ez is lehetne

A permakultúrának három alapvetése van, earthcare, peoplecare, fair share. Egy világ, amelyben figyelünk a Földünkre, a természetre, tanulunk tőle, mintát veszünk, követjük önfenntartási, együttélési szabályait, amelyben tudjuk, hogy mi a természet részei vagyunk és ő is a mi részünk. Peoplecare mikor törődünk a másikkal, előbb, mint magunkkal, a közösséggel, amelyben lakunk, döntéseinknél végiggondoljuk, hogy biztosan jó-e mindenkinek, jó-e másoknak is, mint mi magunk.Good enough for me, fair enough to try, azaz jó nekem most és elég jó ahhoz, hogy kipróbáljuk, tanultam a szociokráciában. És a fair share, a fair trade-et régről ismerjük, de itt a zöldmozgalom már más, jönnek a fiatalok, a Felelős Gasztrohősös, és mikor egyre többen akarunk Zero Waste-ek lenni és nyílnak a boltok, a csomagolásmentesek és az öko-termékek eladása megugrik és bambuszfogkefézünk és nem veszünk nejlonzacsit a boltban és

fontos, hogy a kávézó öko minősítéses-e és szerzünk a pesti lakásba, a konyhába egy komposztálót igazi gilisztákkal és a netről tanuljuk, hogyan kell krumplit termeszteni és lehet-e otthon fokhagymát növeszteni. A szüleink már nem tudják, a nagyszüleink még talán, ha szerencsések vagyunk. De az anyukám inkább menekült a vidékről, a cserépkályhástól, a hideg fürdőszobából, mikor megvettem a csillaghegyi kis lakásom kis kerttel, vadregényes borostyános lugassal fűtés nélkül, és mentem oda lakni kétéves gyerekkel, ő pánikba esett, neki a panel a menő, nekem a kert, a saját kezemmel épített ház. Vályogház, szalmabála ház, faház, öko ház, off-grid ház, ami nincs bekötve az energiaszolgáltatásba és a vízrendszerbe, ahol nincs gáz, de minek is? Egy “tiny” ház, egy nagyon pici, ahol csak az van, ami tényleg kell, egy kisbabával közös ágy, egy tinédzsernek saját kis szoba, egy fa, egy fa köré épített ház, egy gallyakból növesztett, borostyánnal övezett kis kuckó, egy keretezett ablak, egy kerámia műhely, egy szabadtéri konyha, egy komposzt vécé és egy kerti zuhany, egy fákon átívelő kötélvonal, egy-két függőágy. Fák, erdő, tenger vagy folyó a közelben. Mint a Himaláján, jéghideg patakvíz és búboskemence a Dunakanyarban, szalmabála ház és közösségi építkezés. Earthship, ami már most elavult, mikor még meg sem érkezett ide, Kelet-Közép-Európába, pedig itt is lenne rá igény… közösségi ház, co-housing, házak, ahol sok a közösségi tér és ahol a gangok nem leszakadó kis ösvények és a közös udvarnak nem a lebetonozása a cél, hanem a beültetése, ahol közös mosószoba van és közös nagy konyha közösségi térnek és rendezvényeknek és közösségi munkahely, egy co-working space, ahol egymás mellett dolgozunk online és közben hintázunk a függőágyban és nem dolgozunk ám sokat, csak 5-6 órát, míg a gyerekeink a waldorf oviban és isiben… és aztán otthon újhagymát ültetünk bio saláta közé és a játszótéri cseresznyefán töltjük a délutánt a gyerekeinkkel. És vissza-a-kezdetekhez, a waldorf ovikhoz, az Egyszerű gyerekkorhoz, ahhoz, hogy nem kell annyi játék, sem műanyag tárgy a gyerekeknek, csak szeretet és természet. Zene és hang dob, hantál és kis csilingelés a madarak mellé, fuvolaszó és gitár a tűzhöz. A fair sharinggel közösségi biciklit használunk és re-store-ba visszük a nem kellő bútorokat és adományboltba a ruháinkat és secondhand-ben, azaz turiban vesszük az “újakat”, amikor a bicikliszervízben magunk javítjuk a bringákat és az órajavító workshopon a nagypapánk karóráját.
