évvégi

20161121_164500Na, itt az év vége,ez is eljött. Mindenki szidja itt ezt az évet, ami ugyebár nem csoda, egy év, ahol Brexit is és Trump is van, no meg Orbán is ki-kiüti a biztosítékot. Mégis azért meg kell jegyezni, volt sok jó is nálunk. Nem a világpolitikában, de itt, a mi kis családunkban. Este sütit sütöttünk a gyerekekkel, karácsonyi zenét hallgattunk és közben felváltva meséltük el az év legjobb pillanatait egymásnak. Levi azzal rukkolt elő, amikor nyáron két hónap alatt megtanulta az egész magyar negyedik osztályos tananyagot, és kitűnőre levizsgázott belőle augusztus végén, csak mert elhatározta, hogy ő ötödikbe fog menni, akármit is mond a magyar iskolarendszer. Legsűrűbb nap az lett, ami Gergő szülinapja volt, május 13-a (mellesleg péntek), amikor reggel aláírtuk a lakásvételi szerződésünket, aztán át is vettük a lakást, amit én akkor láttam először élőben, még aznap kifestettünk, összeraktuk a bútorokat és az összes tesó eljött,meg a barátok és még szülinapoztunk is. Csak azért nem aludtunk itt már az első nap,mert még nedvesek voltak a falak. De Continue reading

a báty

brother1Nem tudta, hogy milyen bátynak lenni. Még csak elképzelni sem tudta. Pedig mindig irigykedve nézte azokat a fiúkat, akiknek volt egy testvérük. Milyen jó lehet, mindig a tesóval játszani, valaki, aki mindig veled van, akivel együtt mehettek a suliba és a térre biciklizni, aki okosabb és nagyobb nálad és felnézhetsz rá, vagy aki kisebb és mindehova követ. Végülis megelégedne egy nyolcévessel. Igen, az lenne a legjobb. Ha már nem lehet rögtön egy bátyja, akkor végül is lehetne egy öccse is. De legalább nyolc éves legyen. Az, hogy ő két évvel idősebb, épp elég lesz a tesókának, hogy felnézzen rá.
Lassan már le is tett erről a vágyáról, hogy egyszer tesója legyen. Mikor jött Kaede. Kaede olyan jó barát, hogy testvérré fogadta. Igen, ilyen lehet, ha van valakinek Continue reading

helyzetjelentés

il_340x270-652738721_fu92Lassan elfogynak az előre megírt cikkeim és itt maradok üresen hagyott oldalakkal. Azaz itt hagylak titeket… talán. De ki tudja, mikor tör rám az írhatnék és mikor lesz hirtelen nagyon sok időm… sosem lehet tudni.
Október eleje van, még csak öt hónapja költöztünk haza, de azóta sok minden történt, sok érzés, sok gondolat és kevés idő, hogy leírásra kerüljenek.
Oliver már három hónapos, Levi egy hónapja jár a magyar suliba, én meg lassan újra elkezdek dolgozni. Oliver tündéri gyerek. És nagyon élvezem vele az anyaságot.Nagyon jó természete van, sokat alszik, nevet, mosolyog. Biztos más a személyisége is, mint Levié volt annak idején (Levi egy harcos gyerek, piciként is

Continue reading