Hola Madrid!

Éjjel elhagytuk megszeretett új otthonunkat, Oieras-t, Lisboa-t, Kingát és átvonatoztunk Madridba. A gyerekek odáig voltak! Levivel már korábban is aludtunk vonaton, mikor Bangkokból Észak-Thaiföldre utaztunk, de ott nem volt külön hálófülkénk, ott mindenki együtt volt mindenkivel, csak függönyök választottak el minket egymástól. Most viszont kibéreltünk egy hálókocsit, amiben csak mi négyen voltunk. Este indult a vonat és mire felcuccoltuk a bőröndöket, összecsuktuk a babakocsit, felpakoltunk a Natával (portugál édesség) teli szatyrunkat, máris indultunk. Itt kell megemlítenem, hogy ha csak úgy utazgatnánk a világban, akkor kevesebb cuccunk lenne, de mivel mi épp költözésben is vagyunk, eléggé nagy kihívás a cuccainkat értelmesen rendezni. Egy adagot hazavittünk már Firenzéből közvetlen, de még így is túl sok cuccunk maradt, no meg mindig be is kell

ruházni kicsit, mert újra vettünk például bilit, hogy Babszi ne szokjon vissza a pelusozásra. Ennek mondjuk az lett az eredménye, hogy a vonaton, a pályaudvar várójában és mindenhol, ahol csak eszébe jutott ki akarta kapni a bilit a papírzacsiból és ráülni, hogy oda pisiljen 😛
A lényeg, hogy felcuccoltunk és hálálkodtunk az összecsukható babakocsinak is, nem csak mert így tényleg befértünk a 2,5×2 méteres kabinba, de az Uberekbe is. Oliver teljesen bekattant amint a mi kis “tiny házunkba” kerültünk. Fel-le mászkált az ágyakon és dirigált Levinek, hogy most ide- és ne odafeküdjön. Aludni is alig tudott, csak éjfél után sikerült kidőlnie Gergőn, miközben az apukája arcát símogattta. Aztán óvatosan letettük az egyik alsó ágyra és éjjel én őriztem, hogy nehogy lepottyanjon. De szerencsére nem történt vele semmi, a vonat kellőképpen elringatta, szóval tök jó volt. Mondjuk Levinél azért a szokásos éjszakai cukormérések, inzulinozás alakította az éjszakát (óránkénti, kétóránkénti kelés, ellenőrzés stb), és reggel meg be is kopogott a kalauz, hogy mindjárt ott vagyunk.
Madrid első körben csalódás volt, de szerintem azért is mert épp elhagytuk újdonsült szerelmünket, Lisszabont. A MyTaxis – ezek rendes taxisok, de az Uber appjában is benne vannak, így tudsz így is olyan taxit hívni az app alapján, aki látja, hogy hova mész és te meg, hogy mennyiért. Azért az Ubernek az az előnye, hogy ott nem kell készpénzben fizetni, de azért a MyTaxi sem rossz, mert előre tudod,hogy mennyibe fog kerülni – szóval hívtunk egy MyTaxit a pályaudvaron, bár láttuk, hogy elég közel a szállás, mégsem akartunk annyi cuccal baktatni a bizonytalan úton. A taxis vigyorogva állt ki a sok taxis sorából, aztán elég hamar elkedvetlenedett, mikor rájött, hogy csak egy öt perces útra vitt és még annak ellenére, hogy adtunk borravalót méltatlankodott spanyolul, hogy ő ezért  a fuvarért várt már 2 órát a taxisorban a pályaudvaron. Hát sorry, ez nem a mi hibánk. Nézze meg legközelebb az App-on, hogy hova megyünk és még akkor is eldöntheti, hogy inkább várja a bizonytalanban a többi taxissal a kuncsaftokat, vagy elvisz minket.
Mindenesetre nem volt kellemes a megérkezés, mert hideg volt, nagy köd, az emberek alig beszélnek angolul és a lakás is öregebb volt, mint amit az Airbnb-n a képekből gondoltunk. A fáradtságunk ellenére azért felkerekedtünk, hogy bemenjünk a belvárosba. Madrid egy óriási város, még nem tudom mit gondoljak róla. Mindenestre irtó sok metróvonal van és mi az egyik legrégebbi (100 éves) metróvonal meghosszabbított szakaszán lakunk, ami azt jelenti, hogy amint lemegyünk a metróba onnan többet babakocsival csak cipekedés árán lehet felmenni bármelyik megállóban, végtelennek tűnő fel-lelépcsőzős kis alagútakban. Viszont mikor végre kiértünk egy pezsgő város fogadott, ahol a reggeliző-kávézó (végre jó kávé!) helyek egymást érték, ahol van japán, libanoni , észt és tibeti éttermek, hömpölygő tömeg a bevásárló utcákon, óriási kivetítővásznak és kígyózó sorok valami karácsonyi sorsjegyekért. Meg lehet itt kapni mindent, 4 D-s moziélményt bevásárlóközpont kirakatában egy virtuál valóságban, óriás online játékhősöket műanyagból, Harry Potter varázspálcát, óriás sonakacombokat díszcsomagolásban, télapós pulcsit ésatöbbit. A boltok, bevásárlóközpontok, design boltok egymást érték, de volt játszótér és fák alatt sétálás és vagy három társasjátékbolt-megnézés és templomozás és alterkávézózás és humuszevés és mindenféle jó. A lényeg, hogy estére jobb színben tűnt fel a város, a spanyolom szavanként ugrott elő a fejemben, a nénikék dumálva paskolták Oliver fejét, aki csak bólogat és vigyorog a sok kedves spanyol szóra, a lakás bemelegedett és a köd kitisztult és így kiderült, hogy egy barominagy autópálya nagy kanyarjára látunk le a magasból a nappaliból, ami szerencsére nem zajos, de annál inkább lenyűgözi a gyerekeket. Egyelőre itt, aztán meglátjuk a többit, mit tartogat számunkra a karácsonyi díszbe öltözöttMadrid.

Advertisements

2 thoughts on “Hola Madrid!

    • Azt biztosan, de innen már hazamegyünk, azaz amint vége a meetingünknek én még beugrom Németországba egy projektre, aztán haza, de a fiúk egyenesen a karácsonyi asztalhoz innen 🙂

      Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.