kié a nő?

img6326_26102012115128Egy cikk margójára: A cikk, ami kiváltotta belőlem ezt az írást.

Miért van az, hogy ha nő vagy, akkor mindenki úgy érzi, hogy meg kell neked mondania, hogy milyen legyél, mit és hogyan csinálj, hogy élj, mikor és kivel, mikor szülj és hány gyereket, pontosan hogyan viselkedj, mennyit keress vagy éppen milyen ruhát hordj?
Gyerekként azt hittem, hogy azért mondja meg nekem a szüleimen kívül mindenki, hogy mit csináljak, mert gyerek vagyok. Ezért szól be a portás, a szomszéd néni, a boltos és vadidegenek a buszon, hogy megmondják mit és hogyan kell tenni, hogy az „egyetemes jó” értelmében „erkölcsre” neveljenek. Valahogy a magyar társadalomban nagyon erős a közös felelősségtudat mások gyerekének nevelése ügyében. Sajnos más ügyben kevés felelősség és közösségi tudat mutatkozik…
Viszont van még egy ügy, amiben nagyonis él a társadalom ítélkezése, mégpedig a nők ügyeiben. Pontosabban a nők mindenféle ügyeiben.
Ha nő vagy, akkor a politika rendszeresen meg akarja mondani, hogy hol a helyed. Valahogy olyat sosem hallani, hogy ha férfi vagy, ez és ez a dolgod! De úgy miért kezdődnek mondatok, hogy a „magyar nők dolga, hogy…”?! Nem furcsa, hogy még olyat sem mondunk soha, hogy „a politikusok dolga, hogy…”? De azt azért mindenki megmondja mi a dolga a nőknek?
A testünk felügyelete közbeszéd tárgya, sőt, valójában köztulajdon vagyunk. A magyar nők méhe a magyar államé! Merthát rendszeresen halljuk politikusoktól, tudósoktól, szomszédoktól, idegenektől és rokonoktól, hogy megítélnek, tanácsot adnak, kioktatnak vagy csak „kedvesen emlékeztetnek” arra, hogy itt az ideje gyereket szülnöd, vagy még egyet, másodikat, harmadikat szülni. (Annál többet azért ne, mert akkor meg már azért vagy megítélve, hogy csak a családi pótlékért szülöd a gyerekeket!) Akár szingli vagy, akár házas, a „ nagy magyar család” megmondja neked a tutit, aztán a közösség, amiben laksz, a szomszéd, az orvos, a tanár, az óvónő, a boltos, és persze a politikus is.
Megmondja a főnököd, hogy mennyivel kell kevesebbet keresned, csak mert nő vagy. És hogy persze neked kell a kávét is főznöd, hiszen nő vagy.
A pasid szerint neked kell főzni és takarítani, hiszen nő vagy. A gyereket pelenkázni és tanítani, hiszen nő vagy. A legdurvább, hogy a nők szerint is ez így van: Anyád, dd2fe74fcfd2b224c7ac5e7922fa95cdnagyanyád, anyósod szerint (főleg!) is így van, hiszen ő is végigcsinálta mindezt, még jó, hogy neked is ezt kell tenned, hisz te is nő vagy.
Ha anya vagy, akkor megkapod az egész társadalmat „segítődnek”. Már ott kezdődik, hogy a gyerekkel a kezedben az utcára mész, mert ott mintha lesben állnának a nénik, akik alig várják, hogy megmondják neked, hogy hogyan fektesd a gyereket a kocsiban, hogy nem jól büfiztetsz, hogy azért bömböl a gyereked, mert nem tudod megnevelni. Hogy majd elesik a gyerek a buszon, mert nem fogod, vagy mert eltörik a gyerek keze, úgy fogod… A család ugyanez, közeli és távoli rokonok és ismerősök – akár volt gyerekük valaha, akár nem – kioktatnak, hogyan kell szoptatni, hogyan kell altatni és bíráló szemekkel néznek mindenért és annak ellenkezőjéért is. Még meg sem kell születnie a gyereknek, máris kaphatsz kritikát, ha természetesen és ha császárral szülsz, ha fizetsz az orvosnak és ha nem fizetsz, ha veszel előre babaruhát és ha nem…
De nem csak a gyerekünk, az anyaságunk, a háziasszonyságunk, a női munkaerőnk, a méhünk, de még a testünk is mindenkié.
A férfiak sokszor és sok helyen nyíltan bizonygatják, hogy jogot formálhatnak a testedre. Mégpedig jogot a megítélésére, a szavakkal való illetésére, a fogdosásáára és kihasználására. A férfitársadalom tulajdona a női test és kész. Ez mutatja, hogy az utcai zaklatásokat mosollyal nyugtázzák, hogy a nemi erőszak esetében még a nő van megítélve, hogy rendőrök és bíróságok kisebb büntetést adnak nemi erőszakért, mint bolti lopásért. Hogy a családon belüli erőszakot csak akkor tekintik erőszaknak, ha vér is folyik, addig meg „az asszony verve jó”. Merthát ez van mostanában a gyerekeink tankönyvében is – minthogy csak egy friss példát említsek. Tizenéves korban elkezdődik a lánygyerekek zaklatása az utcán, a tereken, a buszokon. És közben elkezdődik az a folyamat is, amivel erről nem veszünk tudomást, amikor a többiek a buszon csak félrenéznek vagy még mosolyognak is az eseten. A panaszkodásunkra csak legyintés és lekicsinylés a válasz: ha valaki részeg, akkor azért erőszakoskodott, legyél már rá tekintettel, ha valaki bandában volt, akkor azért, mert bizonyítania kellett, ha valaki egyedül, akkor szegény srác, biztos régen nem volt már lánnyal… A férfiaknak ezernyi „elfogadható” okuk van arra, hogy a társadalmunk kérés nélkül megbocsásson nekik a nők, lányok zaklatásaiért. (Egyetlen ok nem elfogadható manapság Magyarországon, az pedig az, ha valaki menekültnek néz ki! Ha menekültnek nézel ki, akkor még csak tenned sem kell semmit, máris szexuális zaklatónak minősülsz! Bezzeg az igaz nagy magyar férfiak! Nekik aztán joguk van megfogdosni a szép magyar női példányokat!)

