totál belezúgtunk a városba

egy komolyzenei koncert plakátsorozata

Nem tudom hová tenni ezt az országot. Nyugat is meg nem is. Idegen is meg nem is. Írásban mintha érteném is a nyelvet, szóban cseppet sem, spanyolos is, franciás is, szlávos is egyszerre. Modern is és régi is.
Egy külvárosi helyen lakunk, vagy inkább egy fővároshoz csatlakozott kis faluban, ami valószínűleg egy drága környék. Nagy pálmák a kertben és papagájok röpködnek, de a legtöbb ház régi, egyméteres falakkal, pici ablakokkal. Itt minden csupa fekete macska. Fekete macskák árnya van a régi, üres házfalra festve, a két kis bolt is cicás, az egyik egy gyerekjáték-gyerekkönyv bolt, benne hétvégenként vers- és meseolvasó körrel ovisoknak. A fiatal anyuka, aki működteti a kisfiával játszott a csöppnyi boltban, mikor bementünk, Olivert is invitálta. A mesekönyvek mind modernek, feminista kislánykönyvek angolul és portugálul. Itt sok a Frida Kahlo is, táskán,

mesekönyben. Mellette egy másik cicás bolt, csak felnőtteknek. Itt is vannak tinédzserkönyvek és felnőtteknek való 

MAAT múzeum környezetvédelmi kiállítása

Portugáliáról szóló képregény és egy nagy sárga fotel a sarokban, később vesszük csak észre, hogy benne egy cica alszik. Mi más? hisz ez is a fekete cica bolt…
Szombat este bársonyosan simogató a levegő, Oliverrel a főtéren futkosunk a már felállított karácsonyi bódék között. A templomba is befut, mikor utánamegyek látom, hogy fullon tele a templom, még a karfákon is ülnek, fiatalok, gyerekek, idősek. A pap meg-megszólítja a hallgatóságot, a kivetítőn animált katekizmus. Az emberek mind mosolyognak ránk. Bár itt nem annyira gyakori a folytonos mosolygás. Az emberek jobban hasonlítanak ránk, vagy mi rájuk, mindegy. Már többször helyieknek néztek minket. A tűzoltó srác beülteti Babszit a tűzoltó autóba, még be is kapcsolja a motort és Oliver meg sem mer mozdulni mikor kék fénnyel világítani kezd az autó… pedig imádja a tűzoltóautót, most mégis lefagyott… Aztán vadul kergetőzünk a modern Egyiptomi Kultúra Háza körül. Itt egy szuper kis étterem van és egy fehér-kék csempés kis cukrászda marha jó kis sütikkel és borokkal. Az épület tele lejtőkkel, kis dísztóval és mediterrán fákkal. Van itt egy egyesület is, meg tanuló foglalkozások, jóga meg ilyenek, csak épp nem volt ott senki, akit megkérdezhettünk volna ezekről. Pedig itt mindenki tud angolul, a vonatmegálló restijében dolgozó hatvanas néni is és a szemetet elszállító bácsi is. Egyébként az utcák mind kicsik, kacskaringósak és mindenhol az a kis fehér kockakő van, és minden második házon meg az a tipikus portugál fehér-kék csempe a házon kívülről. Az autók mind lassan hajtanak és rögtön megállnak, ha csak közelítünk a járdához, ami irtó jó érzés az őrült firenzeiek után.

Pena Palota kertje

Egyébként itt a mi környékünkön sok a régi ház, hullámos falakkal és pici ablakokkal, mint a mi lakásunk is, régi villák, pongyolás kis nénikkel az erkélyükön, mintha Zuglóban lennénk! És néhány modern ház, plafontól földig érő nagy ablakokkal a parkra és a helyi márki kastélyára.
Minden olyan békés. Még a szemerkélő esőben is kellemes a hely a templom előtt üldögélő öregeivel. A parkon át kell menni a tengerparthoz. Ott már több a modern villa, de még mindig minden nagyon barátságos. Sok a játszótér és itt a Meki és a Burger King is óriási modern épületeket emelt. A nagy parkunkban játszótér és óriás, égig érő kaktusz és citromfák, amik lehullott kis citromjait szedjük össze a teába. A park közepén egy lány egy nagy, régi kaput restaurál és vannak még ketrecben teknősbékák és felfuttatott színes virágos bokrok is és a fák felett meg magasan ott megy a vonat. Na, a vonat azért meglepett minket. A táj, amin először láttuk elsuhanni épp a tengerpart sárga homokja volt. Ott suhan végig a folyó majd az óceánparton az a mocskos kis vonat. Olyan koszos kívülről, hogy csak tátottuk a szánkat. Aztán mikor először mentünk vele meglepődtünk, mert belülről korántsem néz ki úgy, mint a legkoszosabb vidéki vonataink, mint amire egyébként a külsejéből következtetni lehetett… belülről inkább hasonlít a héveinkhez.
Lisszabon csak húsz perc, nem is egy másik város, mert végig egybeérnek a települések. Ez talán egy belváros, a nevek mind olyan franciás spanyolosak, Cais do Sobré a pályaudvar neve.

