Levi olasz sulija

Végülis elég logikus, hogy miért is alakult ki ez a helyzet… Hogy miért is igazán klasszikus az olasz oktatás. A reneszánsz itt az utcán hever. Leonardo és Michalengelo és a Mediciek és Raffello ugyanezeket az utcaköveket taposták, mint mi tegnap a belvárosban. Szóval nem is kellett volna csodálkozom azon, hogy mindez mennyire fontos is a olasz oktatásban. A múlt. Sokkal fontosabb, mint a jelen, vagy a jövő.
Az olasz oktatás, (mármint, amit eddig láttunk belőle) igazán klasszikus, a lexikális tudásra épülő, a múltat előtérbe helyező, elméleti tudást gyártó oktatás. Legalábbis itt, Firenzében az az iskola, ahová Levi jár. A tananyag meglepően nagyon sok és nagyon részletes

. Töriből, matekból olyanokat tanulnak, amit én annak idején középiskolában, pedig ő még csak 12 éves, hatodikos.
De kezdem elölről:
A suli itt úgy van,hogy az általános iskola alsó és a felső külön van. A mi körzetünkben ez két tök külön iskola épületet is jelent és más osztályokat is. Szóval járnak a gyerkőcök itt bölcsibe, aztán oviba, aztán 4 oszályt alsóba és akkor kerülnek a „media”-ba, azaz a felsőbe. Innen aztán lehet menni klasszikus és tudományos középiskolába, vagy nyelvibe vagy zeneibe. Egyelőre ennyi variációról hallottam. A klasszikusnál számomra megdöbbentő módon latint tanulnak és ógörögöt. A tudományosban is van latin, de ott a matek, fizika és kémia van még előtérben. A nyelvi sulikban 3-4 ! idegen nyelvet tanulnak egyszerre.
Ugyanis az angol jelenleg jelen van minden „media”, azaz általános felső tagozatban, egy plusz másik! Idegen nyelvvel együtt. Ez mondjuk nekem azért furi, mert az olaszok (még itt sem) igazán jól beszélnek angolul. Pedig állítólag kötelező volt már egy ideje már az általános iskolában is. Angolja a Levinek heti háromszor van, spanyolja heti kétszer. Mondjuk ezzel a mennyiséggel nehezen tudnak megtanulni, de azért mégis: két idegen nyelv, ebben  korban?!
A tananyag is nagyon-nagyon sok! És minden a lexikális tudásra épül. Geográfiából például az EU működését veszik már két hete, olyan mélységben, hogy csak a gazdaságáról van két oldalnyi tananyag. Töriből tudni kell Amerika felfedezésének összes dátumát, azaz pontosan ki és mikor fedezte fel melyik országot. Matekból hatványoznak és gyököt vonnak! Ezen kívül van zenei órája, amin zenetörténet van, amihez 3!, igen vastag és nagyalakú tankönyv van. Ezen kívül van heti kétszer hangszeres zeneóra. Ami elég viccesen alakult nálunk, mert az elsőn megkérdezték Levit, hogy melyik hangszeren játszik, ő meg mondta, hogy semmelyiken. Így kapott egy valamiféle kis kongatható izét… Azóta beszereztünk egy alt-furulyát (egy felnőtt méretet), ez volt a családban. A Youtube-ról tanul furulyázni. Amivel azért igyekeznie kell, mert valami koncertet emlegettek, amin fel kell majd lépniük.
