előítéleteim csapdájában

Nos, igyekszem én nem előítéletesnek lenni, de ha olyan nehéz! Be kell vallanom, hogy már a legelején elkövetem a legbagatellebb hibákat. Mégcsak el sem kezdtem dolgozni, máris beégettem magam ráadásul kik előtt, épp a saját csapatom előtt!
Merthogy már igazi munkába állásom előtt meetingeltem skype-on a két menedzseremmel, Lorenzóval és Cleliával. Pietrót már kezdtem jobban megismerni, ő lesz a főnököm, vele már vagy három meetingen és rengeteg interjún túl voltam. De ez a meeting azért lett kitalálva, hogy jobban megismerjem a két menedzseremet és ők is engem.
Na és képes voltam hogyan kezdeni?! Totál előítéletesen!
Merthogy ugyebár ez egy angol-olasz állás. Azaz angolul volt kiírva és később csapták hozzá, hogy nem árt, ha tud olaszul is az illető. Az én olaszom meg egy 16 évvel ezelőtti olasztudásomra alapozott passzív valami, ami ott lapul hátul a tudatomban, de közben marhára spanyol szavakká válik, ha elő akarom hozni. Szóval a lényeg, hogy még nem beszélek olaszul, bár „tudok”. (Szerintem ez a biztos tudat, hogy tudok olaszul segít a legjobban abban, hogy minél hamarabb újra aktív legyen ez a tudásom.)
A lényeg, hogy beszélek angolul, szabadkozom is nagyon, hogy bocs, hogy nem beszélek még olaszul és mondom, hogy ha bármit nem értenek abból, amit mondok, szóljanak és ha kell tolmácsolás, akkor is.
Na és erre mi történik? Megszólal Clelia olyan angollal, hogy azt aztán az angolok is megirigyelhetnék! Nálam sokkal jobban, szebben beszélt angolul és aztán Lorenzo is bemutatkozott, aki pedig legalább olyan jól beszél mint én.
Szóval így égtem be már az első előtti napomon és szembesülhettem (és őket is szembesítettem) előítéleteimmel, miszerint az „olaszok nem beszélnek angolul”.

Egyébiránt az egyik interjúmon is mondtam valami egészen kínosat, mégpedig, hogy „az én munkastílusomban fontosak a határidők, nem vagyok olyan, hogy „domani,domani”…” mondtam utalva arra, hogy az olaszok mindent csak halogatnak. Ez is mekkora hülyeség volt! Mert eddig csak 4 meetingem volt az olaszaimmal, de ezek aztán nem halogatnak semmit! Irdatlan sokat dolgoznak, nagyon profin és nagyon pontosan. (Milyen csodálatos ezt látni Ázsia után!!!) Ja, és még egy előítélettel számoljunk le gyorsan: az én olaszaim (már az „én olaszaim” 😀 ) pontosak. Pontosan kezdünk minden meetinget és pontosan fejezzük be! Precízek, hatékonyak, előre megbeszélt témákban beszélünk és ezekben benne is maradunk és ha bármi változás van, akkor csak annyi, hogy még hamarabb is végzünk a megbeszéléssel, mint terveztük.

Na szóval… le az előítéletekkel! Remélem több ilyen hibát nem követek el és sikerül magamat időben figyelmeztetnem, mielőtt valami hasonló előítéletet előrángatnék a farzsebemből.
2017.május

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.