An artist has unveiled shocking new works showing Barbie as a victim of domestic abuse. See MASONS story MNBARBIE: The series, called It’s A Matter Of Trust, has been created by Sam Humphreys, 41, and runs with the tagline “We shouldn’t be taught that life is perfect.” Ms Humphreys, who is currently studying for a degree in Contemporary Art and Design, said she wants the work to show the difference between how children view the world and its much dark realities. She said: “I was interested in how, when we’re younger, we’re led to believe that everything is perfect and how as children we’re, quite rightly, sheltered from the harsh realities of adulthood.Neked meg persze „neszólj a neved”, hiszen biztos kihívó voltál és még jó, hogy kivívtad magad ellen a sorsod, magad akartad, ne is tagadd, és egyébként is minek mászkálsz szoknyában és sötétedés után és egyébként is miért nem ülsz otthon és szülsz inkább még több gyereket ahelyett, hogy a tisztességes férfiakat gyanúsítgatnád mindenféle kitalációddal!
Ma – és húsz éve is – Magyarországon (és jé, tényleg, más, fejlett országban ezzel a fajta durva „nővé nevelünk, tárgyiasítunk” elvvel én még sosem szembesültem) ráneveljük lányainkat, hogy a férfiak, a politika és az egész társadalom tárgyai legyenek.
A legdurvább pedig az, hogy mindebben a nők is nagy szerepet játszanak, mikor lányaikat nem ellenállásra, hanem elfogadásra nevelik, mikor otthon azt mondják: „örülj, hogy tetszel valakinek, azért fogdosnak meg!” Vagy ha kinevetik őket cinkosan és rákacsintanak, hogy „ugyan már, ne mond, hogy neked nem tetszett, mikor hozzádnyomta azt a részét…”.
Mi, magyar nők ezt kaptuk a mi „kedves”, „gondoskodó” magyar társadalmunktól.
De meddig kell ezt még tűrnünk?!

