India

Ázsia, itt vagyok megint. Rózsaszirommal hintett ágyamról nézem a szegénységed. Hányszor még? Hányszor kell éreznem, hogy tehetetlen vagyok? A hotelszobámból a naplemente narancssárgája festi be a házakat.  A házakat, amelyeknek nincs teteje, nagy, üres lyuk tátong rajtuk, falukon lefolyt festék, ablakuk helyett fekete lyukak. New Delhi másabb, mint a többi város, ahol eddig jártam Ázsiában. Legjobban Jakartára hasonlít, de nincsenek nagy felhőkarcolói, legalábbis itt, errefelé nincsenek. Előttem nagy, kocka épület van, amolyan erődítmény, fehér kővel kirakva, mintája hindu, tetején parkoló jel, ki tudja mi az? Elfoglal egy egész háztömbnyi helyet. Mellette fák, kis dzsungelerdők mindenhol. A fák közt utak, de nem egyenesek, nem is tervezettek, csak fel-feltűnik

Continue reading

Advertisements

szigetlakók

14-Papua-PeopleEste, mikor visszatértünk a hotelbe, – amiről egyébként régebben már irtam, – ami egyébként egy nálunk akár hatcsillagosnak is neveznének az óriási oszlopaival, a diadaliveivel, a luxusfoteljeivel és tiz méteres belmagasságával, és a márványoszlopok lábainál zacskós kis ételmaradékokkal, elrévedt gekkókkal és a mozgólépcsőbe (mert a recepcióhoz mozgólépcső vezet fel!) beleszorult, kimúlt, kiterült, belsőségeit mutogató patkánydarabbal. Igen, szóval ez a szálloda, ahol Jakartában leledzeni szoktam. Szóval jövünk haza és látom, hogy a recepción úgy 25-30 fekete férfi intézi az ügyeit. De olyan arcok Continue reading

miért is?

tumblr_inline_mjxx45smTM1qz4rgpNem értem, miért van az, hogy mig a szállodák többségében – vagyis inkább a jobbakban – kitehetek egy kis papirfecnit a kilincsre, hogy köszi, nem kérek takaritást és vannak bizonyos „zöld” szabályok, minthogy ha ledobod a türcsidet akkor kimossák, ha nem, akkor nem… ami egyébként elég furi , mert igencsak arra szoktat, hogy a koszos dolgokat a földre dobjam, majd azon járkáljak, Continue reading