helyzetjelentés

il_340x270-652738721_fu92Lassan elfogynak az előre megírt cikkeim és itt maradok üresen hagyott oldalakkal. Azaz itt hagylak titeket… talán. De ki tudja, mikor tör rám az írhatnék és mikor lesz hirtelen nagyon sok időm… sosem lehet tudni.
Október eleje van, még csak öt hónapja költöztünk haza, de azóta sok minden történt, sok érzés, sok gondolat és kevés idő, hogy leírásra kerüljenek.
Oliver már három hónapos, Levi egy hónapja jár a magyar suliba, én meg lassan újra elkezdek dolgozni. Oliver tündéri gyerek. És nagyon élvezem vele az anyaságot.Nagyon jó természete van, sokat alszik, nevet, mosolyog. Biztos más a személyisége is, mint Levié volt annak idején (Levi egy harcos gyerek, piciként is

Continue reading

főzés, amikor csak mi vagyunk

215375_10151423560411915_1530306211_nAz emigrációban mindenki megtanul főzni. Vagy legalábbis meg kell tanulnia. Edi is és Tomi is nagyon jól főz, no meg Hajni és Dávid is folyton főznek – bár ők mind irtó jól is főznek és még szeretik is! De azért valószínűleg azért is, mert a főzés és evés egy szórakozás, egy behelyettesítő elem lett a tevékenységi körökben. Abban a sok tevékenységben,  amit itt elveszítettek. És amit folyamatosan mi is veszítünk. Napról napra.
Mert itt az ember nem ugrik be valahova a barátaival, itt az ember nem marad tovább dolgozni és utána iszik egy sört a főnökével, itt az ember nem dumálhat éjszakáig a barátnőjével, aztán randizik a pasijával a koncerten, ahol a többiek vannak. Egyszerűen csak azért, mert a többiek nincsenek itt. Itt csak mi hárman vagyunk.
Vagyis vannak mások is. Szerencsére. Continue reading