a Hivatal

Hogyan van az, hogy itthon az ember egész szabadideje ügyek intézésével tellik? Miért kell folyton hivatalokba járkálni?
Mi például nagyon jó állampolgárok vagyunk és ezért minden külföldre költözés (és még egyik országból a másikba költözéskor is) elmegyünk az OEP-be és az Adóhatósághoz is. Mindig minden papírt kitöltünk és minden iratot beküldünk, ehhez képest nincs olyan alkalom, mikor ne lepne meg minket ez a két intézmény. Már pár évvel ezelőtt is úgy reklámozta magát mindkettő, hogy ők aztán nagyon jól össze vannak kötve egymással és más hivatalokkal is és soha, senki nem tudja őket átverni, ne is próbálkozzon! Persze nem így szólt a hír, de azért jócskán benne volt az a tipikus magyar fenyegetőzés, hogy most aztán minden csalást kiküszöbölünk és ne is próbálkozz soha átverni minket. (Mert eleve ezért kell összekötni a hivatalokat, hogy kiküszöböljék a feltételezett csalásokat és nem az ért, hogy megkönnyítsék a tíz millió magyar életét!) Nos, ehhez képest szeretném közölni mindenkivel, hogy ez egy kamu! Marhára nincsenek (jól) összekötve ezek az intézmények. Vagy talán csak nem úgy, hogy a mi érdekeink is megjelenjenek. Úgy viszont mindenképp, hogy a mi jogaink lépten-nyomon csorbuljanak.
Az OEP például nem érzékelte, hogy a Gergő kijelentkezett az országból (leadta lakcím kártyáját, tb kártyáját, megszüntette magyar lakcímét), majd mikor hazatértünk újra bejelentkezett, ekkor már egy új személyit kapva, amit ugyebár sehol nem tudnak leolvasni, még az OEP-ben sem! Azaz mikor az OEP-ben kérték a taj kártyáját, odaadta az új személyijét, amire kiderült, hogy azt bizony ők nem értelmezik (nincs gépük) és ezért inkább mondja el a számát. Na, ezen is túljutottunk, mert igazán jó állampolgárként Gergő egy kis papíron magával hordja ezt a bizonyos számot. (Ami egyébként miért is nincs ráírva a kártyára?! Ja, hogy akkor még a rendelőben is el tudnák olvasni?)  Na, de az OEP-nél azért voltunk, mert állítólag az én ügyeimmel van némi gond. Ez úgy kezdődött, hogy elmentem az Adóhivatalba, mert kaptam egy levelet, hogy 150 ezer forint túlfizetésem van az egészségpénztári részlegen. Meg is örültem, mint majom a farkának! Még az is oda volt írva, hogy 5 éven belül kell felvennem, nehogy véletlen ezt ne tegyem, mert akkor elvész! (Már önmagában érdekes ez a kitétel. Miért veszne el egy túlfizetés?! De bezzeg a tartozás nem évül el!) Nos, megyek is és kérem ki a pénzecskét, mikor közlik, hogy nem úgy van ám ez!
– Ez nem igazi túlfizetés! Ez bizony egy „nem befizetés”!
– ??? -nézek igen okosan…
– Ez azt jelenti, hogy bizonyos időszakokban nem volt megkötve a biztosítása az OEP-pel. Bizony! És emiatt büntetés jár! Szóval jó, hogy bejött, mert itt bizony nemsokára megkapta volna a büntetést.
– Bocsásson meg, nem értem – hebegem én és máris megbánom, hogy nem vérteztem fel magam lelkileg minden ellen, mikor elindultam a NAV felé ma reggel. – Dehát maguk küldték, hogy túlfizetés és hogy vegyem fel. És meg is értem, mert én is fizettem az elmúlt négy évben és néhány magyar munkaadóm is… szóval elég valószínű, hogy van túlfizetés.
– Hát ez nem túlfizetés akkor sem. Magának nem volt megkötve a biztosítása az OEP-pel! – néz rám csúnyán.
– Mármint hogy érti ezt? Mi az, hogy „megkötni a biztosítást”? Hát nem elég küldeni a pénzt a megadott NAV-os EÜ-s számlára? Mi mást kéne csinálni?
Ekkor jött az, hogy csúnyanézéssel egybekötve megkaptam, hogy én külföldön éltem, és biztos ezt nem jelentettem be “jól”. Hiába mondtam, hogy minden alkalommal eljövök ide és az OEP-be is. A lényeg, hogy mivel egyszer kimentem, utána újra kellene kötni a biztosítást. Persze ezt annak idején nem mondta nekem az OEP, pedig tuti emlékeznék, hiszen épp azért voltunk bent, mert nem fizettem egy ideig, amíg Kanári szigeteken éltünk (mert ott volt helyi biztosításunk), aztán meg Thaiföldre mentünk, ahonnan meg rendszeresen utaltam. Erre most kiderül, hogy ez aztán nem volt „okos”.
– De én fizettem folyamatosan… -próbálok érvelni.
– De értse meg, hogy nincs biztosítása! – már kezd ideges lenni a nő – Ez olyan, mint mikor van egy autója – ha! Nincs autóm! – és az utcán talál egy casco csekket és azt elkezdi fizetni. Érti?!
Nem akarok vele vitatkozni, de kénytelen vagyok.
– De én arra a számlára fizettem, amire korábban, a NAV EÜ számlájára. És az EÜ összeget. Mit kellett volna még tennem?!
– Megkötni újra a biztosítást!
– De bent voltam az OEP-ben és nem mondtak semmi ilyet! Most mégis mit csináljak?
– Meg fogja kapni a büntetést, mert nem volt biztosítva bizonyos időszakokban. A legjobb, ha bemegy most az OEP-be és visszamenőleg köt velük biztosítást és azt szépen befizeti.
– De én folyamatosan fizettem. És még a munkáltatóim is. Kicsit túlzás ez, nem, hogy még erre ráfizessek?
– Itt ez a papír, vigye el az OEP-be, írassa alá, pecsét és hozza vissza és akkor meglátjuk – mondta és a kezembe nyomott egy olyan űrlapot, ami arról szólt, hogy aki elhagyja az országot, az töltse ki és majd küldje el a külföldi biztosítási számát. De ezt csak később látom, mert most nem bírok ránézni a papírra, mert közben elkezdett ordítani a gyerek és az ügyintéző is egyre idegesebb.
– Jó, akkor térjünk a másik ügyre – mondom, miközben benyomom a cumisüveget Babi szájába. – Eladtam egy ingatlant, vettem egy másikat és kaptam egy levelet a NAV-tól, hogy jelenleg 12 ezer forinttal tartozom. Akkor ezt kifizethetem?
Nézi a gépet.
– Itt az áll, hogy 570 ezer forinttal tartozik illeték címén.
– De csak 12 ezerrel tartozom, hiszen eladtam, vettem… – makogom újra. – Ez csak valami tévedés lehet…
– Nem tévedés, ez van a gépben.
– De a NAV-tól kaptam a levelet… – makogom és kezdek kétségbe esni. Hiszen úgy jöttem ma, hogy van +150 ezrem és -12 ezrem és akkor majd ezt jól elintézem és még pénzt is viszek haza ma, erre kiderül, hogy nem úgy van ám az, mert tartozom 570 ezerrel és még meg is büntetnek mindjárt. A kétségbeesés kerülget, tudnom kellett volna, hogy így lesz, sosem szabad bíznom az állami hivatalokban, el kellett volna hoznom a Gergőt! Hiszen legutóbb is csak az ő hidegvére mentett meg attól, hogy dührohamot ne kapjak és ne menjek neki az ügyintézőnek.
– De… én csak 12 ezerrel tartozom! – hajtogatom határozottan. Nem fogom feladni, mondom magamban. Ettől kicsit megváltozik a helyzet, a nő zavarba jön és elkezdi mondogatni:
– Nem vagyok én folyószámla osztály! Nem itt van a folyószámlaosztály… – nem nagyon értem, most mégis ez mit jelent? Rossz helyen vagyok? Dehát a sorszámos gép előtt egy hölgy ide irányított. Nem tudok ezzel mit kezdeni, csak állítom, hogy ez nem így van, merthogy elveszítettem hirtelen plusz ajándék 150 ezret ez még okés, de hogy most még 570 ezret is kifizessek, az már tényleg túlzás!
– Nem vagyok folyószámlás… – mondogatja ő meg maga elé. Okés, gondolom, akkor próbáljunk valami mást, merthogy úgy tűnik zsákutcába jutottunk, ő hajtogatja a magáét, én meg a magamét.
– Talán nem jó helyen vagyok? A folyószámla osztályra kellene mennem? Hol van? Húzzak egy másik sorszámot? – kérdem és igyekszem kedvesnek tűnni. Hála a jó égnek, közben a gyerek elaludt az ölemben.
– Nem! Nem lehet másik sorszámot húzni!! – kiált rám én meg nem értem, hogy miért is nem? – Oda nem lehet „csak úgy” odamenni! – mondja szinte felháborodva, hogy azt feltételeztem, hogy ott is halandók dolgoznak.
– Akkor hogyan lehet? – kérdem és igyekszem úgy viselkedni, mint egy ötéves gyerekkel. Végülis, megy ez, gondolom magamba. Mostmár csak rájövök, hogy kihez kell fordulni.
– Hát telefonon kell időpontot kérni. Nem vagyok én folyószámlás – szabadkozik megint és látom, hogy most már teljesen kivan, így inkább a távozás mellett döntök.

