nepáli mosoly

„Először a henepalese_childrengyek miatt mész, aztán az emberek miatt térsz vissza.” Volt a nepáli Lonely Planet könyv hátulján.
Az emberek miatt…Az örömük, a mosolyuk, a nevetésük, a boldogságuk miatt.  A kislány miatt, akinek a boldogsága a katmandui Durbar téren kavicsokként gurult szét körülöttönk, a vagány fiatal srác büszke vigyora, aki a póniján vágtázik a Himalája négyezer méteren fekvő falvai között, a százéves bácsi öröme, hogy a szent helyre én is teszek egy kavicsot. A menekülttáborban felnőtt, örök-mosolygó tibeti néni csillogó szeme, akitől Levi a hangtálat vette, aki bicegve állt fel, megölelve pöttöm kis kutyáját, hogy egy fénykép erejéig Levivel Continue reading

a nevetés ereje (Nepál)

nepal_adoptionA kislány úgy két méterrel lejjebb, a katmandui Durbar tér háromszáz éves kövein állt meztelen kis lábaival. Levi a kávéház magasitott földszintjén, mereven bámult a lány fölött át, a távolba. A kislány nagy, fekete szemekkel nézett, mintha egy angyalt látna, le sem vette szemét Leviről, fehér bőréről, szőke göndör hajáról. Levi érzékelte a kislányt, és arisztokratikus közönnyel nem vett róla tudomást. Továbbra is bámult a távolba a régi királyi palotára.

  • Levi! Nézd ezt a kislányt! – mutattam a mezitlábas gyerekre a térde

Continue reading