Advertisements

2 thoughts on “kié a nő?

  1. Kedves blogiro, mint ferfi, azt nem tudom, meddig kell turnie azt a sok belepofazast az eletebe – elvegre a tarsadalmakban, meg a thaifoldiben is csomo dologban belepofaznak a nok dolgaiba mas nok – de en meg nem talalkoztam olyan csaladdal, ahol a fiukat arra nevelik, hogy: 1. fogdossak a noket, 2. a fogdosast ne iteljek el az utcan, 3. a noket predanak kell tekinteni.

    Ellenben talalkoztam olyan retegekkel, szubkulturakkal, ahol ez divik. Viszont altalanositani nem kellene, mivel a magyar tarsdalom nem kevesbe szexista, mint akarmelyik masik atmeneti orszagban levo tarsadalom.

    Ezt ferfikent mondom, ugy, aki latja, es rosszalja, ha valaki egy tomott buszon hozza er masikhoz, ugy, hogy az kimeritse a zaklatas fogalmat. Es akar a verbalis format, akar a nem verbalisat ugyanugy elitelem.

    A magyar tarsadalom resze vagyok, es meg azt sem varom el a nomtol, hogy fozzon.

    Akkor most mit ad vajon a magyar tarsadalom?

    Like

    • Pesten sétáltam az egyik verőfényes napon, mikor szembe jött velem egy apuka a kb 5 éves fiával. Még néztem is, milyen aranyos kisfiú. Mikor mellém értek a férfi egy óriásit vágott a fenekemre, amitől majd hasraestem, de halálosan meg is döbbentem. Visszafordultamban láttam, ahogy nagy nyugalommal továbbsétál, miközben ecseteli a fiának, hogy “így kell bánni a nőkkel, mind k..”
      Szerintem minden egyes férfi és nő neveli a gyermekét nem csak azzal, amit mond neki, hanem amit tesz, amit mutat és amit gondol. Ha egy férfi vagy nő úgy csinál az utcán, mintha nem látná a zaklatást, az is a gyerekeink nevelése, ugyanúgy, mint hogy a gyerekeink úgy fognak viselkedni másokkal, mint ahogy tőlünk látják. Video
      Éppen ezért remek, hogy Ön nem ilyen ember és nem tűri, ha másokat zaklatnak és nem kényszeríti rá a főzést barátnőjére stb stb.
      Minden országban dívik a szexizmus és a zaklatás, csak van, ahol több és van, ahol kevesebb ennek a társadalmi elfogadottsága. Spanyolországban sosem zaklattak, Thaiföldön sem, de Indonéziában nagyon sokszor féltem, csak azért mert nő vagyok és ezer és ezer sztorim van otthonról.Persze attól is függ, hogy az ember hol él mennyit és nyilván más és más kultúráról van szó, és a kialakulása is más lehet a nemi szerepeknek, bár szerintem ez abszolut lényegtelen. Sehol ne legyen zaklatás, mindenhol büntessék és sehol ne tűrje a többségi társadalom. Ugyanúgy, mint a gyerekverés (“egy pofon nem árt a gyereknek”), sajnos Mo-on még mindig elfogadottak a közbeszédben a nők alacsonyabb rendűségére irányuló célzások és a jelenlegi politika csak erősíti a társadalomban, hogy igenis bárki megmondhatja a nőknek, hogy mit és hogyan csináljanak. Engem leginkább a saját hazám ilyetén állapota rendit meg és hogy fejlődés csak abban látszik, hogy egyre több nő mer a zaklatásokról beszélni, míg sajnos visszafelé fejlődünk a politikai kommunikációban.
      Mindenestre örülök, hogy Ön nem ilyen és hogy gyerekeit is arra fogja nevelni, hogy a nők a férfiakkal egyenrangúak.

      Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s