elég legyen!

Ma totál kiakadtam. A Cukorbeteg facebook csoportban olvasgattam az anyukák bejegyzéseit. Ez egyébként is egy durva csoport, nehéz könnyek nélkül bírni. De most kifejezetten mérges lettem. Persze nem a diabos gyereküket nevelő anyukákra. Nem azokra, akik éjjelente háromóránként kelnek és cukrot mérnek, reszketnek, kitanulnak szakmákat, elmélyednek orvosi tananyagokban, diétásan főznek és annyira-de-annyira igyekeznek “normális” életet biztosítani a gyerekeknek. (Diabos gyerekek anyukái, szülei! Minden elismerésem nektek! Kitartást! A gyerek egyszer felnő! Bár nem hiszem,hogy megnyugtató lenne – nekem sem az – hogy ez valójában nem mi keresztünk, hanem az övék.)
A lényeg, hogy ma olvastam egy kisfiúról, akinél kiderült a fű- parlagfű- macska- és még ki tudja mi allergia, a diab és a cöli (azaz a gluténérzékenység) mellé. Szerencsétlen gyerekeink! Az enyémek, ha a középkorban élnénk, már nem élték volna túl… Az egyik Continue reading