az ecuadori földanya

Igazán nagyszerű szervezet ez az Oxfam! Pietro elmesélte, hogy az egyik első projekt, amelyben részt vett, még az Ucodep önkénteseként az egy ecuadori agrár projekt volt.

  • A helyi őslakosoknak sikerült visszaszerezniük a földjeiket akkoriban, és úgy döntöttek, hogy közösen fogják művelni. Ekkor mentünk ki mi, Francesco és én is egy rövid időre. Francesco ott maradt még három évig. Nagyon érdekes élmény volt. Az ottaniak ugyanis nem úgy gondoltak

a földre, mint mi, nyugatiak. Tudod, hiába hogy toszkán vagyok, itt nőttem fel, mi indítottuk el a slow movement-et, hogy értékeljék az emberek az ételt, a helyi ízeket, a lassan étkezést, azt, hogy tiszteljék a földet, ahonnan az étel származik… mégis. A földre csak úgy gondoltam én is, mint mindenki más, egy forrásra. Amely termel. Szóval elkezdtük elmagyarázni a helyi őslakosoknak, hogy ha ezt és azt vetnek, akkor mennyit fog az hozni nekik. Ők meg csak értetlenül álltak. Nekik a föld a Földanya! Nem lehet róla eszközként, forrásként beszélni. Nem egy termelési eszköz. Ő az Ősanya. Teljesen más viszonyuk volt a földdel! Tanítani mentünk ki, mint annyi más nyugati kultúrából származó indul neki és a végén mi tanultunk- mondja mosolyogva.

  • De végül sikerre vittétek őket?
  • Igen, de teljesen más folyamatban, mint gondoltuk. Végül például elkezdtek …..t termelni. Tudod mi az?
  • Igen, olyan, mint a rizs! Nemrég terjedt el nálunk, Magyarországon is. De azt olvastam, hogy jobb, ha mi, európaiak nem vásároljuk, mert a helyiek eledele Dél-Amerikában és ha mi elkezdjük venni, akkor felmegy az ára és ők már nem tudják majd megvenni. Igaz ez?
  • Ezért van, hogy például az ecuadori kormány nem is enged csak egy bizonyos mennyiséget exportálni. De tudod-e, hogy a quinoa akkoriban lenézett termény volt. A helyiek nem akarták termeszteni, mert az amerikaiak szerint csak amolyan gagyi helyi gabona volt. Ezért évtizedeken, generációkon át csak negatívan emlegették, szóval a mi ecuadoraink is úgy gondolták, hogy nem értékes gabona. Pedig nagyon jól terem, kevésbe kerül és nagyon sokat terem. Ezért elkezdtünk egy kampányt a helyi éttermekkel, hogy elkezdjék promózni a quinoát, hogy a helyiek menőnek érezzék. És aztán persze jöttek az igények és végül megint egyre többen kezdték nem csak termeszteni, de enni is. Egy ősi gabonáról beszélünk, ami éppen a kihalás szélén volt. Szóval sikerült nem csak visszahozni, de egész közösséget eltartani belőle.
  • Sőt, a világon is elterjeszteni! Bár lehet, hogy ez most épp hátrányukra van… – ó, mennyit kell még tanulnom a globális nevelés tankönyvekből! – gondolom közben. Mi minden van, amit számításba kell venni egy ilyen projektnél! Nemcsak hogy milyen hatással lesz a helyi közösségre, de a természetre, a környezetre, a gazdaságra, az egészségre és a világra is.
  • Milyen szép projekt!
  • A másik ilyen szép a haiti-i kávé. Tudod, ott termelik a világ legjobb arabica kávéját. De a helyiek nem tudták megszervezni a munkát, szövetkezni, vállalkozni, ezért mentünk ki mi. A helyi közösségek igényeire építve és a helyi lehetőségekre segítettünk nekik megszervezni a helyi agrár szövetkezetüket és azóta az egyik legnagyobb kávétermelő közösség, egy egész régiót foglalkoztat a közösség! Ők az egyik fair trade kávétermelőink.
  • Vá! De jó! Milyen jó ilyen projektekről hallani! Igen, szerintem a humanitárius munka életeket ment, de igazán, hosszútávú haszna a fejlesztő munkának van.
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s