cucc hátán cucc 1.

buyerarchy2Hú, ez olyan hosszú cikk lett, hogy kénytelen vagyok két részletben publikálni, mert aztán senki nem olvasná el…:)

Nehéz itthon az elveink szerinti háztartást fenntartani, pedig milyen jól ment ez Thaiföldön és Kanárin. Dehát könnyebb nem vásárolni, ha az ember idegen helyen van, könnyebb az ételeket is megválogatni, ha olyan országban élsz, ahol alig ismered, amit a tányérodra akarnak rakni, kevesebb dolgot kell venni a lakásba, ha albérletben laksz, mint ha a sajátodban, és a családtól érkező ajándékok is könnyen menedzselhetőek,ha 8000 kilóméter választ el tőlük.
Elveink szerint szeretnénk elkerülni a vásárlást, étel- ruha- használati tárgyak felhalmozását. Ezt több okból is fontos elvünknek tekintjük, az egyik a konzumerizmusból való kiszakadás (helyette más szórakozási formák űzése), környezetkímélés (mi történik azzal a sok tárggyal, amit megveszünk, aztán kidobunk?),és spórolás (sokkal fontosabb dolgokra szeretnénk költeni a pénzünket, mint tárgyakra, amelyek körülvesznek).

A ruhák és az egy bőrönd elv
Vintage-Luggage-Inspiration_001Az egy bőrönd elvről már korábban írtam.  De sajnos kénytelenek leszünk kibővíteni két bőrönd elvre. Sajnos képtelenek leszünk megtartani, hogy személyenként csak annyi cuccunk legyen, hogy az egy bőröndben elférjen. Az egyik legnagyobb oka ennek a magyar négy évszak. Amikor hazajöttünk az összes ruhánk elfért két szekrényben, viszont hamar rá kellett jönnünk, hogy a gyorsan változó időjárásban még nyáron sem megfelelőek a ruháink, ősszel és télen pedig kifejezetten nagy bevásárlást kell tennünk, mivel semmi melegebb holmival nem rendelkezünk, lévén, hogy az elmúlt 3 évben csak meleg országokban laktunk. Sajnos ez azt jelenti, hogy szekrény szintjén is bővítenünk kell – de szerencsére nem kell venni, csak elhozni egy másik lakásból.
A vásárlást még mindig igyekszünk kerülni, még ha szembesültünk is azzal, hogy ruhákat kénytelenek leszünk venni. Itt például előnyben részesítjük a turkálókat, amiatt, hogy a használt ruhák kevesebb környezeti kárt okoznak. Persze problémás a terhesség is a ruhafelhalmozás elkerülése végett, hiszen az ember kénytelen valamilyen ruhában lenni, mikor a rendes méretéhez képest háromszor akkora… de közben fáj a szívem bármi olyan ruhát vásárolni, ami csak pár hétig lesz jó, vagy talán addig sem. Ezért itt is igyekeztem olyanokat venni, – ha mindenképp venni kellett,-  amelyeket akkor is tudok majd használni, ha az eredeti méretemre visszafogyok majd.

A lakás-cuccok
home-stuff-doodles-paper-sheet-32122717Könnyebb albérletben megtartani az elvünket, miszerint nem vásárolunk a lakásba se semmit, ami nem feltétlenül szükséges, és nem lehet megoldani azzal, hogy kölcsönkérjük. Az egyik ok, hogy ez most a saját lakásunk, nem albérlet, így több olyan dolgot is megveszünk, amelyet albérletbe nem tennénk. Szerencsére vannak más lakások is a családban, ahonnan el lehet hozni nem használatos szekrényt, edényeket, szőnyeget, valamint itt is lehet élni a használt bútor vásárlásának környezetkímélő módjával. Persze fontos a háztartási gépeknél, hogy energiatakarékost és jó minőségűt használjunk, ugyanúgy, mint hogy fölöslegesen ne álljon a lakásban és ne is legyen túl nagy. Legjobb példa erre a hűtőszekrény, amit sikerült az előző tulajtól úgy megszereznünk, hogy a lakás árában benne volt, ezért nem kellett külön költeni rá. Viszont sokkal nagyobb, mint amire nekünk szükségünk van. A hűtőszerkény kb két méter magas és kb 80 centi magas fagyasztó része is van, ami nálunk többnyire üresen kong, ugyanúgy, mint ahogy a hűtő is csak 60 %-osan van kihasználva. (Később kitérek arra, hogy mi nem halmozzuk fel az ételeket.) De eddig szerencsésen megoldottuk, hogy ne kelljen venni mikrót, mivel annak ellenére, hogy anyu rendszeresen elmondja, mikor nálunk van, hogy milyen jó lenne egy mikró, mi mégis úgy tapasztaltuk, hogy a mikró használata ténylegesen csak szokás kérdése, mert mindent meg lehet melegíteni ugyanúgy a tűzhelyen és a sütőben, talán csak az a különbség, hogy nem fél percig, hanem 3 percig tart. Időm az meg aztán most túl sok is van…

