mit lehet csinálni Toszkánában?

Azt mondják Toszkánában az egyik legjobb dolog az agroturizmus, azaz amikor kilátogatsz egy farmra és ott jól elvagy. Szóval végre, majdhogynem egy év után mi is eljutottunk egy ilyen programra. Valószínűleg sokkal hamarabb kellett volna kipróbálnunk és akkor biztosan segített volna átvészelni a kezdeti durva időket. Szóval hirtelen nyár lett itt, 23 fok egyik napról a másikra és épp kifogtuk, mert az elmúlt három héten végig esett az eső, kivétel azon a három hétvégi napon, amikor épp mentünk valahova. Először elmentünk Pistoia-ba, ami egy közeli város és van egy állatkertje. A következő hétvégén Milánóba a magyar konzulátusra szavazni, aztán a múlt héten meg egy ilyen kis farmra, ami annyira bejött, hogy ezen a hétvégén megint megyünk egy másik helyre. Kiteszünk magunkért most, hogy Babszi végre kiszabadult a kórházból, azóta nem hagyjuk, hogy unatkozzon. 🙂
Pistoia remek volt! Vonattal mentünk, nincs messze, egy tündéri kisváros. Épp a húsvéti hétvégén voltunk ott, amikor az egész belváros tele volt (nem úgy tele, mint Firenze) a helyiekkel, kiülős helyek (első kellemes este), épp vége a miséknek, családok jöttek épp ki a templomokból és üdvözölték egymást. Olyan volt, mintha egy filmbe csöppentünk volna, gyönyörű, középkori épületek, tündéri kis kézműves boltok, fagyizók, mosolygós családok. Szuper volt! Mondjuk délelőtt, mikor odaértünk volt egy kis hullámvölgy, mert amint leszálltunk a vonatról kiderült, hogy vasárnap nem közlekedik a helyi busz az állatkertbe, ami a város másik végétől volt még kissé odébb. Mondjuk nem kellett volna elmondanunk Levinek, hogy kb egy órányi gyaloglásra van az állatkert, mert így totál kiakadt és a friss tizenháromévesek totális felháborodásával közölte, hogy ő aztán nem fog annyit gyalogolni, hogy is képzeltük?!
Hiába emlékeztettük, hogy csak pár éve, mikor a Himalájára mentünk fel, öt napon át gyalogolt napi 5 órát, ráadásul hegyre fel. Mondjuk itt megintscsak hozzátette, hogy már akkoris panaszkodott, hogy miért is nincs a hegyen mozgólépcső 😛
Na, szóval egy húsz perces dráma után kénytelen volt utánunk vánszorogni. Egy fél óra múlva már vidáman fütyörészett, szájában egy fűszállal, egy nagy bottal, amire friss vadvirágokat kötözött. Olivernek is nagyon tetszett a hely, főleg mikor egy hídon mentünk át egy folyó fölött. A városból kiérve meg is érkeztünk a jópofa kis toszkán dombok közé, szőlők, dombok, dombokon kis középkori kolostorok és a többi. Az egyetlen baj az ilyen helyekkel, hogy valahogy mindig elfelejtik, hogy gyalogolni is szeretnének az emberek, azaz nincs külön gyalogút sem bicikliút, csak egy út van az autóknak. Itt mondjuk jobb a helyzet, mint Firenzében, mert nálunk sok ilyen tündéri kis út kétoldalról szorosan régi kőkerítéssel van szegélyezve, ami miatt egy autó és egy ember együtt már csak bajosan fér el.
Az állatkert is tök jó volt. Épp bejárható méretű, nem olyan óriási mint a mi budapestink. Persze nem is olyan szép, de így is tele volt érdekes megoldásokkal, dombbal, ahol egész nagy területen éltek macik, és nagyon jól lehetett is őket látni a domb miatt. Aztán a lejtők játszótérrel voltak összekötve és csúszdával lehetett lemenni az egyik szintről a másikra. Babszi marhára örült, hogy egy bazinagy zsiráf rányálazott és hogy be lehetett mászni a kis szurikáták közé egy alagúton a gyerekeknek, aminek a végén egy üvegbúra alatt bekukucskálni a szurikátákhoz. Szóval nagy volt a happy, az idő csodás.
A következő nap Milánóban voltunk, sajnos Levi nem akart jönni, de Babi jól érezte magát és irdatlan sokat sétáltunk, mint általában. Italo vonattal mentünk, ami a leggyorsabb és legmenőbb és ráadásul olcsóbb volt a jegy, mint a sima vonattal! (Mondjuk ezt nem nagyon értem, de itt ez az Italo vonat valahogy úgy megy, mint a fapados repülők árai, akár naponta is változnak az árak és mindig van valami akció). Itt a helyi közlekedés nem olcsó, sokszor egy Pisa-Budapest-Pisa jegy olcsóbb, mint egy Firenze-Milano-Firenze (50 euró volt fejenként). Legutóbb meg épp Korfura vettünk fejentként 9 (!!) euróért repjegyet, szóval nem csoda, ha ritkábban járunk itt a környéken, minthogy elreppenjünk valahová.