Belém tornya

Kinga nyáron költözött ki és a mivel a pasija portugál és politikus és mivel őt is érdekli a politika sokmindent tud mesélni nekünk az itteni emberekről. Ő visz el Belémbe, elmeséli a turistalátványosságokat, a templomot és elmegyünk a fő-édesség központjába egy labirintusos, kék-fehér csempés gyors-étterem és cuki keverékébe, igazi portugál hangulat, morcos pincérek, irtó jó sütik, minden egyszerre gyors a sok turistától és lassú a kávétól és likőrtől. Oliver imádja. Aztán hajómúzeum, kár, hogy a Kicsi bealszik mire a raktárba érünk, ahol vagy tíz és száz éveket ugorhatunk csónakról csónakra. Kint graffiti a házon és a fejünk felett a csipkézett templomtornyok felett ott az a nagy híres, San Francisco-i Golden Gate piros híd másolata, az Április 25-e híd, amit Salazar (a helyi ex-diktátor) lekoppintott és ide is megépíttetett, mint a Krisztus-szobrot a szemközti partra. Van ám a diktátorságnak sok maradandó hatása… Salazar magáról nevezte el először a hidat, aztán 1974-ben a bukása napjáról nevezte át a nép. A tér is érdekes Belémben, mert tele a portugál gyarmatok címereivel virág és kis bokorka formában dizájnolva. De mivel ma már inkább szégyen, hogy gyarmattartó ország volt Portugália, az emberek nem akarják a letarolt országok címereivel, volt gyarmataikkal büszkélkedni. Mégis azért vannak páran a nacionalisták közül is, akik, meg nem engedik mindezt a levesbe aprítani,meg akik szerint a történelem része ez is és mi az, hogy csak úgy kitörölnék egyesek?… így azt találta ki az önkormányzat, hogy mivel a címerek virágokból vannak kirakva, egyszerűen hagyja őket elburjánzani. Így adva teret az új életnek, az új világnak, ahol már nem kell kötelezően büszkének lenni a gyarmatosítás kegyetlenségeire.

Egyébként lépten nyomon modern épületek, múzeumok, és van egy jópofa romkocsma-szerű negyed is, ahova elvisz Kinga egy  másik nap. Az egész út egy villamos remizben kezdődik, ahol a kis piros és sárga híres portugál villamosok csilingelnek, döcögnek. Ez tényleg egy remíz, de van ott még egy csomó másik épület is és egy konténerekből összerakott hely, ahol egy emeletes busz a célpontunk. Oliver remeg az izgalomtól! Egy nagy buszban palacsintázunk, ahol persze lakik egy cica is! A helyet imádom én is. Mostanában mindig a Tiny házakat nézem a youtube-on, hogy milyen fantasztikusan tudnak élni egyesek, egy-egy amerikai iskolabuszt átalakítva otthonnak, gyerekekkel! Na, ez olyan! És persze a tulaj csajszi is ugyanazt a youtube-csatornát követi, amit én! 😀 A földszinten konyha és „nappali”, az emeleten asztalok. Kilátás a nagy piros hídra!
Innen a kivénhedt villamosok mellett elhaladva, Oliverrel megmászva azokat elérkeztünk a gyár-kocsma-városba. Ott design boltok és éttermek. Az egyik ház tetején romkocsma étteremmel, óriási színes nőszoborral a tetőn, egyenesen a piros hídra néz. Az első lenyűgöző bolt egy könyvesbolt-könyvtár, vagy tíz méteres belmagasságával, repülő szobraival, zongoristájával, nyomdagépeivel és sztorijaival, furcsa groteszk, Boris Vian-féle gyűjteményével mindannyiunkat lenyűgöz. A fiúk fel is próbálják a rózsaszín gumi tehénfejet… ehhez nincs mit hozzáfűzni. A gyerekkönyvek között babajóga, a felnőtt részlegen rasszizmus ellenes naptár. A falak tele graffitikkel, a design boltokban meg mindenféle furcsaságok, mint kétméteres fekete porcelánkutya és gorilla a nappaliban. Már csak egy-egy bolt is kész élmény Olivernek és nekünk is. Oliver aztán meglát egy kis sárga villamost, amolyan gyerekeknek való cucc ez, ki van téve az utcára, bele lehet szállni – de szerencsére nem kell eurókkal tömni, hogy csilingeljen, így is – odavan érte a gyerek! Beszáll, kiszáll és közben eltorzított hangon magyaráz.
– Mit mondasz? – kérdezem és ő ezen a mélyített hangon szövegel.
– Ez a helyi nyelv? – értem meg és ő bólint és mondja, hogy „Olá” és közben vigyorog és látom, hogy imádja ő is ezt a várost, mint ahogyan mi is.
Mind totál belezúgtunk, nem is tagadhatjuk tovább.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.