nepáli mosoly

„Először a henepalese_childrengyek miatt mész, aztán az emberek miatt térsz vissza.” Volt a nepáli Lonely Planet könyv hátulján.
Az emberek miatt…Az örömük, a mosolyuk, a nevetésük, a boldogságuk miatt.  A kislány miatt, akinek a boldogsága a katmandui Durbar téren kavicsokként gurult szét körülöttönk, a vagány fiatal srác büszke vigyora, aki a póniján vágtázik a Himalája négyezer méteren fekvő falvai között, a százéves bácsi öröme, hogy a szent helyre én is teszek egy kavicsot. A menekülttáborban felnőtt, örök-mosolygó tibeti néni csillogó szeme, akitől Levi a hangtálat vette, aki bicegve állt fel, megölelve pöttöm kis kutyáját, hogy egy fénykép erejéig Levivel összeölelkezzen. A tibeti buddhista templom-iskola gondoka, ahogyan utánunk szalad és már távolról mutogatja vigyorogva, hogyan nyissuk ki a négyméteres kaput, meg hogy aztán merre menjünk, ahol van még látnivaló, le a hegyről, ahogyan a felhők a kezünk ügyébe igyekeznek férkőzni, elterülve szemünk előtt homályba vonva a nepáli völgyet. A gyerekek az árvaházban, akik nevetnek és nevetnek és a pöttöm kislány Levit bámulja, a kislány, ki mosollyal az arcán született és még ha két lába el is tört és el is hagyták kétévesen, beadták sirva az árvaház kapuján, még igy is, még ha nincs mit enni, még ha nincs is jövő, még ha nincs is holnap, akkor is ő csak nevet, nevet az életre magára. Nevetése cikázik a térben. Minden más értelmetlen, csak a nevetése végtelen. Végtelen… talán.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s