Az első meglepetés számunkra egyébként a beiratkozás volt. Már önmagában nehéz volt rájönnöm, hogy melyik körzethez, iskolához tartozunk. Egyébként Olaszország legalább annyira bürokratikus, mint Magyarország, csak itt még az is a hátrányunk, hogy alig beszélünk olaszul. A lényeg, hogy a neten három sulit találtam, amiket felhívattam a munkatársaimmal és ide-oda elküldtem Levi anyagait azzal, hogy akkor a megbeszélt időpontban megjelenek a beiratkozásra. Persze ez mind úgy júniusban, júliusban történt, amikor egyébként februárban van a hivatalos beiratkozás. El is mentem végül egy suliba, amivel korábban telefonon és emilen is egyeztettünk és mikor megjelentem, közölték, hogy tökre nem oda tartozunk, de még ha oda is tartoznánk, akkor sincs hely. De már van némi tapasztalatom az olasz ügyintézésben és tudom, hogy ilyenkor nem szabad feladni sosem, hát el sem mozdultunk a lánnyal, aki az irodánk egyik gyakornoka és őt kértem meg, hogy kísérjen el, hogy segítsem fordítani. Végül a sulis titkárnők felhívtak kég másik sulit és lett egy másik időpontunk máshova. Oda már egyedül mentem (ez két sarokra van tőlünk, nem is értem, hogy miért nem ezt dobta ki a net, hogy ide tartozunk). Itt rögtön közölték, hogy nincs hely, ez van. De ekkor már tapasztaltan, nem mozdultam a székből és kitartóan kérdezgettem, hogy akkor mit tehetnék. Erre a hölgy telefonált egy másik suliba, ahová lett egy másik időpontom és ahol majd megkérdezik az „elnököt” (később kiderült, hogy itt a sulik amolyan egyesületszerű formában működnek, nem igazgatójuk, hanem elnökük van), hogy még extra diákként bekerülhet-e? Aztán oda elmentem (ami kb fél órára van tőlünk és eléggé egy amolyan „gyűjtő” sulinak tűnt, egy nagyon nagy suli, egy háromsávos autóút mellett). Ide beirattam Levit azzal a kitétellel, hogy ha mégis lenne hely a másik suliban (a hozzánk közeliben), akkor mégis inkább odamegy.
Nos, értitek mire mondom, hogy kicsit bonyolult ez az ország…
No, de amint korábban említettem is már, minden lehet sokkal rosszabb és sokkal jobb egy ügyintézés során…Merthogy egyszercsak felhív a hölgy, hogy mégis felveszik a Levit a közelebbi suliba. Aztán augusztusban, mikor bemegyek, kiderül, hogy szabadságon van és hogy csak szeptember 4-én jön vissza. Erre az infóra elég furcsa fejet vághattam, mikor megkérdeztem, hogy végülis mikor kezdődik a suli, mikor kiderült, hogy csak 15-én, szóval ne aggódjak, mondták, jöjjek vissza 6-án és akkor majd mindent megtudok.
Így is lett, szeptember 6-án megkaptam a listát a tankönyvekről, amiket a neten (!) kell megrendelni az Amazonról, vagy van néhány használt könyv bolt a városban, talán ott lesz (bár már túl késő volt), vagy megrendelhetem az Esselungában vagy a Coop-ban, amik nagy szupermarketek. Kedvezmény nincs semmi miatt (merthát nem is a suli árulja a könyveket). Könyvtár szintén nincs használt tankönyvekkel.
Nos, a tankönyveket végül az Amazonon vettük, kb 15%-át használtan. Ezért is nem került végül 300 euróba, csak 250-be!!! Szóval fogalmam sincs, hogy egy igazán szegény család hogyan tudja ezt kifizetni?!

A suli ingyenes, de azért van „beiratkozási díj”, ami 30 euró. Ezt nagyon érdekes módon lett kommunikálva. Úgy október 15-e körül egy bonyolult olaszsággal megírt hivatalos levelet kaptunk, amiben az volt, hogy 6.5 euró a kötelező tandíj, a következő 24 euró pedig az „önkéntes hozzájárulás”. De azért ez még mindig jobban okés, mint a magyar „tilos-szedni-de-azért-van-oszálypénz”.
Aztán az első nap, szeptember 15, mert állítólag minden tartományban máskor kezdődik a suli.
