az egy bőrönd elv

surreal-photography-oleg-oprisco-15Sose voltam valami nagy vásárló. Nem szeretem a bevásárló központokat, sem a nagy plázákat, hétvégi óriásbevásárlásokat, sem a piacozást, még a turkálás is csak évszakonként egyszer jut eszembe. Nem mondom, hogy nem szoktam vásárolni, sőt, néha még az impulzusvásárlást is megengedem magamnak. Bár idővel egyre kevésbé.
A legnagyobb változás akkor kezdődött, amikor elköltözni készültünk Magyarországról. Az ember mindig azt hiszi, hogy neki nincs sok cucca. Na de aztán! Mikor már harmadik hete csak pakoltam ki a lakást és a különböző könyv, régi emlékek, ruhák, gyerekjátékok stb kupacokat kerülgetttem mindenhol rájöttem, hogy tévedtem magammal kapcsolatban.

Igenis vásárlós vagyok. Rengeteget vásároltam össze, totálisan fölöslegesen. Na de most mitévő legyek? Mit csináljak ezzel a sok cuccal? Minek is vettem meg őket? A háromnegyedét, na jó, őszinte leszek magammal, a 80%-át sosem használtam! (Jó, azért sokat csak úgy kaptam, főleg a gyerek műanyag játékok…) Elszégyeltem magam. Én, akinek fontos a Föld, akinek fontos, hogy ne legyen kizsákmányolva a fél világ, hogy ne öntsön el bennünket a szemét! Én ennyi szemetet vettem?! Szóval akkor most elég! Leszámolok a bennem lévő shoppingolóval!
És megforditottam a szelekciót, nem azt néztem mit hagyjak itthon, hanem hogy mit vigyek el.
Ekkor fektettük le az egy bőrönd elvet.
Az egy bőrönd elv a következő: mindenkinek lehet 1 bőröndje, amibe beleteszi, amit akar és kész. Nincs több cucca. Na jó, később kiegészitettük egy hátizsákkal is. Igy lett egy bőrönd és egy hátizsák. Pontosan annyi, amennyit elbírsz, amennyit végig tudsz cipelni a fél világon, amennyivel a reptereken, idegen városokban, bárhol közlekedni tudsz.
Ennél több cuccunk nem lehet!
Próbáld ki, elég durva!
Valószinűleg kevesebb cuccal élünk, mint amennyivel egyesek nyaralni mennek.
Nos az elv megtartása sokkal nehezebb volt, mint a kitalálása. A cuccok kiválogatásra kerültek, a többi elajándékozásra és adománynak. Még a gyerek is ügyes volt és tényleg betartotta az elvet. De aztán egyszercsak megérkeztünk az új országba, új otthonba. Először viccesen vettük észre, hogy milyen szellősen elférnek a ruháink, játékok és babyminden egyéb a szekrényekben. Az első költözésnél szerintem az ember néhány dolgot elhibáz, hogy mit is kellett volna hozni, vagy inkább nem hozni, de aztán már könnyebben megy. Mert mi is kell valójában? Néhány ruha munkába, pihenni, bálba – ja, oda nem! A gyereknek egy hátizsáknyi játék és kész. Az összes többi dolog mindenhol elérhető.
Na, de betartani aztán nehezebb volt az egy bőrönd elvet az évek alatt! Még ha gyakran figyelmeztettük is magunkat és egymást, hogy ha egy cucc jön, egy másiknak mennie kell! De azért valahogy mégsem mentek…Merthogy a cuccoknak a különös sajátosságuk, hogy valahogy észrevétlen vándorolnak be a lakásba.
Na de mi kifogtunk rajtuk, mert megint költöztünk! És lám, majdnem belefértünk az eredeti bőröndökbe. De akkor ott is otthagytunk néhány dolgot.
Az egy bőrönd elvet még mindig tartjuk. Egyre könnyebb, mert mostmár nem csábulunk el annyira, mivel a termékek minősége mellett egyre inkább az foglalkoztat, hogy honnan van, fair trade-e, tényleg a kisiparos, gazda, készitő, gyártó, munkás kapja-e az ár nagy részét? Reális-e az ár? Kell-e egyáltalán nekem ez a tárgy? És a legfontosabb: akarom-e ezt a személyt, ezt az iparágat támogatni a vásárlásommal?
Mert már nem vásárolunk impulzusokra, reklámokra, hangulatra, nem vásárolunk kedélyjavitóként, de vásárolunk adományként, mert ha nem is kell nekem az a csokor virág, amit az előbb vettem az út szélén ácsorgó nénitől, a néninek nagyon is kell az az összeg.

Szívesen megosztom veletek, mivel lettem gazdagabb, amióta nem vásárolok:
– több pénzem marad (nem igaz az a reklám, hogy ha ezt megveszed, azzal spórolsz! Teljesen hülyének néznek? Miért spórolnék azzal, hogy vásárolok?)
– több időm marad
– tudatosabb lehetek – a vásárlás egy szavazat a cégre, a munkájukra, arra, hogy mit és hogyan csinálnak. Ha szennyezik a környezetet, ha gyerekekkel dolgoztatnak, ha túlóráztatják a munkásokat, embertelen körülmények között dolgoztatják, ha közben megmérgezik a folyókat, kivágják az erdőket, a vásárlókat meg adósrabszolgaságba taszitják. Ha az embereket megvezetik, ha addikttá teszik és agresszivvá. És utána én megveszem ezt a terméket, akkor azzal azt mondtam, hogy mindez OKÉS.
Szóval nem shoppingolok.
Ma sem.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s