totál belezúgtunk a városba

egy komolyzenei koncert plakátsorozata

Nem tudom hová tenni ezt az országot. Nyugat is meg nem is. Idegen is meg nem is. Írásban mintha érteném is a nyelvet, szóban cseppet sem, spanyolos is, franciás is, szlávos is egyszerre. Modern is és régi is.
Egy külvárosi helyen lakunk, vagy inkább egy fővároshoz csatlakozott kis faluban, ami valószínűleg egy drága környék. Nagy pálmák a kertben és papagájok röpködnek, de a legtöbb ház régi, egyméteres falakkal, pici ablakokkal. Itt minden csupa fekete macska. Fekete macskák árnya van a régi, üres házfalra festve, a két kis bolt is cicás, az egyik egy gyerekjáték-gyerekkönyv bolt, benne hétvégenként vers- és meseolvasó körrel ovisoknak. A fiatal anyuka, aki működteti a kisfiával játszott a csöppnyi boltban, mikor bementünk, Olivert is invitálta. A mesekönyvek mind modernek, feminista kislánykönyvek angolul és portugálul. Itt sok a Frida Kahlo is, táskán,

Continue reading

Advertisements

Sintra

Állítólag Portugáliában ilyen az egész tél, szeles, esős, de nem hideg. A hétvégén végig esett, bár csak kicsit, ezért kimozdultunk, elmentünk Belénbe, a modern művészetek múzeumába. Szerencsések vagyunk Oliverrel, imádja a művészetet és nagyon sok a türelme a felnőttekhez is… talán több is, mint nekem. Mert mikor közölték,hogy a Kicsi nem ihat a cumisüvegéből a Picasso közelében, akkor azért ezen felbosszankodtam. Ő meg eltette a cumkóját és vigyorogva integetett a kiscsajszinak, aki ezt közölte…
Egyedül hétfőn volt napos idő, de sajnos ekkor meg épp délben egy fontos skype meetingünk volt a világ legjobb főnökével (aki belga csokit küldött bombabiztos, fagyasztott csomagolásban még Firenzében nekünk). Szóval a skype-ot letudva gyorsan utána Überbe vágtuk magunkat és irány Sintra, amit már kinéztem korábban. Na, ez a hely irtó szuper! Mindenképpen el kell még mennünk ide! Mert egy délután nem elég. Akármerre indulsz el, palotákba botlasz és fantasztikus kertekbe és termsézetbe! Először eltöltöttünk két órát a nemzeti park egy kis szeletében a parafák és piknikező helyek között, aztán egy különleges parkban, Villa Sassetti-ben, ami mint később kiderült, még nem is a legjobb Continue reading

Lisszabon, Belém, Ócenárium

Eddig nem nagyon pihentünk, minden nap mentünk valahova. Megnéztük a parkot, a kastélyparkot, a tengerpartot (megtaláltuk az átjárót :P) és a belvárost és Belémet és templomokat és a főédesség otthonát (és ettünk is ott a híres Pastel de Natat, amit ott Pastel de Belém-nek hívnak) és voltunk az Ócenáriumban, ami irtó jó volt és az egész az Expós városrészben volt, ami nagyon messze volt, de nagyon jó is és taliztunk Kingával is, aki nyáron költözött ide és ránkírt egy régi-régi ismerős is, aki épp itt van a web-summit-on. Ezek közül mind nagyon Continue reading