hogyan is kerültem épp ide

Indiában egy lépéssel jobban olasz lettem. Az úton odafelé pedig megértettem, miért is vagyok éppen itt.
Egy nemzetközi találkozóra mentünk Pietróval, a főnökömmel, ahol a többi Oxfam iroda marketing igazgatójával találkoztunk. Vonattal mentem a vasárnapi forróságban Firenzéből Arezzoba, ahol Pietro felvett egy kis fekete bogárral és végigautóztunk Rómáig. Közben dugóba kerültünk, elmeséltem hogyan kerültem 2000 szilveszterén Belgrádba, ő meg elmesélte milyen volt egy ENSZ konferencia sok-sok évvel ezelőtt, elmeséltem hogyan építettem costa ricai kapcsolatot Rio de Janeiroban ő meg hogy milyen projektben vett részt Ecuadorban.
– És Pietro, de mi voltál, mielőtt Public Engagement igazgató lettél az olasz Oxfamnál?– kérdeztem gyanútlanul egyszercsak.– Én? – nevet – Hát én voltam az igazgató (executive director) úgy 20 éven át – mondja nevetve.
– Ó! – megint olyan helyzetbe kerültem, mint Robertóval az első firenzei munkanapomon. Robertót nem ismertem, de amint beléptem az irodánkba, ahol az én osztályom dolgozik (kb 15-en), egy asztal mellől felállt Roberto, egy kb 45 éves, magas, sovány, fekete hajú férfi.
– Üdvözöllek nálunk! Roberto vagyok – mondta. – Már nagyon vártunk.
– Szuper! – mondtam én vigyorogva.
– Gyere, igyunk meg egy kávét, míg jön Pietro – mondta és már nyitotta is a bejárati ajtót, szóval gondoltam, nem az irodában fogjuk elfogyasztani azt a bizonyos kávét.  A kávézóig csacsogtam, mert kérdezte, milyen volt az ideköltözés én meg csak mondtam és mondtam, hogy milyen sok bonyodalom van és közben nevettem, mert mégiscsak panaszkodni azért, mert az ember Firenzébe költözik egy verőfényes nyári napon, mégiscsak elég abszurd.
– És te milyen pozícióban dolgozol? – kérdeztem, amint leültünk egy asztalhoz.
– Ja, hát én vagyok az igazgatója ennek az irodának – mondta. Valószínűleg úgy néztem rá, hogy hozzátette – A főnökök főnöke. – És vigyorogtunk mindketten.
– Bocsáss meg, nem tudtam – vágtam rá. – Eddig csak Pietroval találkoztam és Cleliával meg Lorenzoval – ők a menedzsereim.
– Persze, releváns kérdés – mondta nevetve.
Szóval így jártam Pietroval is Róma felé menet, átvágva a legszebb toszkán dombokon.
– Na és milyen nem az első embernek lenni? – kérdeztem hirtelen.
– Nagyon jó! – vágta rá nevetve. Aztán elmesélte milyen sok éven át építette ezt a szervezetet. Már egyetemista korában is önkénteskedett itt, bár akkor még nem Oxfamnak hívták.
– Egyébként agrármérnök vagyok – magyarázta – ezért is kerültem egy mesterkurzusra Robertoval és Francescoval, ahol a fejlődő országok agrár fejlesztési projektjeit tanulmányoztuk. Majd mind a hárman önkénteskedni kezdtünk az Ucodep-nél, ami egy francia mintára épült szervezet volt. – Tudod, egy francia szabadságharcos alapította, aki a második világháború után az utcára került embereknek gyűjtött be mindenfélét házalással. Amolyan újrahasznosító szociális projektek voltak. Mi is ilyesmikkel kezdtük itt, Olaszországban. Aztán jöttek a fejlesztő projektek. (Ucodep: Unity and Coorperation for Development of People)
Mármint a development projektek.
– Tudod, nálunk szerintem kb egy kezemen meg tudom számolni hányan tudják mi az a development work.- mondom neki – Merthogy szerintem Magyarország sosem vett részt nemzetközi fejlesztésben, ezért ha azt mondod nálunk, hogy fejlesztés, arra gondolnak, hogy most valaki beruházott, mondjuk az EU, hogy legyen új autópályánk. Szóval nálunk inkább minket fejlesztenek – magyarázom nevetve.
Ő meg elmeséli az első nemzetközi fejlesztő projektjüket amelyben Francesco volt az első külföldi kiküldött szakértő. Francesco Torrigianni, aki a híres Torrigiani család sarja, akiké fél Firenze és ma is Európa legnagyobb magánkertjével rendelkezik, ja és utca is van elnevezve róluk Firenzében, az Arno partján végig. Voltunk is ebben a híres kertben nemrég – na de erről majd máskor.
