pánik

don_t_panic_by_mirodesign-d7aldspLas Palmasban olyanok voltunk, mint egy riadt verébcsalád. Legalábbis én ilyennek láttam magunkat. Gergő biztos nem volt riadt, hiszen ő sosem riadt. Ő mindig nyugodt. Csendesen szemlélődött. Folyton kérdeztem: mit gondolsz? Jó hely lesz? Akarunk itt élni? De ő csak azt mondta, még nem tudom, még megfigyelem. Levi sem tűnt igazán riadtnak, örült,hogy találkozott rég nem látott barátjával, Benjivel, és örült az óceánnak. Úgy izgatta minden új dolog, hogy folyton izgágáskodott, szaladgált, egyik dologtól a másikig futott, este aludni sem tudott. Az óceán érdekelte a legjobban. Állt és nézte és beszélt hozzá, majd belefutott és kifutott és gyűjtött köveket és nézte a halakat, nem tudott betelni vele.
Szóval valójában én voltam az egyetlen, aki riadt verébnek tűnt. Folyton kétségekbe Continue reading

kanárió otthon

A lakást meg sem akartuk nézni. Hiszen végignéztük az összes lakást a honlapon, ami Arguineguinben van. Sőt, még Patalavacán is.
– Csak két szabad két hálószobás lakás van – magyarázza Lole és mosolyog.
– De rengeteget láttunk az ingatlaniroda honlapján – mondom döcögős spanyoltudásommal
– Ja, az nem úgy van! Amik a honlapon vannak, azok nem mind szabadok – mondja Lole.
– Jó, de akkor miért vannak ott? – kérdi Gergő és mindketten arra gondolunk, hogy az elmúlt két és fél órát azzal töltöttük, hogy végigbogarásztuk a lakásokat a neten és miért is?
– Ez bizalmas információ – hajol oda hozzánk Lole, a maga kedves mosolyával, mintha Continue reading