átlendülök

„A világ annyira más, amennyire elképzelni sem tudtam. „ ezzel a mondattal kezdtem pár éve ezt a blogot. És tényleg. Eltelt lassan öt év. Az öt év alatt sokminden történt, éltünk Kanári szigeteken egy évet, Thaiföldön kettőt, egyet otthon és lassan felet Olaszországban. Megtanultam spanyolul és újra olaszul és felfejlesztettem az angol tudásomat „nemzetközi munkaszintre”. Az öt év alatt sokminden történt, visszatekintve könnyű elmesélni: egy kiégés és egy férfi, aki épp jókor fogta a kezem, és minden nehézség ellenére azt mondta menjek hozzá feleségül. Egy ajtó, ami megnyílt, a térképen kinézett sziget az Atlanti óceánon. Barátok mosolya, félszobák és napsütés és újrakezdések sora. A menekvésből kalandvágy. A kalandvágyból hétköznapi élet. Ez a mi hétköznapi életünk: öt év alatt 4 ország, egy házasság, egy új gyerek, egy cukorbetegség. Nem mondom, nem

Continue reading

Európa, de hiányzol!

Streets-of-Monterosso-Cinque-Terre-Liguria-Italy-lvx4cq5c5dix53iv1vfnifmt61ni51di1o9ajrcvyoÉpp a Je veux számot hallgatom a ZAZ-tól. Tényleg kénytelen leszek megtanulni franciául! Szerencsére találtam egy olyan videóklippet, ahol spanyol felirat van, így legalább látom, miről szól a dal. Asszem az olasz, spanyol után már csak a francia hiányzik. Annyira tetszik ez a zene, hogy nem bírom ki, hogy ne tudjam énekelni. Ahhoz meg tudni kell franciául. Ez van.
És miről szól? Egyszerre szerelemről, szabadságról, halálról, szegénységről és mindarról a mindenről, amiről egyszerre csak Európa tud szólni. Ó, mennyire hiányzik! A spanyol borok, az este teraszra kiülés, a dal, amiben van szenvedés és élet, ami egyszerre fáj és csodálatosan boldoggá tesz. A francia szám, amelyben a szabadságharc van és az önfeláldozás, az olasz kisváros, ahol a pillanatban benne a halál. A nénik, akik fekete kendőben jönnek velem szemben a mediterrán hőségben, az olívaföldek végtelenje, mint a levendulák lilája. A spanyol, az olasz, a görög, a francia Continue reading