– Szóval Francesco volt az első olasz agrármérnök, akit az Ucodep kiküldött Ecuadorba egy projektre. Tudod, itt nálunk már nagyban mentek a agrárszövetkezetek… de ez olyan szó, amit nálatok nem szabad említeni, nem? – kérdi hirtelen. – Úgy tudom a szövetkezet (cooperativa) szó nálatok valami nagyon rosszat jelent…
– Igen, rossz emlékek, igazad van! Sokáig nem is gondoltam, hogy ez a szó szövetkezetet jelent magyarul (cooperativa). Mikor 2002-ben megalapítottam az egyesületem, belekerültem a nemzetközi ifjúsági munkába, hála az EU ifjúsági programjainak és akkor találkoztam először ezzel a fantasztikus dologgal, hogy „cooperativa”. Egy nemzetközi szabadegyetem kellett, ahol német hippi fiatalok mesélték el részletesen honnan is ered a cooperativa, hogy angol bank is és spanyol szociális szektor is erre alapult és hogy az olaszoknál is mint nonprofit szervezeti forma is működik! Odavoltam érte! Hogy milyen sok mindenről le tud maradni az ember, ha a berlini fal másik oldalán lakik! Nevetséges, hogy még ma is rengeteg dologot a nemzetközi mozgalmak történetéből, a demokrácia grassroot módon való kialakulásából, a baloldal nyugat-európai mintáiról, a szociális, globális mozgalmakról semmit nem ismerünk. Nekünk ez mind kimaradt. Még csak nem is tudok egy csomó fontos dologról! – fakadtam ki. – Tudod, nálunk még az önkéntes szó is szitokszónak számított otthon. Anyukám mondta is serényen, hogy kerüljem el az olyan helyeket, ahol azt kérik, önkéntes legyen – mondom nevetve.  – De tudod, mikor megismertem a cooperativákat, akkor ismertem meg a development education-t is (magyarul globális nevelés), na, hát az mekkora fantasztikus dolog! Egy cambridgi szervezetnél voltam éppen egy projeklátogatáson, ahol találtam ilyen tankönyveket. Úristen, nem tudom elmondani, mennyire izgatott lettem! Még ma is gyorsabban dobog a szívem! Ezekben a könyvekben minden fontos dolog benne volt, amit az iskolai tananyagból kihagytak! Könyvek, amik azt magyarázzák, hogy minden döntéseddel a világ valamely pontjára vagy hatással, emberekre, akik abból élnek, hogy elkészítsék a terméket, megtermeljék az ételt, amit veszel, könyvek, amelyek elmagyarázzák, mit jelent a nyugat és a dél, amelyek megfordítják a térképet, amelyek megmutatják a szegénységet és azt,hogy mit tehetünk ellene a világban, amelyek beszélnek a szolidaritásról és a rasszizmusról, a toleranciáról és a környezettudatosságról, a pillangóhatásról és a helyedről nem csak a társadalmadban, de az egész világban. Még ma is annyira fantasztikusnak tartom! – hadarom és megint gyorsabban dobog a szívem és tudom, hogy megint olyan témához értem, amelyhez óvatosan kell nyúlnom, csak lassan szabad megismernem, mert ilyenkor olyan gyorsan olvasom, falom a könyvet, amelyről szó van, hogy nem is tudom felfogni az értelmét. Ó, a Flow! Még mindig el tud ragadni! Hála a jó égnek! J – Tudod, ezért kezdtem el pedagógiát tanulni! Mert elhatároztam, hogy ezt mind meghonosítom Magyarországon! Hogy beviszem az iskolákba mindazt, amit véletlen (akkor még naivan azt hittem véletlen) kihagytak!
– Tényleg? – látom Pietro arcát, ahogyan vigyorog. – Tudod mi az a DEEP? Egy nemzetközi mozgalom, hogy elterjessze Európában a development education-t, hogy bevezesse a közoktatásba. És ki vezette? Az Ucodep! Azaz mi!
– Wow! – csak ámulok. Megint hova sodort az élet! Csak nézem az elsuhanó sötét és világoszöld dombokat. A nap süt, a kis kocsi vágtat az autópályán. A távolban dombokon várromok, a völgyekben olivaföldek és szőlőültetvények váltogatják egymást.
– És, sikerült? – kérdem – Sikerült bevinni az oktatásba?
– Igen – mondja büszkén.
– Nekem nem – mondom, de már nem bánom. Ez az út volt megírva nekem. Már nem is kételkedem. Csak nézem a tájat, az utat, ahogy kanyarog előttem. Nem tudtam, hova jövök, mikor elfogadtam ezt az állást. Még most sem tudom igazán. – Nem sikerült akkor, de most majd igen. Sikerül majd hozzájárulnom. Máshogy, máshol, máskor. De sikerül.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s