olasz átok

Mostmár tényleg kezdem azt hinni, hogy ez az Olaszország a mi „fekete felhőnk”, ami csak úgy villámlik, dörög a fejünk fölött. Egyszerűen mint egy átok, úgy tornyosul felettünk. Mintha semmi, de semmi nem lenne rendben itt, valahogy nem csak hogy rossz helyen, de rossz időben és még mintha rossz dimenzióban is lennénk. Egyszerűen már nem tudok mi másra gondolni, annyira sok szerencsétlenség történik folyamatosan velünk, most már több, mint egy éve egyfolytában.
Tudom, hogy elmesélve pár év múlva már nem is fogom érteni, hogy min akadtam ki annyira, de most ez egyszerűen elemészt!
Itt az élet totál kiszámíthatatlan.Persze nem minden szempontból, de pénzügyileg és a szabadidőt illetően mindenképpen, azaz totál kiszámíthatatlan, hogy mennyi bevételed és kiadásod lesz egy hónapban és hogy mennyi időt kell eltöltened különböző hivatalokban, hogy próbáld megvédeni a jogaid valami idióta, abszurd procedúrában…
Próbálok elvonatkoztatni, és azt sem tudom biztosan, hogy csak mi vagyunk-e pechesek, vagy ez mindenkivel így van-e? Az biztos, hogy az olaszok sokmindenre egyátalán nem panaszkodnak és mikor én panaszkodom rá, akkor csak annyit Continue reading

firenzei kórházak

Kicsit durván kezdődött ez az év, betegségek, kórház, megpróbáltatások, egy elhagyott vércukor mérő, ami nélkül Levi nagyon nehezen boldogul és egy elromlott fűtés épp abban az egy hétben, mikor leesett a hó Firenzére…
De kezdjük az elején. Gondoltam, nem panaszkodom, hanem kihasználom az alkalmat, hogy betekintést nyújtsak az egészségügyi szolgáltatásokba itt, Toszkánában.

Háziorvos, gyerekorvos

Ha az ember ideköltözik, akkor nem árt, ha van háziorvosa és gyerekorvosa. Ehhez persze kell rezidencia (ami nekünk ugyebár kb 4 hónapba tellett, lásd korábbi Continue reading

jó kis csapat

Az én csapatom kiváló! Ilyen jó csapattal régen dolgoztam! Szerintem minden bejön, amit az ember kíván, és nagyon akar. Én azt kívántam az elmúlt két évben Thaiföldön, hogy legyen egy tuti csapatom. És most itt van!
Állítólag az olaszok nem nagyon beszélnek nyelveket. Nos, az én munkatársaim közül mindenki beszél angolul, sőt, legtöbben simán váltanak akár spanyolra is mondat közben.

  • Jaj, inkább ne! – sietek elébe, hogy spanyolul beszéljünk. Ők örülnek, mikor megtudják, hogy tudok spanyolul is. – De ez engem nagyon összezavar! Az én fejemben az olasz és a spanyol csak helyettesítő nyelvként működik, vagy az egyiken beszélek, vagy a másikon… – mondom vigyorogva. – Kérlek, ne

Continue reading

előítéleteim csapdájában

Nos, igyekszem én nem előítéletesnek lenni, de ha olyan nehéz! Be kell vallanom, hogy már a legelején elkövetem a legbagatellebb hibákat. Mégcsak el sem kezdtem dolgozni, máris beégettem magam ráadásul kik előtt, épp a saját csapatom előtt!
Merthogy már igazi munkába állásom előtt meetingeltem skype-on a két menedzseremmel, Lorenzóval és Cleliával. Pietrót már kezdtem jobban megismerni, ő lesz a főnököm, vele már vagy három meetingen és rengeteg interjún túl voltam. De ez a meeting azért lett kitalálva, hogy jobban megismerjem a két menedzseremet és ők is engem.
Na és képes voltam hogyan kezdeni?! Totál előítéletesen!
Merthogy ugyebár ez egy angol-olasz állás. Azaz angolul volt kiírva és később csapták Continue reading