ne háborúzz!

no warA férfi minden bizonnyal nem volt komplett. Nagyon ritkán találkozni ilyen arcokkal itt, igyhát nem is voltunk felkészülve rá. A helyi busz tömve volt, és annyi hely sem volt, hogy a lábunk elférjen, nem még hogy a csomagjaink! A leghátsó sorba ültettek minket és mellettünk ült ez a furi figura. Az első fél órát a kis papircetli keresésével töltöttem, amit jegyként adtak felszálláskor és most úgy tűnt, hogy a fickó, aki épp körbejár, ezeket akarja ellenőrizni. Pánikszerűen kutattam az ülések közti réseket, a földet, bekucorogtam, Levit leküldtem a székek alá, alig birt feljönni, de a jegycetli sehol. Gergőt nem is figyeltem, csak idővel vettem észre, hogy a mellette ülő fazon egyfolytában beszél hozzá. A thaiok angolsága meglehetősen nehezen érthető, de a fickó csak nyomta a dumát. Mindent kikérdezett, mint itt szokás, hogy honnan jöttünk és hogy hány évesek vagyunk. Erről eszembe jutott a taxisofőr, aki nagyot nevetett, mikor Gergő mondta neki, hogy én 36 vagyok, ő meg 30.
– Tényleg, tényleg? – kérdezgette és vigyorgott mindkettőnkre. Én nevettem, Gergő meg már sokadszorra kérdezte meg, hogy ezen mégis mi a vicces?!
– Ne haragudj rá, – mondtam – lehet, hogy ez olyan abszurd neki, hogy nem is tudja elképzelni. Meghát ő meg 42, mikor 28-nak néz ki! Tudod, ők ugyanúgy nem tudják megitélni a mi korunkat, mint mi az övékét.
De most máshol járunk, egy buszon, ahol még vagy öt órát fogunk zötyögni ezzel a furcsa alakkal az oldalunkon. A fickó a buszon utazó kiskatonákat köpdöste.
– Ezek aztán a hülyék! – mondta, majd elővett egy nagy albumot, amelyet úgy nézett ki, hogy mindig magával visz, amiben az élete összes állomásáról képeket nézhettünk meg róla. Itt derült ki, hogy ő is volt katona, bizám! Bár most már alkoholista.. – vágja rá szomorúan, ami két szempontból is nagyon meglepő, merthogy nemigen látni itt részegeket sem, nemhogy alkoholistákat! Meg mert a thaiok közül még soha senki semmilyen intim dolgot nem osztott meg velünk, sőt, legtöbbször ha az időjáráson és az életkorukon kivül ha bármit kérdeztünk, máris lepattintottak. Valójában az első ember volt, aki elkezdett magáról beszélni nekünk.
– A háború, az a legrosszabb dolog a világon! – mondja és hirtelen átnyúl Gergőn és rajtam keresztül és megragadja Levi karját: No war! Érted?! – Levi meg csak bólogat, hogy ja, persze, de most ez miért olyan fontos?
– Mert nekem ott kezdődött a második életem! – és a mellkasára mutat, ahol a nyakábam ott egy töltényhüvely. – Ezt vették ki belőlem, pont ide fúródott – mutatja – Ekkor változott meg minden – és már többet értek, nézem is a fickót, ráncolt thai arca nem a szokásos üzenetnélküli arckifejezést mutatja, hanem mélyen ülő szemei tele fájdalommal, hirtelen jött életfelismeréssel, végtelen bánattal és őrületbe kergető kérdésekkel az élet értelmetlenségéről.

A nevét leszálláskor sem tudtuk kimondani, de Levinek a kezébe nyomott egy fém karkötőt, emlegette is, hogy egy antik darab, valami jelek is vannak belevésve, de a legfontosabb, amit sose felejtsen el: No war! Soha, semmilyen körülmények között: ne háborúzz!
Mi serényen bólogattunk és biztatóan mosolyogtunk.
– Igen, igen, no war. Nem hiszem, hogy valaha elfelejtenénk.

Advertisements

One thought on “ne háborúzz!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s