Érdekes volt Milánó (a magyar konzulátus egy elég retró, szocreál kinézetű házban van…) furcsállottuk, hogy csak egy utcányira a dómtól már kietlen utcákat láttunk, bezárt kávézókat, és nagyon sok hajléktalant. A hajléktalanok főleg külföldiek és nem menekültek, az biztos, már jóideje az utcán élnek, berendezkedtek. Az egyik fickó nagyon vidám volt, nagyon tetszett neki Oliver, aki táncolva, integetve, sikoltozva sétált az utcán, és ajándékozott neki egy narancsot. Hiába nem akartuk elfogadni, nem volt mese, el kellett fogadnunk. A kontraszt elég nagy volt, főleg a durván luxusboltos utcák után a sok hajléktalant látni. Végül találtunk egy nagy sétálós utcát, amin rengeteg ember volt és bolt, éttermek, fagyizók, kávézók, ez vezetett egy nagy szökőkúthoz és egy várfalhoz. A térképen láttuk,hogy a várfal egy óriási nagy kertet övez, de ezt már nem volt időnk megnézni, mentünk vissza a szupergyorsan, hangtalanul sikló vonatunkhoz. A héten csak ez az egyetlen nap volt napos, a többin esett az eső, szürkeség volt, mintha csak Londonban lennénk…
Na és végre eljutottunk a múlt hétvégéhez, amikor végre kipróbáltuk a híres toszkán agroturizmust. Asszem ehhez jó, hogy mostmár kicsit lenyugodtunk, megszoktuk a helyet. Az első durva hónapok nagyon sokkolóak voltak, a rengeteg adminisztráció, a nagyon stresszes meló, a folytonos rohanás. Akkor a Toszkána című Lonely Planet könyvünk kisborjú-született-vidéken stílusú sztorijai igencsak hidegen hagytak minket. Szóval kellett az is, hogy mi befogadóak legyünk és végre eléggé lenyugodtunk ahhoz, hogy egy ilyen nyugis programra menjünk. Szóval van az airbnb-n egy olyan cucc, hogy programok, onnan nézte ki Gergő az állatetetős, borkóstolós, együtt főzős programot. Persze itt is a legnagyobb kihívás az odaérkezés volt, ez is volt az egyik szelekciós kritériumunk, hogy oda lehessen jutni tömegközlekedéssel, vagy jöjjenek értünk. A legtöbbet persze csak autóval lehet megközelíteni. (Egyébként korábban is próbálkoztunk már kijutni a városból túrázási céllal, de mindig arra jutottunk, hogy sétálva azért nehéz mert nincs sétaút, autónk meg nincs, szóval nem tudunk olyan messzire elmenni gyalog út nélkül, hogy az már városon kívül legyen.)
Szóval megérkeztünk délelőtt fél 11 felé a házigazdáinkhoz, Gabriellához és Gabrielléhez, akik egy kedves olasz pár, úgy ötven körül. Egy nagyon szép helyen laknak, egy kétszázéves házban kis toronnyal és mindenféle kiugrókkal, teraszokkal, borospincével. A kertjükben ezernyi kis fehér virág fogadott és két tündéri kutya, valamint Gabriella rögtön Oliver kezébe nyomta a félvak 14 éves kínai tyúkjukat, hogy símogassa csak. Babszi teljesen odáig volt! Kb öt órán át voltunk ott, megmutatták a több hektárnyi szőlőt és olivafákat és egy darabka erdőjük is van, ahonnan a vaddisznók lejárnak kismalacaikkal. A pasi csak olaszul beszélt, minden vadvirágról elmondta mire jó és hogy melyik kis gaz milyen fűszernövény valójában. Igazán kis betonlakónak érezhettem magam és csak sápítoztam, hogy miért is nem születtem én vidékre? Babszi nagyon élvezte, markolta a földet, mutatta a hangyát, gilisztát, ölelte az olivafákat. Megkedvelte a házigazdánkat, Gabrielle-t (a pasit) és folyton a kezét nyújtotta neki, hogy vele sétáljon. A két kutya is egyfolytában a nyomunkban volt, míg csodáltuk a híres dimbes-dombos tájat. Aztán fogtunk pár tojást a tyúkok alól és a házban nekiláttunk a tészta készítésnek. Nem akartam kiábrándítani Gabriellát (a nőt), hogy én nem vagyok egy konyhatündér, hagytam, hogy lelkesen magyarázza, hogyan csinálhatok otthon én is házi tésztát és tölteléket. Közben beszélgettünk velük sokat. Itt nincs akkora különbség északon a vidéki és a városi emberek között. A házigazdáink mindketten egyetemet végeztek, aztán döntöttek úgy, hogy elköltöznek a nagymama házába és gazdálkodnak. Saját boraik vannak és oliva olajuk. A fiúk zeneszerzőnek tanul, szóval rögtön mondta Gabriella (az anyuka), hogy szereti a srác nagyon Bartókot. Beszélgettünk az olasz oktatásról is, említettem, hogy mennyire furcsa nekem, hogy itt a mai napig van szombaton tanítás a középiskolában és ráadásul, hogy kell tanulni latinul és ógörögül is. De minek?