Aztán otthon megtalálom a levelet, amelyre hivatkoztam és látom ám rajta, hogy a folyószámla osztályt személyesen lehet megkeresni az adott címen – ott, ahol voltam előző napon – vagy telefonon lehet érdeklődni – de persze csak ha előtte papíron regisztrálok, mert különben azt mondja a géphang „ön nem jogosult információra”. Wow! Milyen ország! A saját ügyemben sem vagyok jogosult! És még azt mondja az Orbán, hogy nincs szükség itt jogvédelemre! (Merthát a „Soros-civilek” nem igazi jogvédelmet biztosítanak, hanem manipulálnak! Nos, hát valójában egy ilyen esetben éppen hogy pont ők tudnának megvédeni.) Szóval végül Gergő türelme győzedelmeskedik, mégiscsak elér valakit telefonon, nem csak egy gépet, és kikérdezi, mi ilyenkor a teendő. Figyelj, ez az évszázad sztorija!
„Fénymásolja le a levelet, amit a NAV küldött, és egy másik levél kíséretében küldje el a NAV-nak, amelyben kéri, hogy a NAV vegye tudomásul a saját levelét.” És az ügyintéző képes volt mindezt nevetés nélkül végigmondani a telefonba!!!

Ezek után csak hab a tortán, hogy persze elmentünk az OEP-be is, ahol közölték, hogy velem minden tökéletesen rendben van! – és nem is értik, mit mond a NAV – viszont a Gergőnek nincs biztosítása! Ami eléggé meglepő azután az egy év után, amióta a munkahelye folyamatosan fizeti neki az egészségügyi hozzájárulást és miután még azt sem tudja leolvasni az OEP, hogy mi a taj száma. Még szerencse, hogy azt nem kérdőjelezték meg, hogy magyar állampolgár-e egyáltalán?

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s