Firenze vs Kanári vs Bangkok

Nehéz összehasonlítgatás nélkül élni. Hiszen mindig minden országot egymáshoz viszonyítok. Milyen volt Kanárin Bangkokhoz képest, vagy Budapesten Firenzéhez viszonyítva? Melyik a jobb város? Hol éreztük magunkat legjobban? Hol került legkevesebbe az élet? Hol volt elég zöld, elég természet a gyerekeknek? Nehéz most is önmagában néznem a várost. Folyton csak viszonyítom.
Eddig elég jó helyezést kapott tőlem. Kicsit kanáris feeling itt lakni, mert olyan marha meleg van, mint ott volt. Mediterrán hely és ugyanolyan isteni a kaja, sonka és sajtok és bor, minden mennyiségben. Estére itt is leizzadunk a hőségtől. Sajnos viszont nincs a

közelünkben tenger és eddig a tengerpartokkal eléggé megszívtuk – mindenképpen alaposan utána kell járnom ennek, hogy melyik a legjobb part, ami nem is kerül egy vagyonunkba. Aztán meglepő negatívumok vannak, például a szúnyogok! Állítólag télen is ugyanennyien vannak! Persze nem lehet a szúnyogparát Bangkokhoz hasonlítani, ahol igazán „vérre ment ki a játék”, mert elég sok szúnyog volt dengé lázzal fertőzött, amelybe akár bele is halhattál. Szóval ha levesszük ezt a stresszfaktort, akkor ugyan nem lehet itt belehalni a szúnyogcsípésbe, de azért eléggé bosszantóak ezek az olasz szúnyogok. Mostmár vettünk olyan konnektorba dugható izét, ami az illatával elkábítja őket, de még így is eléggé sokan megcsípnek mindannyiunkat. Valamit mindenképpen kell tennünk ebben az ügyben, főleg, mert nem divat a szúnyogháló (és például elég durva lenne abba beruháznunk, hogy minden ablakunkat beszúnyoghálózzuk, bár ki tudja, lehet, hogy eljön ez az idő!) és állítólag télen is ugyanennyien vannak.
Na de menjünk szépen sorba. Ez a hely tele van kultúrával! Ráadásul úgynevezett magaskultúrával, amit be kell vallanom mi nem fogyasztunk és eleddig sem tettük. De most végre itt a nagy alkalom! Példának okáért épp egy színház van velünk szemben, egy olyan színház, ahová Verdi írta az első operáit. Szóval amit olyan nagyon hiányoltunk Kanáriból, az megvan. Kultúra, program, éjszakai élet, zenés kiskocsmák, hangulatos utcazenélések, jazz kocsmák (ú, de akartam otthon is ilyen helyekre menni! De először terhes voltam, aztán meg kisbabás… szóval végül mégsem jutottunk el sehová). Ami Bangkokból nagyon hiányzott, az az európai művészet. Hányszor jártunk a múzeumba és néztük a legújabb kiállításokat! Csak mi voltunk és a turisták… Aztán hányszor kívántam az olasz ételeket, tájakat, illatokat, kanyargós utcákat, lila és fehér virágok leomló hullámait a bangkoki olasz étteremben? Oda jártunk romantikázni kb havonta egyszer. Thaiföldön, európait enni. A pizza és a bor fölött arról ábrándoztunk, hogy hova tovább?
De Gergő is kívánt valamit, mégpedig zöld spalettákat!
– Karácsonyra spalettát szeretnék! – mondta és nevettünk, mert nincs házunk, de még lakásunk sem volt, hova lenne a spaletta?
Hát most megkapta! Most mindent megkaptunk, amit kívántunk. Olasz kis utcákat, a sajtok illatát, a kultúrát és a spalettákat is. Vigyázzon az ember mindig azzal, hogy mit kíván! 😀
Összességében véve tökre elégedett vagyok, főleg mert ez a város nagyon élhető. Sok a zöld, bár van egy nagyon bosszantó dolog, mégpedig a magánkertek! Látom a google maps-en, hogy ott van az utcán végen egy tök nagy zöld terület, megyünk is arra, de csak falak mindenütt, aztán egy nagy kapu és ki van írva, hogy ez bizony az xyz család tulajdona! A kert! Itt a belvárosban szinte csak ilyenek vannak! A gazdagoké a zöld! Legalábbis régen ez volt és hát, még nem sikerült ezt a dolgot úgy igazán megváltoztatni. Mi, pórnép meg gyalogoljunk az ezeréves döcögő köveken…
