a magyar hivatalok csodái

114Sejtettem, hogy ez lesz, de azért mégis az ember reménykedik. A védőnőtől kaptam egy listát, hogy milyen családi kedvezmények, juttatások vannak. Ennek már annyira megörültem! Nem nekem kell kinyomoznom! Mindegyikhez le volt írva, hogy mi is az hol lehet igényelni. Persze, hogy kinek jár, az nem, de annak már utánaolvastam máshol. A legtöbb dolgot a Magyar Államkincstárnál kell kérvényezni és az állt a papíromon, hogy a honlapjukról letölthető az űrlap. Persze örültem is, hogy meg lehet valamit csinálni otthonról? De persze nem sokáig örömködhettem, mert aztán ott van a sok melléklet, amit csatolni kell és személyesen Continue reading

mi furcsa itthon?

32milyen sokan cigiznek
milyen sokan isznak feleseket
milyen egészségtelenül sok zsiros ételeket eszünk
milyen sokat csókolózunk, fogdossuk egymást az utcán, buszon
milyen sokan vannak elhízva és milyen sok a szegény ember
mennyi magában beszélő, kattant figura van a városban

milyen könnyű mindent beszerezni
mennyire szeretnek az emberek idegenekkel elbeszélgetni
milyen sok régi, romos, elhanyagolt, életveszélyes épület van Continue reading

mit nekem az otthon!

if_the_world_keeps_churning____by_pockypuuMagyarország egy sűrűn szőtt gondolat és érzéstömeg, egy szőttes álmokból és csalódásból, emlékek és koppanások, könnyek és dallamok. Egy szál vagyok a szőttesben, abban a sűrűn szőtt érzés és hangulattömegben, egyetlen szürke szál a szomorú-édes keservésben. De én már nem oda való vagyok, kifordult, elkallódott szál vagyok, egy csavargó, aki elhagyta a szövést, a rímet a versben, az ütemet a sorban, hullámzó mozdulattal hagytam el a rendet, kifordulva és meghajolva, meggöndörödve a térben és magasba ívelve az idegenbe. Egy szál, mely elkóborolt, megpördülve felfelé kívánkozik, vagy csak el, tovább, nem a sorba, neki ennyi is elég.
Otthon vagyok-e benned, ország?
Otthon vagyok a gondolatban, az álmaimban, az őszi leveleidben, amelyek barna és vörös
Continue reading

magyar időjárás

weatherMi az, ami a legmeglepőbben újdonság?
Sokmindenre számítottam, hogy nehéz lesz megszokni, de az időjárással nem számoltam! Három éve élünk napsütésben, télen-nyáron nyárban, ezért a tél eljövetelétől nagyon is félek. De a gyors változásokra nem voltam felkészülve. Májusban jöttünk haza, amikoris olyan idő volt, amilyenre nem is számítottam! Méginkább feltűnik most a klímaváltozás hatása nekem, mert sokszor emlegetjük, hogy gyerekkorunkban, 30 éve még nyáron nyár volt és télen tél és nem kellett minden nap időjárásjelentést nézni, hogy akármilyen hónap van, ma éppen zimankó lesz-e vagy hőség? Persze Kanárihoz vagy Bangkokhoz hasonlítani felesleges, merthogy ott nagyon állandó az időjárás, de azért nem sejtettem, hogy ekkora hőmérsékletingadozások vannak itthon.
Először is, nekünk nincsenek téli ruháink. Se kabát, se vastag pulcsi. Az őszi és tavaszi ruhák is csak alig-alig akadnak, inkább mondhatnám amolyan irodai ruháim vannak, amiket a 17-22 fok közötti hőmérsékleten jól lehet használni. Szabadidős rucikban pedig csak a nyári és még nyáribb! Taiwanon gondban is voltunk emiatt, no de itthon!
Nem hiszem el, hogy a legnagyobb napi szintű problémám: nem tudom milyen ruhában hagyjam el a lakást! Hiába süt a nap, hiába látom, hogy fúj a szél… és ha esik! No, akkor nincs olyan kiszámíthatóság, mint Malajziában vagy Thaiföldön, hogy tudom, hogy az eső meleg és hogy csak egy órán át fog tartani… nem, itthon bármi megtörténhet!
Talán az időjárás is az ország hangulatához idomult…

Levi és a magyar iskola

stock-photos-cute-boys-2A hazaköltözés kapcsán az egyik legnagyobb félelmem a Levi iskolája volt. Először is fogalmunk sem volt, hova költözünk, így már az iskola kiválasztása is nehezen ment. Aztán persze az összes félelmem rámrakódott (és szegény Levire is), mivel nyomonkövettük az oktatási változásokat, a tanártünetéseket és szimpatizánsként amit lehetett megtettünk Ázsiából is. Az egyik nagy lökés annak idején, mikor elhagytuk az országot, szintén az oktatás volt, nem csak a mi jövőtlenségünket éreztem a bőrömön, de a gyerekét még inkább. Ahogyan már évekkel ezelőtt változott az oktatás, már akkor is rémisztően hatott rám. Pedagógia szakon végeztem és rajongok az alternatív oktatási formákért, az

