romantikus hely

Hangulatos ez a hely, az biztos. A belváros tele van kis boltokkal, műhelyekkel és éttermekkel. Mindegyik egy-egy kis világ. Az éttermek úgy vannak megdizájnolva, hogy már csak ezért is érdemes bemenni. A műhelyek egyben boltok is, vannak bőrösök, kerámikusok, de még egy kis, kézi nyomdagépes nyomdát is láttunk, közel az utcánkhoz. Az utcák a belvárosban egyébként is olyan reneszánszak, hogy csak na! Néhány kiemelkedő falrészlettel, toronnyal, ami akár középkori is lehetne. Állítólag a ház, amiben épp lakunk az 1200-as években épült, de én ezt azért túlzásnak vélem, szerintem jóval később. Mindegy. Egy olasz mondta, az ingatlanos, aki kikölcsönözte nekünk a festő felesége lakását. Ő maga is lakott itt 12 évet, mondta és persze azért azt nem említette, hogy majdnem ennyi ideje üresen is áll a kéró… a szekrények meg tele a régi cuccaikkal és a fürdőszoba meg amolyan odatákolt

szoba, ahol sehogysem sikerült megoldani, hogy lemenjen a víz a nem létező zuhanyzóból.
A lényeg mégsem ez, a plafonon freskó van és a szemben álló beépített szekrény ajtaja vörösre van festve és rózsákkal díszítve. Az ablakokon sötétzöld spaletta, mint ahogy itt szinte minden házon. És van belső spaletta is, ki tudja miért? A belső falak is olyan szélesek, mint a külsők, kb ötven centisek. Ja, és a két szoba között két ajtó van! Hogy pontosan fogalmazzak egy ajtónyílásban van két ajtó. Minek? Fogalmam sincs. Mindenesetre az egyik befelé, a nappaliba, a másik kifelé, a hálóba nyílik.
Az utcák keskenyek, a középkori falak mentén egyszemélyes járdák. Amit talán nem a középkorban fektettek le, de biztos nem ebben az évszázadban, hiszen mind óriás kövekből áll és marhára göröngyös ha épp babakocsival igyekszel átvergődni magad rajta. (Láttam több kerekesszékes turistát is, na, őket aztán tényleg nem irigylem!)
A mi utcánk a Via della Pergola a Dómtól kb 5 percnyire van és majdnem szemben velünk van a Pergola színház, ami az utcán egynegyedét foglalja el. Verdi ide írta az egyik első operáját egyébként. Tök szép épület, kívül téglaszín kopottas, fele benőve borostyánnal, belül meg díszes freskós, fehér-arany.
Ahogy az utcánkból kiérünk ott egy kis bár, amire ki van írva, hogy „melegeket, kuyákat és gyerekeket szívesen látunk” Ha! 😀 Ez aztán a jó hely! Szoktunk is ott kis bluberris sütikosárkát vásárolni. Az utcák egyébként nem egyenesek, mind valamerre kunkorodik, hol erre, hol arra, észrevétlen fordul, szóval csak úgy toronyiránt elindulni kissé kockázatos.
Mindenesetre ha innen jobbra indulunk, akkor ott van a belvárosi kórház, ami egy késő reneszánsz épületbne van, amely előtt nagy tér, aztán oszlopos udvar, tele freskóval. Ez a kórház!
Innen balra van az a hely, ahová Levi szokott járni, ez egy játékbolt, ahol társasok, varázspálcák és ólomkatonák mellett mindenféle programok is vannak, legutóbb miniatűr figurákat festegettek ki olasz gyerekekkel. Jövőhéttől meg kezdődik a nemzetközi szerepjátékozás, szóval Levi rögtön bejelentkezett. 🙂
Ez az utca már a Dómra néz, innen Babi már az ölünkben mutogatja a Dómot. Imádja az épületeket, folyton mutatja a házakat, a szobrokat az épületeken, a spalettákat és mondja közben „úúúú”!
A Dómhoz érve persze tök sok a turista, de minket ez nem érdekel, leülünk a lépcsőre és innen skype-olunk haza. Közben fagyizunk a házifagyikkal és hagyjuk, hogy Babi dölöngélve, tapsolva kergesse a szél forgatta papírgalacsinokat vagy odatipegjen a jazzt játszó utcazenészekhez és nevessen rájuk. Itt töltjük az estéinket. Még gyerekekkel is nagyon romantikus. Még ha az is a program, hogy Levi lefekszik egy padra, Babi meg rá és próbálja bekapni az orrát, Levi nem bírja abbahagyni a nevetést, Babi meg egyre csak harapdálja az orrát…
Meleg van, nyár, sötétedik, szól a jazz, minden gyönyörű körülöttünk.
Hazafelé egy kis téren megyünk, tele éttermekkel. Felnézve látjuk, ahogyan a keskeny ablakok feletti tetőteraszon burjánzik a lilaakác. Az illata megcsap. Előttünk olasz üzletemberek, nyári elegáns, világos öltönyben, kezükben régi stílusú bőr táskával, olyannal, mint amit a Pál utcai fiúkhoz tudunk elképzelni. Magyaráznak egymásnak valamit, de nem hangosan, és csak amolyan elengánsan.
A pizzériából kinéz a bácsi a pizzasütő búboskemence árnyékából. Mi tovább toljuk a babakocsit, Babi mutogatja a fecskéket, akik felettünk keringenek, Levi magyaráz valamit serényen. Átvágunk a motorosokon és a minibusz elől elhúzódunk. Csodálkozom, hogy itt, a belvárosban is mennek buszok, bár sokkal kisebbek és valamiféle furi számozásuk van, hogy C1 meg ilyenek.
– Képzeld, tegnap, mikor eltévedtem a Dómtól az irodába menet – mondom Gergőnek – egyszercsak ott álltam azon a téren, amit Edi barátnőm nemrég fényképezett és láttam már képeslapon is: sok ház tetetje és egy tetőterasz csupa virággal. Tök jól nézett ki!
Aztán befordulunk az utcánkba. Via della Pergola. A régi, alacsony, vaskos kaput benyomjuk és máris menetelünk felfelé a másodikra a szűk folyosón az ezer éves szürke köveken.
Esti séta megvolt. Napi romantika kipipálva. 🙂

Advertisements

4 thoughts on “romantikus hely

  1. Igen Firenzében voltam, nagyon sokat változott a város. A tömegturizmus nem tett jót neki.
    Sajnos az Uffizibe nem jutottam be, hogy legalább egy pillantást vethessek újra a kedvenc képeimre, de a Pitti palotával vigasztalódtam. Nagyon hamar eltelt a 10 nap.

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s