megérkezéses pánik

kanari argui– Milyen más most ez a graffiti,nem? – kérdezte Gergő, amint az arguineguin-i kikötő fala mellett mentünk el. A fal, ahová egy halászhajó, és egy szent voltak festve, meg halak. Egészen jó volt.
– Mire gondolsz, nem értem.
– Hogy mikor először láttuk,milyen másnak láttuk. És most, hogy itt lakunk…
– Ja, értem. Hogy új volt, hogy érdekes, hogy csak turisták voltunk.
Bár még mindig turisták vagyunk valójában. Sőt, nagyon is sokan turistaként élnek itt, a szigeteken,  meg főleg Arguineguinben, turistaként, akár egész életeken át.
– Most, hogy már van itt lakásunk, most, hogy már nem csak egy-egy napra vagy hétre jöttünk – folytatja. És én tudom, mire gondol. Continue reading

mihez kezdünk majd itt!?

conceptual-photography20Itt nincsenek reklámok. Milyen érdekes. Csak néhány otthon nyomtatott plakátot látni ami elveszett kutyát ábrázol vagy vízimentő tanfolyamot hirdetnek.
– Tényleg, észre sem vettem, amíg nem mondtad – mondja Gergő.
– Már fel sem tűnik nekünk a sok plakát.
Talán egy nagy van csak, egy áruházon, amelyben a Corte del Inglés van (ez a legnagyobb áruházfajta egész Spanyolországban). Egy fürdőruhás nő. De ennyi. Más semmi.
– Egy kétszárnyú repülő szokott húzni egy reklámot. Néha. – mondja Gergő.
Eredetileg azt terveztük, hogy valami egyszerű üzleti tevékenységbe vágunk. Kihoztunk pénzt, az összeset, amit az esküvőnkre kaptunk és amit otthon évek alatt gyűjtöttünk. Nem volt kevés, de igazán sok sem. Ha nincs bevételünk, akkor úgy két-három hónapig is elvagyunk belőle. De nem ez volt a terv. Ötleteket írtunk össze, sorba, hosszan. Két lapot is teleírtunk vele, rövid távú, középtávú, hosszú távú, sok befektetéssel és kevéssel járók, szeretem és kell-valami-munka jellegűek. Fagyit árulhatnánk vagy

Continue reading

első napok

runawayAlig hét óra alatt megfigyeltünk, kétségbe estem, megijedtem, néztünk, ettünk, beszéltünk idegen nyelveken, Levi kért spanyolul fánkot, a hullámok kidobták a partra, megtanulta, hogy a tenger sós és a homok ragad. És ha újra és újra vizes lesz, megint sós lesz, aztán homokos megint, aztán sáros majd lemosva újra vizes és így tovább. Néztük a szamárhasfelhőt, szomorkodtunk a felhők miatt, aztán mikor kisütött, örültünk a felhőknek, hogy újra jönnek. Elköltözést megbántam, majd visszavontam, kétségbeestem, gyerekkel összevesztem, szemedbe néztem, megnyugodtam.