palota a felhők fölött

Ez a Sintra egy fantasztikus, mesebeli hely! Másodszorra mentünk vissza, de még meglehet, hogy még egyszer visszamegyünk, és akkor elnyerte annak a városnak a címét, ahova tervszerűen visszatérünk, ami eddig sosem történt nálunk. Most megnéztük a sárga-piros palotát a hegy tetején, Pena Palace-nak hívják, II. Ferdinánd palotája ez és igazán nagyon csodálatos! Nem csak kívülről, mert egy gyönyörű erdő-kertben van, hanem belül is rengeteg mindent meghagytak, megvolt a királyi háló, fürdő és még az 1800-as évekbeli konyha is! A környék csodálatos! A vár a felhőkben van, és a végtelen erdőkön túl látni a tengert is mindenütt! Az erdő meg egy különleges erdő-kert, tele lépcsőkkel és utakkal,

amelyeken lovakon közlekedtek, még megvan a lovarda is, és lehet ott lovagolni is és vannak tavak, közepén kis toronnyal, kacsákkal és hattyúkkal, pálmák és parafatölgyek váltakozása, mohák és páfrányok mindenütt. Csodálatos az őszi erdő, a vörös és sárga levelek és közte az örökzöldek és a mohákba burkolózott kövek és kis patakok. A birtok alján, az erdő sűrűjében ott áll egy kis parafa-házikó, ahol II. Ferdinánd király szerelmével, Elise-szel bújt el a világ elől.

