thai kórház, magyar kórház

stock-vector-medical-team-working-on-a-surgery-and-doctor-holding-oxygen-mask-towards-patient-214032142Az ember könnyen hozzászokik a jóhoz,még ha korábban sosem találkozott ilyenfajta jóval.
Thaiföld előtt még sosem jártam magánkórházban. Mindig azt gondoltam, hogy az számomra megfizethetetlen. Magyarországon talán így is van, de egy olyan országban, ahol rengeteg a magánkórház, ott versenyeznek egymással nem csak a színvonalban, hanem az árban is. Levit a Bangkok Hospital-ba vittük, mert ott volt egyedül gyerek diabétesz orvos, ami a világ 10 legjobb kórháza között van. Thaiföld egyébként is egyfajta egészségügyi nagyhatalom a környéken, Közel-Keletről és Afrikából is járnak át betegek Thaiföldre. (Afrika egyes országaiban olyan kevés a jó minőségű kórház, hogy nagyon-nagyon drága, ezért jobban megéri a páciensnek Thaiföldre utazni és ott műttetni meg magát.)
Szóval az ár nem volt igazán mérvadó, főleg, hogy a munkahelyem biztosítást is ad, ami fedezi az orvoslátogatást és gyógyszereket. Thaiföldön nincs rendelő, csak kórház és ami még érdekesebb, nincs mentő sem. Mikor odaérkeztünk kérdeztem a thai munkatársam, hogy mi a mentők száma, ő meg csak nézett, hogy az mi? (Amióta itthon vagyunk, éjjel nappal csak a szirénázást hallom. Még mindig nem szoktam hozzá, hogy itt meg irtó sok mentő, tűzoltó és rendőr van, akik pont a mi utcánkat választják ki arra, hogy szirénázva vágtázzanak.)
A magánkórházaknak azért vannak mentőik, – bár ez nem annyira közkeletű – így ha valami nagy bajod van, felhívod a kórházat és onnan „megrendelheted” a mentőt, mint valami taxit.
Háziorvosi rendszer nincs, sem védőnői. Mindenki csak bemegy a kórházba, ahol van ambuláns osztály és ott szépen ellát az éppen aktuális doki. A szakrendeléseken már lehet valakihez „járni”, mint ahogy a terhességem idején is egy fix dokihoz jártam, aki viszont csak a terhesgondozást csinálta, a szülést nem.
A kórház kinézetéről már írtam korábban, leginkább egy szállodához hasonlít, mindenhol kényelmes fotelekkel, ingyen osztogatott gyógyteákkal és vízautomatákkal. A bejáratnál il_fullxfull.768195571_k0yeegy recepciószerű pult van, körülötte pedig kiskosztümbe (mint a stuardess-ek) öltözött hölgyemények várják, hogy elmond, hova, kihez és miért jöttél. Egyszer elhagytam egy fekete ingemet a kórházban és ők segítettek mindenütt keresni (az osztályon meg a nővérkék), majd felírták a telefonszámom és ígérték, hogy ha meglesz felhívnak. Egy hónap múlva mentem megint a kórházba, amikor is a recepciónál a lány rögtön felismert és átadott egy papírzacskót, hogy megvan az ingem és hogy már telón is keresett, de nem ért el. Viccesnek találtam a helyzetet, mert közben otthon megtaláltam azt a bizonyos inget, mert kiderült, hogy nem is volt nálam, nemhogy elhagytam volna. Így mosolyogva visszaadtam a papírszatyrot valaki más fekete ingével. 🙂
Fölösleges kitérnem arra, hogy tolmácsok kísérgetik a külföldi betegeket az épületben, mert ez nálunk azért nem aktuális, vagy hogy minden számítógép össze van kötve egymással, így nem kell ezerszer megadnom ugyanazokat az adatokat, mert ez meg technikai felszereltség kérdése. Inkább kitérek valami olyasmire, amihez nem kellene semmi, csak egy kis odafigyelés. Ez pedig a bánásmód. A thai kórházban sosem volt az, hogy úgy éreztem volna, hogy ott vagyok hagyva valahol. Nem az orvosnál a kis szobában, hanem a váróban vannak a nővérek egy nővérpultnál, így minden ügyes-bajos dolgoddal oda lehet menni. Sosem vagy egyedül hagyva egy váróban azt bámulva, hogy minden orvosi szobára ki van írva, hogy „ne zavarjanak”. Amint a váróba érsz, rögtön jönnek oda hozzád a nővérek, elviszik a papírjaid és még ott a váróban megmérik a súlyod, vérnyomásod, lázad, ha szükséges. Az orvos persze sosem beszél kioktatóan, sőt! A legkedvesebb, legudvariasabb módon beszélnek és tudnak annyira angolul, hogy 17937724-An-image-of-a-man-whose-afraid-of-the-doctor--Stock-Vector-cartoon-doctor-patientelmakogják, mi lehet a bajod. Minden esetben fontosnak tartják elmagyarázni a bajod, erre vannak a szobájukban a képek, rajzok, amiken elmutogatja mi lehet a betegséged. Aztán jön az egyeztetés, hogy milyen gyógyszert szeretnél. A gyógyszereket nem dobozra, hanem darabra adják, azaz ha csak ötöt kell beszedni belőle, akkor adnak öt darabot. Arra is szoktak figyelni, hogy beleférjen a biztosítási keretedbe.
