az apák nevében

Nem hiszem el, hogy a magyarok ennyire konzervatívak! Bár a kutatásom korántsem reprezentatív, mégis jelez valami egészen tipikus dolgot. Mi, magyarok hiába posztolgatjuk oly serényen a gyeden lévő skandináv apukák sztorijait babáikkal, mégsem vagyunk képesek elhinni, hogy egy férfi képes arra, amire egy nő. Történetesen nevelni egy gyereket és ellátni a háztartást. Napi 24 órában, ahogyan mi csináljuk. Vagy nem ugyanúgy, de talán még jobban is!
Amikor úton-útfélen arról beszéltem, hogy visszamegyek dolgozni, mikor a pici 9-10 hónapos volt, mindenki csodálkozva nézett rám. Egyik probléma: miért is akar a nő karriert?! Micsoda önző dolog, hogy csak magadra gondolsz! Hallottam félhangosan. Pedighát éppen hogy nem csak magamra gondolok, hanem a családra, a fiúkra, merthogy mindenki sokkal kiegyensúlyozottabb, ha én dolgozom, mert akkor nem vagyok hisztis és türelmetlen, mert akkor megint hasznosnak érzem magam és nem csak egy házi rabszolgának. És hát marhára nem karriert akarok, csak egy életet. Egy olyat, amit szeretek, amelyben megbecsülnek, amelyben van keresztnevem és nem csak „anyuka”-nak szólítanak. Amelyben idegenek megkérdezik, hogy mivel foglalkozom és feltételezik is, hogy másról is lehet velem beszélgetni nem csak a pelenkatípusokról. Egy életet, amelyben megint felnőtt ember lehetek, az, aki vagyok.

Aztán kettő: akkor kire marad a gyerek?! Szerencsére már csak egyes számban, mert a nagy már igazán nagy (12 éves), ígyhát csak a kicsi marad kérdéses. Mondom is serényen, hogy a férjem marad otthon. Nos, erre aztán a lehető legmeglepőbb válaszok (arcmozgások) jönnek.
Elsősorban feltételezik, hogy akkor a férjem egy tök szerencsétlen flótás, merthát biztos nem tud munkát találni, ezért megyek én dolgozni. Vagy ha nem szerencsétlen, akkor biztos lusta, merthát ismerünk sok olyan pasit, aki nem csinál otthon semmit,miközben a nő gyerekeket nevel, háztartást ellát és közben dolgozik is. No de hogy se nem lusta, se nem szerencsétlen, ezt azért elégszer bizonyította szerintem. Ezekre a vádakra nem is kívánok válaszolni.

Bár egy kis kitérők érdemes itt tenni, mert sokan azt gondolják, hogy annak kell dolgoznia a családban, aki többet tud keresni. A nagymamám, a 90 évével meg is jegyezte, hogy minek dolgozom, ha a férjem úgyis többet keres. Még ha ez így is lenne, akkor sem azért vállalok én munkát, mert többet keresnék, hanem mert én nagyon szeretek dolgozni és anélkül úgy érzem, nem jutok levegőhöz, ő meg imád a gyerekekkel lenni és kész. Nálunk nem a pénz az úr – hála az égnek! És ez nem azt jelenti, hogy tele vagyunk vele, csak azt, hogy nem hagyjuk, hogy a pénzügyek, és a megvásárolható tárgyak mennyisége határozza meg a döntéseinket. (No meg hát aki ismer minket, tudja, hogy nagyon „minimál style”-ban nyomjuk az életet, és képesek vagyunk Nyugat-Európában akár 10 euró/napból megélni, meghát összesen egy bőröndünk van fejenként, amit igyekszünk tartani is.)
Szóval nem pénzügyi döntésből megyek én dolgozni, bár ezt a legkevesebb ember feltételezi, tudván, hogy itthon a nők még akkor is kevesebbet keresnek, ha ugyanazt a melót (vagy többet) végeznek.

De térjünk vissza akkor a feltételezésekre: egy férfi ugyebár képtelen ellátni egy háztartást és ráadásul egy pici gyereket nevelni. Merthát jönnek a különféle megjegyzések. „Na, kíváncsi vagyok, hogyan csinálja majd!” (gúnyos arckifejezéssel hangzott el a témában) „Azt hiszi lesz szabadideje, mi?” (a gyerekek mellett) „Miért, egy férfi képtelen arra, amire egy nő? „ kérdem én. „Igen.” Jön az egyenes, határozott válasz.
De a legjobb mégis ez:
– A férjem fog otthon maradni a gyerekekkel.
– Tényleg? És akkor ki fog vigyázni a gyerekekre?

Szóval a lényeg az, hogy hiába feminizmus, ha mi nők:
1. beszólogatunk egymásnak, ha a másik ki akar törni a megrögzött női szerepből
2. nem hisszük el, hogy a pasik is képesek mindarra, amire mi.
Szóval szálljunk magunkba kedves nőtársaim és lássuk csak be, hogy ugyan marhára megterhelő (idegileg, lelkileg,testileg, szellemileg) amit anyaként otthon művelünk a gyerekeink első három évében, de a pasik is képesek rá (mondjuk a szülést és a szoptatást kivéve). Sőt, néha sokkal jobban is, mert példának okáért a férjemnek sokkal több a türelme a gyerekekhez, mint nekem és még a háztartást is jobban menedzseli, mindig sokkal jobb minőségű ételt rak az asztalra és mindig sokkal többet spórolunk, mint mikor én próbálok helytállni ezeken a területeken.
Szóval itt az idő, hogy ne szenvedjünk azért, mert mi 24 órában nyomjuk a gyereknevelést és háztartást, hanem osszuk meg végre a pasikkal, akik közül többen már igencsak szeretnék kivenni végre a részüket a családi munkából.

Advertisements

One thought on “az apák nevében

  1. Hát, én teljesen értem a felhaborodasod. Az én zsebemben is gyakran kinyilik a bicska amikor haza látogatok. Már annyiszor megkaptam otthon (családtól és baráttol egyaránt), hogy micsoda keményen fogom a páromat és hogy milyen rabszolga módon fogom. És mindezt miért? Mert ha én főzök akkor ő mosogat, hogy neki is kell vacsorát főzni heti 3szor minimum, vagy hogy ő megy a boltba vagy ő nyírja a füvet. Mivel mi Angliában élünk és ő nem magyar persze nekünk ez egyáltalán nem tűnik furcsának és itt Angliában a nemzetközi barátainknak soha nem jut eszébe hogy e miatt kritizaljanak. Itt már elfogadott, hogy a férfi is kivegye a részét a házimunkaban. És olyan barátaink is vannak, ahol a férj maradt otthon a gyerekkel már a kezdetek óta. Magyarország meg mindig nagyon macsó. És igazad van hogy ez nem csak a férfiak hibája. Rengeteg olyan példát láttam otthon, ahol korunk béli lanyok/anyák ugralják körbe a ferjuket otthon, mintha mi sem lenne természetesebb. Nekünk kell elkezdeni a változást, magunkkal, a mi parunkkal és másfajta mintát mutatni a következő generációnak. Te pont ezt csinálod. Hajrá, csak így tovább.

    Liked by 1 person

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s