Ja, és visszatérve a tankönyvekre, irtó szépek a könyvek (fotó), és nagyon nagyok, és nagyon-nagyon nehezek! Megdöbbentő, hogy csak a zene tankönyv 3 db A4-es könyvből áll, amiből az egyik 400 oldalas. A tankönyvek mind kicsi kisebbek, mint A4-es formátumúak, minden tantárgyból legalább 2, de legtöbbször 3 környv van. Nagyon szépek egyébként a könyvek, de irdatlan nehezek és nagyon meglepően részletesek. Van egyébként minden könyvben egy kód és egy ToDo, hogy hogyan tudjuk megkapni a könyveket e-book formátumban. Kár, hogy nem működnek a kódok…
Nincs egyébként olyan,mint ellenőrző, de van egy „vörös füzet”, amit a portán kellett átvennem, ebben üzen a suli nekem és én is nekik és van a sulinak egy online kommunikációs felülete, ahol követni tudom, hogy mikor mi a tananyag. Sajnos azért nem tudom követni, mert annyira sok van, hogy azt nem tudom követni!
Ugyanis irdatlan sokat tanulnak. Legalábbis a többiek, a Levin kívül. Merthogy ő nemigazán ért olaszul. Néhány tanár mondjuk ért angolul, szóval azért legalább valamennyire elkommunikálnak. Egy tesi óra van a héten, ott is a tornacipőjét kritizálta a tanár, egy tréning gatya kell és egy futócipő. De mivel még mindig (október végén!) nincsenek meg a végleges tanáraik, eddig nem sok tesi óra volt, mert folyton ideiglenes órarenddel tanultak.
Az osztályban 5-6 külföldi jár, akik nem beszélnek valami jól (vagy egyáltalán nem) olaszul. Az egyik kislány, Klára szüleit az első napon sikerült megismernem, azóta levelezünk, próbáljuk egymást informálni a fontos dolgokról. Most, október közepén írattak a gyerekekkel egy olasz tesztet és akkor kiderült, hogy ki mennyire nem tud olaszul. Így csináltak egy külön csoportot, akik heti 2x 3 órában fognak csak olaszt, mint idegen nyelvet tanulni, ami tök jó. Sajnos közben a többiek által haladott tananyaggal is kell haladniuk. Mindenesetre a suliban (ami nem egy nagy suli, a media második évfolyamon, amin nálunk a hatodik osztály), 12 gyerek van, aki külföldi. Vannak peruiak és egyiptomi is és ott van Levi és Klára is.
Úgy látom, elég gyakran van dolgozat, minden tananyag végén (nagyon hasonlít ebben a magyar rendszerre) és sajnos van buktatás is, mint hallottam korábban. Felelés viszont nincs, azt „embertelennek” tartják, főleg a váratlansága miatt.
Egyébként van néhány korhű tananyag. Például az irodalom kifejezetten érdekes, mert van két tankönyv (mind a kettő kb 500 oldal), az egyik a kortárs irodalomról, ebből tanulták most a horror műfaját és beszélnek filmekről és jellegzetes kulturális könyvekről, és van egy másik tankönyv a 19.századi irodalomról, azaz eredetiben olvassák például Dantét.
A legtöbb dologban egyébként nagyon hasonlít az oktatás a magyarra, marha bonyolult kifejezéseket kell bemagolni nyelvtanból és a tananyag nevéből matekból sosem jönnék rá, hogy mi is a tananyag… Valamint irtó sok házit adnak egyik napról a másikra.
A tanárok változóak, eddig nem volt módom beszélni velük, de Levi körülbelül úgy nyilatkozik róluk, hogy az egyik totál gáz, a másik jó fej. Eddig mondjuk az nem derült ki, hogy milyen szigorúak.

Szóval az biztos, hogy itt elég sok lexikális tudást fog magába szívni,és ezért amiatt biztos nem kell aggódnom…