De! Van egy folyó, az Arno, ami olyan, mint a Duna kicsiben, van a partján minden, nagy parkok és horgászás és van olyan rész, ahol homok és strandolás is folyik! Minap találtunk egy olyan partszakaszt, ami kicsit hasonlít a Rómaira (persze azért semmi nem lehet olyan!), ahol nagy fák vannak a parton és játszótér és bárok és zene és a gyerekek a parton játszanak! A játszótérről jut eszembe, az például egy nagy hátránya a vásornak: irtó rossz játszóterek vannak, ha egyáltalán vannak! Ugyanis nagyon kevés a játszótér és azok is rosszak. A belvárosban például, közel hozzánk egy olyan játszótér van, ahol alig van fa, a gyerekekre tűz a nap, a fémcsúszda olyan forró, hogy esély sincs rá, hogy egyáltalán hozzá érjünk. Homokozó nincs, mindenütt kiskavicsos a föld. A játékok nem megfelelőek minden korosztályra, vagy csak kicsiknek van, vagy csak nagyobbaknak, de leginkább jól a galambok szórakoznak, eddig úgy véltem. Hinta talán egy, az is vagy csak kicsiknek, vagy csak nagyoknak. Valami mászóka, de nem túl kreatív. A játékok messze egymástól, mind a tűző napon… Szóval a játszóterek elég gagyik a budapestiekhez képest. Persze nem a bangkokiakhoz, ahol egyetlen helyen találtunk csak játszóteret a Chatuchak parkban, és nem is Kanárihoz képest, ahol meg nem is emlékszem egyre sem, bár ott ne is volt rá igény, merthogy ott volt a tengerpart!
Szóval pozitívumok: a város tökre szép, van folyó, van dombos (budai) oldal és laposabb (pesti), a házak nagyon hasonlítanak a budapestiekre (csak nincsenek szétlőve és aládúcolva), az emberek cukik! A városban jó elveszni, és tök könnyű végül megtalálódni valami híres téren, valami híres templomnál. A buszokra a jegyet lehet a buszon is venni, de sms-ben is! A folyópart tök zöld, és a legtöbb része is a városnak, vannak mindenhol olyan nagy pinea fák, amelyek tök jó hangulatot adnak. Vannak jó helyek, hangulatos minden kis zug, éttermek, boltok, műhelyek. Reneszánsz korban érezheted magad, ha épp olyan kedved van. Van sok kultúra, színház, európai művészet, breakdance az utcán és magánkiállítások kis utcákban és állandóak az Uffiziben. Van közösségi kert (na, ez annyira jó, hogy erről mindenképpen kell külön is írnom), ahol mindenféle fűszert vehetsz és a boltban eperpalántát is árulnak úgy, mint bazsalikomot! J A boltokban csinálnak szendvicset – ez szerintem annyira jó!! Tökre imádtam már tizenakárhány éve is, mikor először jártam erre. És könnyű megtanulni a nyelvet, az olaszok meg örülnek, még ha csak két szót tudsz, akkor is.
Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy jó a melóhelyem, de még milyen jó!
Na, aztán persze van még egy csomó bizonytalan faktor, hogy milyen lesz a suli Levinek? És hogy kapunk-e valaha helyet a bölcsibe, oviba, vagy Babinak magánba kell kezdenie? És tényleg, azt nem mondtam még, hogy 1,5 órára van a tenger és ha bármerre indulsz el a városból olyan csodálatos a természet, hogy csak tátod a szádat!
Na, de azért vannak negatívumok, hogy például rosszak a játszóterek és hogy irdatlan nehéz lakáshoz jutni. És sajnos a lakásunk is olyan lesz, hogy nem tökéletes, mert nincs sem erkély, sem kert, pedig olyan szép lakások, házak vannak erre, hogy az eszem megáll. Persze van bürokrácia is, amit viszont elég jól viselek, még ha a közvetlen következményeit nehez is, merthogy például most épp azért nincs netünk, mert még nem vagyunk itteni lakosok, ami miatt még nincs itteni bankszámlám és emiatt nem tudok venni sem telefont, sem netet előfizetésre.
Nos azért ezek mind megoldódnak egyszer, nem is olyan sokára valószínűleg. Szóval összességében pozitív a kép, és ilyen városban még nem laktunk, szóval tök jó lesz itt, abban biztos vagyok.
Csak végre érjen ide a Gergő és legyen együtt újra a családunk.
És akkor már biztosan nem csak nyugodtan, de mosolyogva is fogok ébredni. 🙂

Firenze, 2017. június

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.