Az airbnb-vel utazunk és a lakásunkat home-exchange-el adjuk ki másoknak, miközben mi az ő lakásukban lakunk külföldön és vonattal közlekedünk csak mert a repülés már kínos (a durva környezetszennyezése miatt) és az airbnb experiment-jeire járunk, öko családi farmokra kecskesajtot kóstolni és megszelidített gyúkokat símogatni, mi, akik panelben nőttünk fel és nem láttunk még igazán sárga tojássárgáját. És meglátogatjuk az Eden Projektet és nem csak Co-housing-ban lakunk Amszterdamban, de kipróbáljuk a vegán kosztot egy német öko közösségben és megyünk permakultúrás kertet építeni Portugáliába és nyelvet, permakultúrát, hollisztikus gondolkodást tanulni angol közösségi egyetemre, Schumacher Collage-ba és Findhorn-ba és saját közösséget építünk, egy glampinget, öko faházakat a fák koronáira és szupermodern épületeket gördeszkás, szörfös vagy társasjátékos közösségnek.
Az Extingtion Rebellion, a közösségek ereje, a people power, az engagement… minderre vannak-e már magyar szavak? Bocs, szerintem nincsenek, azért mondom így… Van pénteki klíma krízis sztrájk és pánik, hogy mi lesz? Csekkoljuk, hogy melyik országban lehet élni ha felmelegszik a klíma, hol lehetnénk biztonságban? (Sehol). EU van – hála a jó égnek! És választhatunk, szabadok lehetünk ezen a kontinensen.
A dolgokat megváltoztatjuk, olyan demokráciát hozunk létre, ahol tényleg értünk vannak a politikusok és ha nem, könnyedén leváltjuk őket. Nem félünk és nem hajlunk mélyre a történelem súlya alatt, mert már nem emlékszünk diktatúrákra és elnyomásra. Az emberek ereje, a közösség ereje a mérvadó, a cél a hétköznapok hősének élete, a világ, amelyben mindenkire szükség van és és mindenki szabadon alkothat, építheti a közösséget, a közös világunkat.
Gyerekeinket Peruba visszük és a Himalájára és mi jógatáborokba megyünk és meditácót és actíve listening-et és agressziómentes kommunikációt tanítunk a gyerekeinknek. Megnézzük az összes utolsó állatot, megpróbáljuk megmenteni őket. Nem vesszük kezünkbe a kisteknőst Thaiföldön, mert tudjuk, hogy az nem jó neki és nem zaklatjuk a bálnákat, de fákat ültetünk Afrikában és iskolát Ázsiában, tudatosan önkénteskedve (Responsible Voluntarism) és nem csak-úgy menni a végtelenbe. Tudatosan élni, enni, vásárolni, tudatosan szórakozni, utazni. Utazni Uberrel vagy shared elektronikus autóval vagy biciklivel, nyaralni glampingben, öko faházban és sátorban tesszük, miközben workshopon tanuljuk a megújuló energiás, öko-házépítést.
Magunkra vegyszert többet nem kenünk, mert gyerekeink szuperzékeny alleriások, meg egyébként sem és csak Lush sampont veszünk és már nem rakunk semmit a fürdővízbe és magunkra nem kenünk semmit, és úgy szeretjük magunkat és egymást, ahogyan vagyunk.
Saját kertünkben saját zöldséget, oliva olajat és bort termelünk, vendégül látjuk a barátaink, velük lakunk, alkotunk, festünk, fára mászunk, hegyet mászunk, természetvédelmi területet támogatunk. A városba fantasztikus rendezvényekre megyünk, Circle du Soleil-re és színházba és imádjuk az ingyenes koncerteket, a Csík zenekart a Quimbyvel, a politikai zenekarokat, a zöld marketinget, a gerilla marketinget, a critical mass-t és a pride-ot. Megyünk mindig tüntetni és közben egy faházat építünk off-grid, egy tiny-t a Dunakanyarba egy erdőbe.
