magánlecke

Nagyon lelkesen vetettem bele magam abba az ötletbe, hogy idén mi alakítsunk ki Levi tanrendjét.Mivel már tizenhárom éves, igazán komoly témákat is fel lehet vele dolgoztatni és mivel elég jól tanul egyedül, ezért meg is lehet bízni abban, hogy tényleg alaposan átveszi a tananyagot. Ahogyan egyre több időt szenteltem a kérdésnek, egyre jöttek elő belőlem az ötletek, mint valami kiapadhatatlan forrás. Évek óta nem voltam ilyen lelkes.
A lényeg, hogy idén mi állítjuk össze Levi tananyagát. Mivel az a tervünk, hogy kicsit utazgatunk még idén, ezért Levi magántanuló lesz. Olaszországban egyébként is csak szeptember 17-én kezdődik a suli, mi meg október végén már le is lépünk. Azt tervezzük, hogy egy hónapot töltünk Portugáliában, majd két hetet Spanyolországban, Continue reading

hogyan is kerültem épp ide

Indiában egy lépéssel jobban olasz lettem. Az úton odafelé pedig megértettem, miért is vagyok éppen itt.
Egy nemzetközi találkozóra mentünk Pietróval, a főnökömmel, ahol a többi Oxfam iroda marketing igazgatójával találkoztunk. Vonattal mentem a vasárnapi forróságban Firenzéből Arezzoba, ahol Pietro felvett egy kis fekete bogárral és végigautóztunk Rómáig. Közben dugóba kerültünk, elmeséltem hogyan kerültem 2000 szilveszterén Belgrádba, ő meg elmesélte milyen volt egy ENSZ konferencia sok-sok évvel ezelőtt, elmeséltem hogyan építettem costa ricai kapcsolatot Rio de Janeiroban ő meg hogy milyen projektben vett részt Ecuadorban.
– És Pietro, de mi voltál, mielőtt Public Engagement igazgató lettél az olasz Oxfamnál?– kérdeztem gyanútlanul egyszercsak. Continue reading