Continue reading

visszatérés

downloadNekünk csak három év telt el, de mintha egy egészen más életet élnénk most, mint három éve otthon. Aki külföldön él, tudja milyen hazamenni. Egyszerre ezer millió érzés tolong benned. Víziók, képek, érzések jönnek, mennek, futnak át rajtad pillanatok alatt. Egy másik élet. Volt, lesz. Nálam a nagy különbség az volt,mikor úgy éltem kint, hogy sosem térek haza. Húszévesen Olaszországban voltam fél évet, de sosem gondoltam, hogy ott fogok lakni. Viszont Kanárin már a repjegy vásárlásakor azt gondoltuk ott maradunk, pedig még életünkben nem jártunk azon a szigeten korábban.
Máshogy rendezkedik be az ember egy olyan helyen, ahová örökre gondolja magát. És máshogy hagyja el az országot is. Máshogy zárom le az otthoni ügyeket. Az évek számától is biztos függenek az érzések, de szerintem inkább a szándéktól, hogy vissza akarsz-e térni. Én nem akartam. Én mindent fel akartam égetni magam mögött. Eladni a Continue reading

keddi nagyi

09b2630fs1_by_sandas04-d5xo1ucMindenkinek csak az marad, amije volt. Amit magaddal viszel. És aztán abból is csak egyre kevesebb. Nekem egy kedd. Egyre kopottabb, egyre távolabbi. Mindenkinek más az a Magyarország, amit elhagyott. Neked a vattacukros, barna ’80-as évek, másnak a ’90-es fesztiválidőszak, neki a munkanélküliség, a lehajtott fejjel bóklászás, nekem a kedd, mikor a Continue reading

mennyi érzés

313Mennyi érzés ilyen rövid idő alatt! Megijedés, döntés, utazásszervezés. Egy nap alatt találni repjegyet haza. Maradni meddig? Utána hova vissza? Gergő északról kerül, Moszkva felé, Levi és én délről érkezünk, 26 órán át utazunk, hogy egyetlen hétre hazamenjünk látni aput. Utána vissza Levivel Ázsiába, egyenesen Jakartába. Pedig ki tudja mi lesz egy hét múlva?
Éjjelente nem alszom, nem csak apu miatt, de Magyarország miatt sem. Hiába hetek óta vágyódom a magyar nyár után, a Margit hidon sétálásról álmodozom és Csillaghegyről, a lakótelepi játszótér hintájáról, ahogy a barátnőmmel évtizedek után is ugyanott beszélgetünk, aztán mégis verejtékben ébredek, az álom rémálommá vált, a nagy magyar valóság örvényében fulladozomm, csak a felébredés ment meg. És hogy

Continue reading

marad, ami marad

09b2630fs1_by_sandas04-d5xo1ucMarad, ami marad. A Körút tavaszi fénye, a Dunapartról összegyűjtött kövek, a kertem borostyánbokrai, a szomszéd kutyaugatása, az őrült néni anyuék házában, a körforgalom Szentendre után, a hév reggel és éjjel és mindig. A 4-es 6-os villamos és a Lush durva, elvakitó illata a Jászain. A dizájnos új helyek a Kálvin téren, a betoncsillogó új metrómegállók és a régi villamosok, a Margit hid és a naplementekor felkapcsolódó összes fény a városban.
Mindenkinek más marad. Nekem még APEH, neked már NAV. Nekem még Moszkva tér, neked már Széll Kálmán tér. Az idő ott állt meg, ahol elhagytam őt. Megfagyott Continue reading

csak el, mindegy hová

Minap megjelent a Határátke10452837_10154411588400584_8716831584699672562_olőn az emigrálásunk története, ide is berakom a cikket. Igyekszem nem olvasni a kommenteket, mert mindig nagyon elkeserit, hogy mennyi negativ komment érkezik akármit irok, de Gergő ránézett és látta, hogy valaki azt irta, hogy „Nem hiszek én a tündérmesékben! Egyik nap homokszobroznak, aztán meg igazgató” 😀
A legszebb megjegyzés, amit eddig kaptam, ez: az életem tündérmese. És tényleg! Bár nem a munkám miatt – most is épp Jakartában vagyok és a hajamat tépem, mert kedves indonéz kollégáimat még arra sem tudom rávenni, hogy időben bejöjjenek dolgozni – hanem inkább a fiúk miatt. Az életem egy tündérmese a fantasztikus fiam és a csodálatos férjem miatt ❤  🙂

Csak el, mindegy hová!

Nem azért hagytuk el Magyarországot, mert kalandot kerestünk, azért sem, mert több pénzre vágytunk volna. Nem készültünk rá évekig, nem tanultunk ezért idegen nyelveket és nem is tervezgettünk. Egyszerűen egyik nap elegünk lett. Eldöntöttük, Continue reading