért fontos, hogy jó legyen a gyereknek és én is biztos legyek benne, hogy nem egy mellékvágány.
De közben itt van a másik gyerek is, a pici. Neki tök más igényei vannak. Kellene egy olyan ország, ahol van bölcsi, de nem kötelező, ahol szabadon összejárhat más gyerekekkel, vannak foglalkozások, de nem kötöttek, ahol megismerkedhet játékokkal és közösséggel. Ahol beadhatjuk egy közösségbe heti pár órára és ahol jól érzi magát. Mivel elég visszahúzódó, szerintem neki az tenne a legjobbat, ha egy nagy közösségben élne, mondjuk egy hippifarmon vagy ökoközösségben  :P…  vagy egy órási nagy családban. De mondjuk az is jót tesz, ha néha elmegyünk csak sátorozni egy kempingbe 😀 Merthogy például legutóbb Korzikán igencsak megnyílt idegenekkel szemben is, már csak azért, mert minden nap látta őket és a hét végére már nem is volt furcsa neki, hogy idegenek mellett alszuk egy sátorban, hogy idegenekkel mosunk fogat és mellettük zuhanyzunk, hogy velük strandolunk és csúszdázunk és ebédelünk és vacsorázunk.
De valójában ebben a korban (1 éves), leginkább csak a szüleire van szüksége és a természetre.
Azaz legyen tér, nagy fák, legyen víz és nagy ég, legyen mit nézni és megérinteni, legyenek állatok és rohangálásra idő. Mondjuk mindez a nagynak sem ártana. És nekünk sem.
Merthogy az én igényeim is változnak, a sok munka irányából lassan tolódik át a család felé. Szeretnék többet velük lenni, valami olyat csinálni, amit együtt tudunk csinálni, mondjuk egy családi vállalkozást. Meg zöld is kell. Na, ez egy nagy felfedezés, merthogy lakótelepen nőttem fel, alig volt valami kapcsolatom a természettel, de idővel egyre inkább vágyom rá. Valahogy nagyon segít. A tenger, ahogyan hullámzik, fél évig néztem Kanárin, mire kijöttem az idegösszeomlásból. Vagy a nagy fákat nézni az ég felé nyújtózva, ahogyan összeérnek az ágaik… ezzel nem tudok betelni.

Szóval összefoglalva az alábbiakra van szükségünk:
– jó iskolarendszer (ingyenes és jó minőségű, gyerekközpontú)
– ingyenes és jó minőségű egészségügy (ellátórendszer, főleg a gyerek diabéteszre vonatkozólag, ebbe beletartozik a társadalmi elfogadottsága is)
– legyen fa, fű, virág, azaz természet minden mennyiségben (szóval a listán prioritás a kertes ház)
– legyen jó idő, ne túl meleg és ne túl hideg, lehetőleg mindig tavasz 😛 (na, ezzal aztán szűkítettünk!)
De valójában fontos, hogy sok legyen a napsütéses órák száma!
– legyen munkalehetőség, vállalkozási lehetőség (mondjuk ez azért elég sok helyen van)
– legyen demokrácia és pozitív szemlélet, az élet legyen kiszámítható és biztosak legyünk benne, hogy ha sokat dolgozunk, annak meglesz az eredménye, legyen átláhatóság és esélyegyenlőség, társadalmi egyenlőség és elfogadás
– a társadalom legyen gyerekközpontú és jó kedvű
– szeressék az olyan bevándorlókat, mint mi vagyunk 😛
Aztán jönnek az extrák, a jó, ha van:
– izgalmas kultúra legyen
– könnyen megtanulható nyelv, vagy olyan, amit már eleve tudunk
– nyugis, de kulturálisan sokszínű város
– ne legyen nagyon messze az otthontól
– lehetőleg ugyanabban az időzónában dolgozzunk és lakjunk
– nem árt, ha megfelelő életszínvonalat tudunk teremteni, mondjuk, hogy ha nem lehetetlen venni egy kis vidéki házat kerttel, bár bérelni is elég, csak olyan hely legyen, ahová szívesen alakítunk ki “fészket”
– persze romantikusak vagyunk, szóval legyen szép a hely, legyenek jó ételek és jó zenék
Ja, és plusz egy fontos: NE legyen óriási bürokrácia!

Na, lehet listázni, hova költözzünk legközelebb?