De ami különösen fontos számomra, az az intimitás. Legutóbb, mikor egy magyar kórházba jelentkeztem be nőgyógyászatra megdöbbenve tapasztaltam, hogy a váróban, a többi páciens, várakozó, és mindenki előtt kérdeztek ki mindenféle korábbi betegségemről, terhességemről, problémámról. Nem hiszem, hogy lenne olyan személy, akit ne feszélyezne, ha egy ilyen közegben kellene arról nyilatkoznia, hogy van-e székrekedése vagy aranyere, vagy hogy milyen típusú a havi vérzése… Nos, ilyen Bangkokban nem fordulhat elő.
Ami még igen gyakori itthon és ráadásul nagyon zavaróvá is vált számomra, az a vetkőzés. Mindig azt hittem, hogy a dokik nem hallják a szívemet, tüdőmet, ha van rajtam ruha, de még így is nehéz volt már gyerek koromban hozzászoknom, hogy idegen (főleg öreg férfiak) előtt félmeztelenre vetkőzzek, hogy ők meghallgassák a tüdőmet. Aztán Bangkokban kiderült, hogy ehhez nem is kell levetkőzni! Sőt! Valójában alig van valami, amihez le kellene vetkőzni. Az ambuláns orvos sosem kérte, hogy vegyem le a felsőm, azon át is hallgatta a szívem és a tüdőmet is. A röntgennél és tüdőszűrőn egy kis öltöző szoba van, ahol felveszed a kórházi inget és rá egy köntöst, mert egy elkülönített kis váróban kell várakoznod és nem akarják, hogy kellemetlen legyen számodra a várakozás. Aztán magánál a röntgennél sem kell levenned a kórházi blúzt. Amikor minden évben egyszer el kellett mennem egy ilyen tüdőszűrőre, folyton eszembe jutott az otthoni SZTK, ahol 10-15-össével voltunk behajtva egy női öltözőbe, ahol mindenki félmeztelenre vetkőzött és ott álldogált, amíg egyesével be nem lettünk hívva a tüdőszűrőre. Mint valamigetting doctor to listen lemeztelenített, méltóságától megfosztott női börtönlakók.
A héten mennem kellett EKG-ra itthon, ahol szintén meglepett, hogy mennyire nem foglalkoznak az intimitással. Az öltözőnek sem ajtaja, sem függönye nem volt és ott is egy szál bugyiban kellett átsétálnom az orvosi szobán, majd a rám sem néző doki összeszorította a szalagokat a mellemen, meg sem kérdezve, hogy nem fáj-e, majd mikor végeztünk csak annyit mondott, hogy mehet, és én valahogy egyedül próbáltam lekászálódni a nagyon keskeny ágyról, ami kilenc hónapos terhesen igencsak nehézkesen ment. Semmi infót nem osztott meg velem, hogy jók-e az eredmények, vagy nem, csak lecseszett, hogy miért most jöttem, a szülés előtti két hétben?
Az intimitás és az információ hiánya kikezdi az ember önbizalmát, főleg, ha egyébként is elesettnek érzi magát a betegsége miatt. Erre még jön az, hogy nem kérdeznek meg semmiről, nem egyeztetnek, nem magyaráznak, hanem ellentmondást nem tűrő módon, sokszor kioktató vagy megalázó stílusban beszélnek az orvosok itthon. Nemrég olvastam a neten egy remek megfigyelést, hogy az orvost mindig nagy tisztelettel kell megszólítani, mindig doktor úr és doktornő és nem illik neki ellentmondani, míg a beteg sokszor csak Pista bácsi vagy Eszti néni, akivel a korától, véleményétől, kérdéseitől függetlenül úgy beszélnek, mintha egy kisiskolás lenne. Mi lenne, ha a Pista bácsi szólna oda a doktor úrhoz, hogy „Zoli bácsi, miért nem mondja meg nekem, hogy mire való ez a gyógyszer, amit mindenáron be akar velem vetetni?”
Valószínűleg leszakadna a plafon abban a nagy magyar kórházban…