Ételek és élelmiszerek
Az ételeinknél fontosnak tartottuk az egészséges, mesterséges anyagok nélküli, színezék- és aromamentes ételek fogyasztását, a kevés fűszer és só használatát és a teljes healthy-foodcukormentességet elérni. A túlevést is sikerült eddig elkerülni külföldön.
Sajnos mindezt itthon sokkal nehezebb betartani, mint Bangkokban vagy Kanárin volt, annak ellenére, hogy nyár van, és sokkal könnyebb beszerezni friss zöldségeket és gyümölcsöket. Az egyik ok, hogy a boltok tele vannak jobbnál jobb magyar ízekkel, amikből igencsak hiányzott nekünk az elmúlt években. A túlevést is nehéz elkerülni a nagy, családi evéseknél. A termékek nagy része pedig igencsak szemüveget igényel, mert ugyan nagy betűkkel rá van írva, hogy cukormentes, mikor kiderül az apróbetűkből, hogy azért méz van benne, vagy hogy egy felvágott 90%-ban hús, mikor az összetevőkből kiderül, hogy a maradék 10% jelentős része glukóz és fruktóz (azaz cukor) és akkor az aromákról és tartósítószerek végtelen mennyiségéről még nem is beszéltünk.
(Arról egyszer már talán írtam, hogy Magyarországon a diabetikus élelmiszer nem jelenti a tényleges cukormentességet, és ne dőljünk be, ha egy csokira vagy lekvárra az van írva, hogy diabetikus, ugyanis a kis betűnél kiderül, hogy azért van benne cukor. Ez ügyben panaszt tettem a cégnél és a magyar és EU-s fogyasztóvédelemnél is, ahol kiderült, hogy a magyar törvények szerint minden olyan termék diabetikusnak nevezhető, amelyben az eredeti termékhez képest 30%-kal kevesebb cukrot tesznek!!! Amikor a törvény megváltoztatásának esélyéről érdeklődtem, akkor azt javasolta az EU-s fogyasztóvédelem, hogy kezdjek pereskedni. Nos, ezidáig erre még nem volt időm.)

Egyébiránt korábban igencsak elvétve fogyasztottunk édességet, lekvárt vagy csokit, otthon sem használtunk cukrot, lévén a gyerek diabéteszes, ezért minden ételt úgy készítettünk el, hogy ne kelljen bele cukor, sem édesítőszer. Ezt sajnos itthon kevésbé tudjuk kontrollálni, főleg mert nem csak azt esszük, amit mi főzünk (hála a jó égnek!), de mert a nagymamák nagyon lelkesen mindent megédesítenek a kisunokának. (Elméletem szerint egyrészről azért, mert elterjedt az a nézet, hogy a gyerekeknek édesség „kell”, másrészről mert a szeretet-főzés/etetés-édesség fogalmak erősen összekötődtek a kultúránkban, azaz édes az élet! – ha hagynánk 🙂 )
foodwasteregionA családi evéseknél
azt is nehéz elkerülni, hogy ne együnk a nagyon fűszeres, zsíros, nagyon sós, nagyon cukros ételekből, amelyek a magyar konyha velejárói és csak most érezzük igazán, hogy mennyire. A család is nagyon kedves, rendszeresen hoznak kész ételeket, gyermekágyas család lévén ez valami régi szokás azt hiszem (amikor még a férfiak nem tudták mi az a konyha?), amik nagy részét nem tudjuk megenni, vagy olyan alapanyagból készültek, hogy nem szeretnénk megenni.
Az ételek kidobása az egyik legdurvább stressz számomra, ezért itt még a két elv egymást felül is írja és képes vagyok megenni kevésbé egészséges ételeket is csak azért, hogy ne kelljen kidobni.

A szemétről, babaholmikról és ajándékokról, no meg hogy mit tervezünk ezügyben a jövőben, a következő részben olvashattok.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s