főtt tojás

Manila2Manilát nem tudom megúszni könnyek nélkül.
Megintcsak nem készültem. Nem készültem, hogy látom majd a gyerekeket az utcán aludni, mezitláb járni a betonon, kérni és kérni. És tudni, hogy sosem adhatok eleget.
Reggel van, 6 óra. Lassan közeledünk a reptér felé. A környéken néhány tákolt házikó, de leginkább nagy hangárok, vastelepek és szelektív szeméttelepek. Jön a piros lámpa. Az a bizonyos lámpa. Ahol a Continue reading

Bangkok és a gyerekek

child_care_by_thedotsarejoined-d39zn16Nyári szünet volt a sulikban, egész márciusban és áprilisban, sőt május közepén kezdődött csak megint az isi. Gondoltam én pár hónapja, hogy akkor végre Levi majd együtt lóghat végre Pó-val és Pisz-szel, a házból, ugrálhatnak a medencében, búvárkodhatnak együtt. De nem. Pó és Pisz nyári iskolába jártak, ugyanúgy, mint a legtöbb középosztálybeli thai gyerek. Vagyis legalábbis gondolom, merthogy itt gyerekeket nem nagyon látni. Ha látunk, akkor hétvégén és még mindig egyenruhában. De Pó-t már láttuk magán angol tanárával, bébi szitterével, és hegedűtokjával, amiből arra következtetek, hogy jópár különórája lehet. Ja, és mikor hétvégén úszik a Continue reading

mezítláb

poor-child-stop-child-abuse-28499740-600-403A gyerek mezitláb volt. A lába fekete volt a kosztól. Kócos volt, olyan nyolc év körüli, arcát az ablakhoz nyomta, nagy, barna foltot hagyva az üvegen. Kopogott az ablakon, odanéztem. Tenyere alig volt tiz centire az arcomtól az étterem üvegének másik oldalán. Aztán nagy fekete szemét láttam csak kócos haja alatt.
– eat, eat (enni, enni) – mutatott a

Continue reading

a nevetés ereje (Nepál)

nepal_adoptionA kislány úgy két méterrel lejjebb, a katmandui Durbar tér háromszáz éves kövein állt meztelen kis lábaival. Levi a kávéház magasitott földszintjén, mereven bámult a lány fölött át, a távolba. A kislány nagy, fekete szemekkel nézett, mintha egy angyalt látna, le sem vette szemét Leviről, fehér bőréről, szőke göndör hajáról. Levi érzékelte a kislányt, és arisztokratikus közönnyel nem vett róla tudomást. Továbbra is bámult a távolba a régi királyi palotára.

  • Levi! Nézd ezt a kislányt! – mutattam a mezitlábas gyerekre a térde

Continue reading

csak el, mindegy hová

Minap megjelent a Határátke10452837_10154411588400584_8716831584699672562_olőn az emigrálásunk története, ide is berakom a cikket. Igyekszem nem olvasni a kommenteket, mert mindig nagyon elkeserit, hogy mennyi negativ komment érkezik akármit irok, de Gergő ránézett és látta, hogy valaki azt irta, hogy „Nem hiszek én a tündérmesékben! Egyik nap homokszobroznak, aztán meg igazgató” 😀
A legszebb megjegyzés, amit eddig kaptam, ez: az életem tündérmese. És tényleg! Bár nem a munkám miatt – most is épp Jakartában vagyok és a hajamat tépem, mert kedves indonéz kollégáimat még arra sem tudom rávenni, hogy időben bejöjjenek dolgozni – hanem inkább a fiúk miatt. Az életem egy tündérmese a fantasztikus fiam és a csodálatos férjem miatt ❤  🙂

Csak el, mindegy hová!

Nem azért hagytuk el Magyarországot, mert kalandot kerestünk, azért sem, mert több pénzre vágytunk volna. Nem készültünk rá évekig, nem tanultunk ezért idegen nyelveket és nem is tervezgettünk. Egyszerűen egyik nap elegünk lett. Eldöntöttük, Continue reading

Levi és a halak

1003963_10151519007001915_35698286_n– Levi figyelj ide légyszi egy kicsit! – mondom Levinek és a szobájában a második fiókot kihúzom és a benne lévő dolgokat mutatom – itt vannak a hosszú ujjú pólók és az alsónadrágok, meg a zoknik. Légyszi tartsál rendet.
– Jó, de ezek most már úgysem kellenek.
– Nem akarsz ilyet hordani?
– Minek, anya? Hiszen annyira meleg van. Elég egy fürdőgatya egész évre! – és máris fordul el, nézi a halacskáját az akváriumban és a rákokat, amelyeket az előbb kivett a műanyag üvegből és puszilgatta őket.
– De ne puszilgasd megint a rákot, légyszi! – mondom, ahogy nézem a kezét, amint a rák után nyúl. Continue reading