Advertisements

2 thoughts on “thai kórház, magyar kórház

  1. Szia! Tényleg nem kötözködés, csak néhány kiegészítés 🙂

    1. Van a mentőknek telefonszáma, nem tudom, hogy a thai ismerőseid miért nem tudták/mondták. A szám 1669, a szolgálatot úgy hívják EMS, vagyis Emergency Medical Service. Többféle mentőautót tudnak küldeni, van saját mentő, kórházi, vagy a kínai mentőalapítványok kocsijait. Ez utóbbiból a legismertebb a Por Teh Tung, ezt szerintem minden bangkoki thai ismeri.

    2. Létezik rendelő is, nemcsak a kórházba lehet menni. Kisebb bajokkal nem is mennek. Sok van belőlük, úgy hívják Clinic. Gyakran nincsenek angolul kiírva, csak thaiul, lehet ezért nem tűntek fel. A héten voltam pont jogsi miatt orvosi vizsgálaton egy klinikán, az egész 100 bahtba került!

    3. A kórházas összehasonlítás nekem azért sántít, mert tényleg csúcs a magánkórház Thaiföldön, de vannak itt is állami kórházak (government, police vagy military kórház), ahol minden thai állampolgárt ingyenesen ellátnak. A színvonal valahol a magyar állami kórházak szintjén lehet, órákat kell várakozni, a műtétekre is van hogy heteket, hónapokat kell várni, ráadásul az orvos egyáltalán nem tájékoztatja a betegeket, csak adja a gyógyszert, injekciót, szó nélkül. Magyar barátaim töltötték az egyik thai állami kórházban a szakmai gyakorlatot, elég sok belső érdekes történetet meséltek. Az egyik pont ez volt, hogy milyen meglepő, alig dokumentálnak bármit is a betegekkel kapcsolatban ezeken a helyeken.

    Civil szervezetek ügyében van egy érdekes, aktuális hír. Talán érdekel téged is: http://www.bangkokpost.com/news/general/1090505/activist-andy-hall-found-guilty-of-defamation

    Like

    • Nagyon köszi Charlie!
      Kár, hogy nem azelőtt beszéltünk, hogy kiköltöztünk volna Bangkokba! 😀
      Látszik, hogy mennyi mindent nem sikerült megtudnunk Thaiföldről. Thai nyelvtudás nélkül, thai barátok nélkül csak ilyen benyomásaink lehettek. Nagyon köszi a kiegészítéseket!

      Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s