Feministák vagyunk és megvesszük az összes könyvet a bátor királylányokról és a világ legfontosabb nőiről, és a fiainknak azt tanítjuk, hogy a nők egyenlőek és nőnapra a feleségünknek a NANE-t támogatjuk, meg karácsonyra a szabad sajtót és minden egyebet, amit fontosnak tartunk, a kanadai őslakosok ügyeit és a globális klímaváltozás ellen fellépő szervezeteket. A Greenpeace-nek és az Amnesty-nek dolgozunk, ingyen egy csomó kis civil szervezetnek, mert meghatódunk minden kis projekten, a mozgássérült gyerekeket támogatókon és a nővérek hétköznapjain. A dolgokért már nem árak alapján fizetünk, hanem hogy mennyire hasznos, vagy fontos nekünk. Rendezvényeken utólag fizetünk az alapján, hogy mennyire tetszett, új termékek csak crowdfundinggal jönnek létre, megszünnek a marketingre költött milliárdok mert már senki nem vásárol csak azért valamit, mert van róla tévéreklám. Mert már senki nem néz tévét, mindenkinek saját laptopja van és Netflix-e és a termékeket az alábbiak szerint vesszük: öko, helyi, csomagolásmentes, közösségi támogatású. Azaz az új termékek csak akkor jönnek létre, ha Indigogo-n vagy Kickstarter-en elég pénz jött össze rá és az emberek a rendezvény után fizetnek, ha elégedettek és nem előtte. Van alapjövedelem, így mindenki csak azt a munkát végzi, amit szeret, alkot, céget, terméket, művészeti alkotást, szépet, jót.
Egyenlőség van, a nők ugyanannyit keresnek, mint a férfiak, nincs szükség a feminizmusra, mert már minden férfi feminista, egyenlőnek tekinti a nőket és a nők is saját magukat. Vannak női közösségek, amelyek támogatják a változást, a hold alapján is, nem csak a nap alapján, az anyaságot. Dalokkal, mesékkel, közösséggel, saját tűzzel, amit körülülünk, megosztással, öleléssel.
A munkahelyek kooperatívák, közösségi terek, szociokráciák. Van jogod, van szavad, van felelősséged. A vállalkozások társadalmi vállalkozások, azért jönnek létre, hogy valami fontosat adjanak a világnak. És neked. Annyit veszel ki, amennyit beleadsz, annyit keresel, amennyit dolgozol. Mindegy, hogy hol, hogy online vagy offline, hogy nő vagy vagy férfi, hogy fiatal vagy idős.
Gyerekeink waldorf iskolába járnak és montessori oviba és elsősorban gyerekek és szeretnek és szeretnek. És mi is szeretjük őket és az iskola nem arra tanít, hogy milyenné kell válni, hanem lehetőséget ad, hogy olyanná válj, amilyenné szeretnél. A végtelen lehetőségét hozza elő belőled, a teljességet a közösséggel, a kreativitást az innovációval, teret és módszert ad, hogy kifejezd magad, hogy olyan világot teremts, ami jobb, olyat, ami őszinte, szerethető, világot, ahol szerethetünk, alkothatunk, együttélhetünk.
Van idősgondozás és közösség idős korra is, nem csak a gazdag időseknek. Van ingyenes minőségi egészségügy és gondoskodás, ahol senki nem feltételezi, hogy szabadidődben, szórakozásképpen ülsz a rendelőben és hogy idősként az a fixa ideád, hogy nonstop orvoshoz járj. Egészségesen éltünk, ettünk, mozogtunk, egészséges idős korunk van, teniszezünk a kertben a Szentendrei szigeten, lovagolunk a Vértesben, 80 évesen is tanítunk az egyetemen elmesélve a változás óriási erejét. Az orvosok, nővérek nem csak a testünk, de a lelkünk is gyógyítják, nem vesznek rajtunk erőszakot, inkább szeretettel, gondoskodással vesznek körül. Közösségben élünk, ott öregszünk, ott halunk meg.
És szarvasok és bálnák. És fák.
Ilyen jövőről álmodom.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.