amikor minden majdnem tökéletes – Taipei

taipei-101_7Taipei a legjobb város, amit eddig valaha láttam! Megvan benne minden jó Ázsiából és a Nyugatból is és a minden rosszat pedig felejtsük el!
Két hétre jöttünk Taiwanra, mert a kelet-ázsiai irodánk „kölcsönkért” engem, hogy mentoráljam az egyik menedzserüket. Az első hetet Taipeiben töltöttük, majd körbeutaztuk a szigetet a többi irodát meglátogatva. Már előre mindenki mondta, hogy tetszeni fog nekem Taipei, bár nem fejtették ki, hogy miért is?
Meg kell mondjam, nem csak hogy tetszik, de egyenesen imádom!
Gergő teljesen odavan érte! Az idő kiváló volt, igazi tavaszias idő, amit Bangkokból már másfél éve úgy hiányolunk! A nap sütött, a szél lassan fújdogált és mi csak sétáltunk és sétáltunk, mert az utcák mind alkalmasak a sétálásra! A város széles sétáló utcáin külön biciklis utak, mindenhol városi bicajkölcsönző, és fák és fák mindenütt. A fák talán parafák lehettek, mert rétegekben hámlott le a törzsük és mikor megtapintottuk őket, olyanok voltak, mint a gumi: puhák!
Az airbnb-s lakásunktól véletlenszerűen indultunk útnak, hogy majd valami érdekeset csak találunk. Ilyen elindulások Bangkokban mindig kudarcba fulladtak, ezernyi zsákutcájuk és rendezetlen utcák miatt. De itt a várostervezés magas színvonalon állhat, mert minden logikus és szép. A parafás széles utca elvezetett az egyetem mellett, ami amolyan angol stílusú nagy, ősfás kertes épület volt és aztán ott volt maga a Daam park! A park, aminek annyira örültünk megint!
Levi kergette a dagi mókusokat, akik nemhogy féltek volna tőlünk, hanem még érdeklődtek is. A park ősfás, nagy, árnyas és parkos volt egyszerre rengeteg néznivalóval és sétálnivalóval.
Gergő úgy örült a tavasznak, a logikus városnak, hogy egész nap csak jártak Levivel és 20151126_110016még estére sem fáradtak el, hanem Gergő sziporkázó vicceire Levi még órák múlva is röhögő görcsöt kapott. Én dolgoztam, míg ők felfedezték a több mint 100 megállóból álló barátságos metróhálózatot és felmentek a 101 emeletes épület tetejére, biciklit béreltek és körbetekerték a várost.
Az emberek kedvesek, udvariasak. A város amolyan középosztálybeliek lakhelye, nem látni szegényt, hajléktalant. Az utcák takarosak, rendezettek, nincsenek mindenhol feltöredezett betonok és csatornalyukak, mint Jakartában vagy Bangkokban. Nincs hullámozó, hektikusan oda-odacsapó fejlődés, mindenen átgázoló, kapkodva összerakott felhőkarcolók és a lakosságot földhözvágó szegénység. Helyette minden van, ami egyébként nyugaton, bicikliút és olcsón bérelhető bicikli, logikusan felépített, megtervezett metróhálózat, dimbek és dombok, zöldek mindenhol. Környezettudatos várostervezés és parkok és játszóterek és kávézók és ezernyi pékség! (Ó, mennyire hiányoltuk Bangkokból a pékárut!). Na és a vonat! A vonat megdöbbentően szuper! Ken, az itteni munkatársam mesélte, hogy manapság már mindenki csak a japán szupergyors vonatokat akarja, így vették ők is ezt meg, ami belülről olyan ,mint egy repülő, nagyon kényelmes, teljesen lehajtható székekkel és 300 km/órával robog, de olyan halkan, hogy észre sem veszed!
Aztán minden jó megvan itt abból is, ami jó Ázsiában. Az emberek kedvesek és segítőkészek, sok a gyerek és a fiatal és az egész várost érzed, hogy lüktet, hogy fejlődik, hogy növekszik. Az emberek pozitívak, optimisták, mosolygósak.
Viccesen mindig mandarinul kezdenek hozzánk beszélni az emberek, mint kiderült azért, mert sok külföldi lakik itt, akik már megtanulták a nyelvet. A legfontosabbat lassan mi is: Sese, azaz köszönöm.
Az emberek egyébiránt nagyon segítőkészek, mindig, mindenhol ha látták, hogy bizonytalankodunk valamiben, odajöttek, hogy segítsenek. És ami nekem méginkább szuper, hogy értik a vicceimet!
Másfél éve, mikor az első előadásomat tettem meg Ázsiában, 150 thai fiatalnak beszéltem, ahol a rövid beszédembe beleépítettem vicces és lelkesítő részeket is, ami aztán hogy sült el? Az egész terem harsány röhögésbe kezdett már az első mondatom után, ami pedig egyáltalán nem volt vicces… és később meg, mikor meg épp vicceltem: semmi! Nos, ez itt máshogy volt, az emberek akkor nevettek, amikor vicceltem, hála a jó égnek!
A két hetet egy remek szombattal tetőztük be, amikor az expó parkjába mentünk, ami egy fushing_south_road_in_taipeióriási zöld park a reptér közelében, ahol a modern épületekben kiállítások, a téren biopiac, a szomszédban a modern művészeti múzeum és körbe park és park és rengeteg ember, totyogós gyerekek és kis és nagy kutyák és néha mindenki felbámult, mert az óriási repülők a fejünk fölött zúgtak el a reptérre. Néztük, hogy még a kutyák is mások, itt vannak mindenfélék, mint nálunk, Európában, nem úgy, mint Bangkokban, ahol csak a minikutyákat tartják. Biciklit béreltünk és gyrost ettünk és frissen facsart szőlőlét és a napsütésben a fűben heverésztünk. Nos, mindez nincs nálunk, Bangkokban, se park, se heverészés, se olyan friss és tiszta levegő, ahol kellemesen lélegezni lehetne.
– Itt élhetnénk legközelebb – mondja Gergő és felsorolunk mindent, ami tetszik itt. – Csak az a kár, hogy a világon a legtöbb rakéta erre a csöpp országra irányul….
– Nem lehet minden tökéletes…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s