  • A latin nagyon logikus nyelv. Azért is fontos nekünk, mert a nyelvünk innen ered. És azért is mert segít a logikai gondolkodásban.
  • Ezt hogy érted ? – kérdeztem vissza, miközben a tésztát gyúrtuk.
  • Én az egyetenem mérnöknek tanultam és sokkal könnyebb volt a matekot megértenem a latin miatt – magyarázta tovább Gabriella, aki azt is elmesélte, hogy ő is toszkán, mint a férje, szóval nem ment messzire, mikor hozzáment. (A legtöbb munkatársam nem helyi, hanem Közép-Olaszországból vagy Délről, vagy mondjuk Szardíniáról költöztek ide.)

Itt eddig csak tipikus életutakat láttam, ami szintén nagyon érdekes. Mindenki egyetemen tanult, mindenki közvetlen a középisi után. Csak egy sztorit hallottam, hogy valaki valami olyat tanult, amit végül mégsem akart csinálni, még ez is nagyon ritka eset. Ő Virginia volt, először valami bizniszeset, vagy ilyesmit tanult, aztán pincérkedett, hogy újra tanulhasson és akkor már a mi szakterületünket tanulta (itt van valamil ilyesmi egyetemi szak, hogy international development vagy ilyesmi). Szóval Daniella is csak annyira volt atipikus, hogy már az egyetem végén férjhez ment és gyereket szült, ami ma szinte elképzelhetetlen, és aztán nem is ment vissza a szakmájához, hanem elkezdték a családi agrovállalkozást, majd később kiadták az egyik házrészt airbnb-n, később meg ilyen főzzünk-együtt programokat kezdtek csinálni. Ma már nem mennek férjhez ilyen korán az olaszok, legalábbis a munkatársaim között ezt látom. A legtöbben felköltöznek északra az egyetem miatt, élnek pár évig még szingliként vagy párban egy kis szobát bérelve, majd gyakornokként kezdenek dolgozni, aztán asszisztensként és mennek az évek és aztán már valaki 25 és lassan kap egy officer-i állást és aztán harminc körül lehet talán koordinátor vagy esetleg menedzser, ha nagyon jó. Harminc körül házasodnak, harmincötnél szülnek! Ilyenkor jön egy, két, három gyerek, és még negyvenakárhány évesen is szülnek símán. (Nem is értették az én parám, hogy min aggódtam, hogy ilyen „későn” szültem Babszit. Nekik inkább az volt a korai, mikor Levit szültem, 26 évesen.) Szóval negyven akárhányévesen visszajönnek dolgozni, nyomják a napi nyolc órát, utaznak még egyet oda és egyet vissza és közben a  hat hónapos picit a bölcsibe adják, a két éveset meg egy másikba, esetleg a három éveset meg egy oviba. Szóval nem egyszerű az életük itt sem a nőknek!
Ehhez képest elképzelni Gabriellát húsz éve, amint a toszkán dombokon kezdenek olivabogyót szüretelni családostul, míg a kisfia a lábainál gagyog, egészen kellemes. A srác tényleg eléggé hozzá is szokott a jóhoz.

  • Elküldtük egy évre Dubliba, hogy megtanuljon angolul – meséli Gabriella – de úgy jött haza, hogy lefogyott és közölte, hogy ő többet itthonról el nem megy, mert itthon a legjobb a kaja, ő aztán mást meg nem tud enni! Luccában tanul, de onnan is hazajön minden nap, mert csak itt a jó neki. – meséli nevetve Gabriella és értem is én, mert itt a fürdőszobából is olyan kilátás nyílik, mint egy mesekönyvben.

Egyébként ez a Firenze valami művészeti oktatás központ is lehet, mert több munkatársam gyereke is művészeti középiskolában tanul és itt ez nem csak azt jelenti, hogy több órát rajzolnak, vagy valamilyen hangszeren játszanak. A középisit is úgy fejezik be a zenészek, hogy két-három hangszeren játszanak és komponálásból vizsgáznak. Több munkatársam gyereke is zenésznek készül és gyakoriak a zenész férjek is.
Szóval egy tök jó napot töltöttünk a szabadban, ahol a legjobb persze az volt, ahogyan Oliver négykézláb a virágokat bogarászta, aztán ahogyan a kakas kukorékolt mellette, ő felugrott ijedtében, majd odavigyorgott rá és integetni kezdett neki, a kakas meg csak peckesen odébbállt. Szóval olyan jó volt, hogy most hétvégén megint megyünk, most egy másik helyre, ahol talán nem kell főznöm sem, csak símán lehet bort és sajtot kóstolgatnom és azon mélázni, ahogyan Babszi a kecskékkel ismerkedik.

1 thought on “mit lehet csinálni Toszkánában?

  1. Pingback: Mit lehet csinálni Toszkánában? - StartHírek.hu

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.