valami még Hongkongból

skyline_2847979aAzt mondja Stefi, – a leglelkesebb olvasóm :D, hogy “jó volt a beszámoló, de olyan mintha még folytatás következne – ugye lesz??!! Mert nekem hiányzott a jól megszokott lezárás -összegzés-tanulság-okosság a végére.” Egyébként is megleptem, hogy az ő egyik kedvenc városába utaztam, mindenféle külön bejelentés nélkül csak úgy mellesleg. 🙂 No meg a levelezgetésünkből is ígértem neki, hogy majd berakok ide beszámolókat, de aztán ebből sem lett semmi (Eddig! De majd eljön az az idő is, Stefi!)
Szóval Stefit innen ismerem, mint ahogyan jópáratokat is, ami aztán igazán marha jó érzés nekem, hogy ilyen szuper, érdekes emberekkel ismerkedtem meg csak amiatt, hogy fékezhetetlen grafomán vagyok.
Na, de a lényeg, hogy itten egy kis tanulság Hongkongból, nem is igazán Hongkongról, hanem ami ott eszembe jutott. Először is magyarosan: bocsánat, hogy nem voltam elég produktív HK-ról, de csak három napot voltam ott és mostanában tele van melóval a fejem, nem férnek meg a világmegváltó gondolatok…
Na, de azért van valami. Márpedig az, hogy irtóra elkényeztetett ez a Thaiföld. És hogy miért? Mert észrevétlen hozzászoktam az emberek kedvességéhez! Persze ezek mellett még egy csomó mindenhez – gondoltam reggel, mikor újra már a bangkoki metrón ültem. Mint például hogy a metró jön és gyors és modern és szupertiszta. És hogy az emberek sosem lökdösődnek – mint például Hongkongban folyton oldalbaszúr egy könyök csak úgy, igazán nem véletlen. És aztán itt van, hogy a thaiok olyan szépen sorba állnak a metróban… na, erről már írtam, én ilyet nem láttam még sosem. Hogy ott egy nyíl a földön, hogy ide állj, és tényleg oda állnak és a metrómegállóban nincs ám összevissza tumultus, hanem szép csigasorok vannak és rend, és nyugi. Mert ha valaki nem fér fel, akkor nincs semmi. A thaiok a legnyugisabb nép, akit valaha láttam. Nem is értem, hogy lehet itt négyévente forradalom…
Na, szóval aztán Hongkong is csudamenő ám metróügyben! Sőt! A legmodernebb része a metró és a reptéri vonat! A felhőkarcolóikat kicsit korábban építették biztos, mert azok néha már olyanok, mint nálunk a békásmegyeri lakótelep. De a lényeg, hogy Hongkongban ott volt az a fickó a helyi étteremben. Őróla jutott eszembe elkényeztetettségem. Szóval én már hozzá vagyok szokva, hogy az emberek kedvesek, udvariasak, nincs se hiszti se kiabálás, verekedés, isten ments! Maximum egy kis duzzogás és kész.
Atyaég, mi lesz velem, ha innen bárhová elmegyek?! Még a végén kiderül, hogy itt Thaiföldön és is amolyan thai hímestojás lettem…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s