Az egész sztori Elise oldaláról lett számomra érdekes, és elkezdtem utánaolvasni, amiből kiderült, hogy egy igazi brazil szappanoperába pillanthattam, miben benne van mélységesen az 1800-as évek durva európai király-politikája. Merthogy II. Ferdinánd első felesége volt maga a királynő, azaz ez az egész csodaszép hegy és kastély egy bizonyos Máriának volt köszönhető, akinek korántsem volt könnyű élete.
Ennek a II. Máriának már a nevével sem volt könnyű dolga, nagy meló lehetett megtanulnia: Maria da Glória Joana Carlota Leopoldina Isidora da Cruz Francisca Xavier de Paula Micaela Gabriela Rafaela Luisa Gonzaga de Bragança!
„Rio de Janeiro-ban született 1819-ben, ahova a családja 1807-ben menekült, miután Napóleon császár elfoglalta Portugáliát. Kora gyerekkorát Brazíliában töltötte, és bár elsőszülött volt, mivel fiútestvérei is születtek, kevés esélye volt, hogy uralkodó válhat belőle. A helyzet akkor változott meg Mária számára, mikor nagyapja 1826-ban meghalt. A trónt legidősebb fia, Mária apja örökölte IV. Péter néven 1826. március 10-én, de ez bonyodalmakat okozott a két független ország kapcsolatában. (…)  Péter császár a legidősebb leányának szánta Portugáliát, míg fia örökli majd Brazíliát. IV. Péter öccsére is gondoltak, hogy elejét vegyék egy esetleges trónviszálynak, Mihály herceget férjéül jelölték Máriának (azaz nagybátyját). A helyzet csak annyiban különbözött korábbitól, hogy Mária ekkor még kisgyermek, mindössze hétéves volt, és a két testvér (Péter és Mihály) politikai elgondolása gyökeresen különbözött egymástól.”
Köszi Wikipédia a részletes összefoglalót, még így, hogy sok részt kivágtam, is elég kalandosnak tűnik Máriánk első pár éve. (DE miért is fordítják le mindig magyarra a neveket???)
De a lényeg, hogy kövessük szegény Mária sorsát, 7 évesen lett Portugália királynője, 1826-ban, és meg is ejtették gyorsan a házasságát Mihállyal (azaz Miguellel), a nagybátyjával.  Egyébiránt meg sem hívták Máriát az esküvőjére, ott egy báró képviselte. (Na, ez aztán a pofátlanság!) De mivel Miguel sem volt Portugáliában, ezért egy rokon, Mária nagynénje, Izabella Mária (miért is ne ő is Mária??) vette át Lisszabont egy darabig. Na, kilenc éves volt a kislány, mikor apja Rióból elküldte anyai nagyapjához, I. Ferenc osztrák császárhoz tanulni, de még oda sem ért, mikor kiderült, hogy kedves jegyese, Miguel abszolút uralkodóként királynak kiáltotta ki magát Portugáliában. Ez elég durván érintette a családot, így Mária Bécs helyett Londonba ment, – azaz vitték – és ott kért támogatást. De azt nem nagyon kapott, mind Miguelt támogatták ellenében. Ezek után elég kacifántos sztori következett, vissza Brazíliába, aztán újra London és közben Franciaországban polgárháború, ahol a liberálisok győztek, ami hirtelen kedvezett a kis királylánynak és aztán utazás ide és oda és apjának második felesége és hajózások és Azori felfedezése és polgárháború és Miguel elmenekült és IV. Péter exkirály (Mária apja) súlyos betegsége és aztán ő meg is halt (alig 36 évesen!!!). Mária ekkor 15 volt és mivel apja meghalt, megszavazták nagykorúságát, így régens nélkül rögtön uralkodni kezdett. Aztán összeházasították egy másik pasival, akit apja halála előtt kinevezett, mostohaanyja bátyjával, Ágost Leuchtenberg hercegével egy olasz pasival, aki meg sem jelent az esküvőn, őt valaki más képviselte (ekkoriban úgy látszik ez volt a divat :P) Hiába volt jóképű ez a pasas, szerencséje nemigen volt, merthogy hamar kipurcant… az igazi esküvőt (amikor mindketten megjelentek) 1835-ben kötötték, de ezután két hónappal megmérgezték szegény pasit. Az a hír terjedt, hogy a miniszerelnök volt a lúdas, mert a saját fiával akarta összeházasítani Mariát. Szegény Mária, akkor már két balul ütött házasság volt mögötte. Aztán jött II. Ferdinánd, akivel végre igazi házaséletet is élhetett, bár ez abban a korban, nem biztos, hogy nagy örömet okozott neki(k).. De talán mégis, mert 11 gyerekük született.
Máriát az Educator, azaz a Tanító és a Jó Anya néven is emlegették aztán. Megnézhettük mi is a kastélyában a szobáit, volt egy tök szép, napsütötte szobája, ami dolgozó- és tanulószobaként futott. Egyébként nem volt túl szerencsés Mária, bár tényleg odatette magát minden téren. A szülései nagy kockázatot rejtettek, ami már a legelsőknél kiderült, mert irtó sokat szenvedett, de azért megszületett Pedró (ekkor 18 volt a királynő) és túl is élte a kisgyerekkort a gyerkőc és aztán pár évig király is lett. De visszatérve a születésekre, Mária harmadik terhességéből egy kislány született, 32 órás kínszenvedéses szülés után Mária (miért is ne, megint Mária!!!???) megszületett, aki sajnos rögtön meg is halt. Az ötödik terhessége során már eléggé meghízott Mária és ez elég sok komplikációt okozott. Ekkor az orvosai figyelmeztették, hogy veszélyes lehet rá nézve a gyerekvállalás, szívproblémái is voltak ekkor már. Ekkor azt mondta: „Ha meghalok, meghalok, az én helyemen”
Összesen 11 gyereke született, akik közül hatan kisgyermekkorukban vagy csecsemőkorukban haltak meg. Tizenegyedik gyermeke, Eugenio egy valamiféle operációval született, holtan, ebbe a műveletbe nem csak a gyermek, de a királynő is belehalt vagy egy másik wikipedia alapján előbb az anya, majd a gyermek halt meg.
Mária da Gloria 34 éves volt.
Sajnos semmit nem találtam arról, hogyan lett II. Ferdinánd a férj és eme sok gyermek apja. Azaz miért épp ő? Nem tudni, de az érdekességek közül való, hogy II. Ferdinánd egy osztrák-magyar pár gyermeke, aki egy magyar főnemes (is)  volt, a Koháry család sarja anyja nevén, de lemondott a magyar birtokokról az öccse javára mikor elvette feleségül a portugál királynőt, II. Gloria da Maria-t. Egyébiránt inkább osztrák volt és főleg Ausztriában, Németországban és Szlovákiában nőtt fel. Saxe-Coburg-Saalfeld hercege volt egyébként hivatalosan.
Amikor Máriával megszületett a elsőszülött fiúk, Pedro, akkor megkapta Ferdinánd is a Portugália királya címet, de valójában az uralkodó férje volt csupán. Aztán meghalt 1853-ban a királynő és mivel a fia még kiskorú volt, ezért ő kormányozta az országot, azt mondják „bölcsen”. Aztán két év múlva felajánlották neki a spanyol trónt, de nem fogadta el.

Elég kalandosra sikerült a gyerekek élete is, Péter azaz Pedro, az elsőszülött, V. Pedro néven volt király egy ideig, aztán az öccse, I. Lajos. A gyerekek közül hatan meghaltak, közülük öten születésükkor. Hát, nagy volt a gyermekhalandóság akkoriban, az 1800-as években. Aztán ketten tizenévesen haltak meg. A család nem volt túl szerencsés később sem – bár ki tudja mit jelentett akkoriban a szerencse? – 1861-ben a megmaradt gyerekek (8) közül három fiút kolerában elvesztettek. A többiek királyok lettek és királynék, az egyikőjük Maria Anna, I. Károly osztrák császár magyar király anyja.

Visszatérve Ferdinándra egyébiránt intelligens és művészi hajlamú fickó volt, mondern, liberális ötletekkel. Kedvelte és űzte a kerámiakészítést és akvarelleket is festett, a Királyi Tudományos és Művászeti Akadémia elnöke volt és az Egyetem fővédnöke, no meg nem mellesleg rózsakeresztes nagymester.

1838-ban szerezte meg a Penai Szűzanya Kolostort, amit még I. Manuel király építtetett 1511-ben a Sintra hegy tetején. Ebből alakította ki II. Ferdinánd a Régi Palota nevű kastélyt, aztán egy őjat is hozzácsatolt, átépíttetett mindent egy szupermodern épületté, egy vad, eklektikus, szimbolikus stílusban. A palotát olyan módon építették, hogy látható legyen a park bármely pontjáról. A park egyébként “buja kertekből” áll és erdőből és ötszáz különböző növényből a Föld négy sarkából.

Szóval végre ideérünk Elise-hez is végre valahára.
Szóval meghalt Mária da Gloria szegény, a tizenegyedik gyermekkel karján, 34 évesen, 1853-ban és aztán 1861-ben elvitte még három fiát a kolera is szegény II. Ferdinándnak.
Viszont rámosolygott a szerelem 1860-ban, amikor látta Elise-t egy Verdi operában.  A leányzó 24 éves volt, Ferdinánd meg 44 és özvegy. Totál belezúgott a leányzóba és kettőjük között nagy szerelem bontakozott ki, és kiderült, hogy Elise is imádja a szobrokat, az építészetet, festészetet, a kerámiákat és a kertészkedést is.  Egyébiránt Elise valszeg nem volt nemesi sarj,  mert ezt sehol sem említik, családja svájci-német, de ő maga Amerikában nevelkedett és már operaénekesként tért vissza Európába. Mindenesetre gyorsan kapott egy grófnői címet, mielőtt II. Ferdinánd feleségül vette 1869-ben.
A szerelmesek a Sintrai erdőbe temetkeztek, imádták a botanikát és egy kis házban laktak a hegy lábánál, amit Elise építtetett a svájci és amerikai építészeti inspirációi alapján totál parafából.

Egyébiránt mint más forrásból kiderült ennek a bizonyos Elise énekesnőnek volt egy törvénytelen gyereke – hú, akkoriban ez mekkora bűn lehetett! -, Alice, akit 19 évesen szült, azaz mikor 1860-ban II. Ferdinánd szerelembe esett vele, akkor a kis Alice még csak 5 éves volt. Hogy hol nevelkedett, azt nem tudni, mert az egész Ferdinándos szerelmi történetben sehol nem jelenik meg a kislány. Elise élettörténetében is csak akkor derül rá fény, mikor II. Ferdinánd meghal és ugyan ráhagyja Elise-re a Pena Palotát, ő nem tudja megtartani, pereskednek a rokonok és végül Elise a lányához, Alice-hez és annak férjéhez költözik. Egyébiránt jó sokáig élt még, 1886-os II. Ferdinánd halála után, Elise 1929-ben halt meg végül Lisszabonban.

Hú, ugye nem semmi sztori? 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.