mi folyik otthon?

refugeeNehéz bármi mással is foglalkoznom, mint az otthoni menekültüggyel. Nem akartam itt erről írni, de nem tudok mással foglalkozni. Nem tudok aludni, folyton görcsben a gyomrom és nagyon félek. Innen minden nagyon rémisztő. A menekültekkel való bánásmód, a kormány intézkedései, az új törvények, a kerítés, az embertelenség, az agresszív neo-nácik és porsché-sok és a 95 éves nagymamám idegengyűlölő szavai is. Pedig őróla tudom, hogy már évtizedek óta paranoiás, de most mégis máshogyan hatnak a szavai. Főleg a gyűlölet rémíszt meg. A gyűlölet és a rasszizmus, ami véglegesen intézményessé és politikailag elfogadottá válik, – legalábbis innen úgy tűnik…. és mindannyian tudjuk, hogy a gyűlölet hova vezet. 😦
Nehezen tudok másra gondolni. Folyton csak segiteni szeretnék. Segiteni a megoldáskeresésben, a békés megoldásban, hogy ember maradhasson mindenki minden körülményben. A menekültek is és a magyarok is.
Annyi jó ötlet van, hogyan is lehetne emberséges megoldást találni ezeknek a szerencsétleneknek.De mit tehetek én itt?
Magyar civileket keresek meg, szinte könyörgöm, hogy hadd segitsek. Adományszervezéshez értek, azt kérem, hadd gyűjtsek nekik pénzadományt, hadd mutassam meg neki, hogyan kell. Ráadásul itt a munkatársaim minden nap kérdezik: kinek kell utalnunk pénzt? Hogyan segitsünk?
De nehéz. Otthon mindenki fél. Még pénzt gyűjteni is…:(
Ennél szomorúbb és aggasztóbb képet sosem láttam még az otthonomról. Eddig is szégyenletes volt a kormányunk viselkedése, de mostmár nincsenek szavak erre. Vérzik a szívem. És nem csak a menekültekért, akik ugyanúgy, mint ahogyan én nem tehetek arról, hogy Európába születtem, ők sem tehetnek róla, ha éppen Közel-Keletre. És ahogyan nem tartom igazságosnak azt sem, hogy nekem privilégiumaim legyenek a fehér bőröm miatt, ugyanúgy nem tartom igazságosnak, hogy ők diszkriminálva legyenek a születési országuk vagy vallásuk miatt.
De a helyzetet nem csak a gyerekek és szegények miatt látom kétségbeejtőnek, hanem a magyarok miatt is. Amit látok innen, hogy kettévált a társadalom a segítőkre és a gyűlölőkre. Hogy barátságok, családok szakadnak azon viták miatt, hogy a menekültek szemetelnek vagy hogy idegen vallásukkal fertőznek-e?
Aggódom a magyarok miatt, akik pánikban rettegve egyre agresszívabbak lesznek. A magyarok miatt, akik a népem, az otthonom, a családom. Akik közé tartozom. Nem akarom, hogy elveszítse akár egy magyar is az emberségét, nem akarom, hogy akár egyetlen is gyűlölködjön, nem akarom, hogy egyetlen magyar ember is utáljon, üvöltsön, csaljon, narancslébe hashajtót tegyen, felrobbantással vagy gyilkossággal fenyegetőzzön, hogy kereszténységre hivatkozva keresztes háborút indítson bárki ellen. Nem akarom, hogy a nevemben kerítést húzzanak és másokat rettegésre bírjanak politikai népszerűség kedvéért. Nem akarom, mert ez az én népem. Az én nagy családom. Akik közé tartozik a kormány is és mindazok, akik megválasztották, még ha én emiatt is hagytam el az országot. Akkor is a családom. Még ha szégyenletes, még ha kínos is.
Igyekszem nem erre gondolni. Igyekszem a jóra összpontosítani. Az önkéntesekre, akikre annyira büszke vagyok. Akiknek hálás vagyok, hogy példát mutatnak emberségből a legnehezebb körülmények között is.
Köszönöm, hogy helyettem is ott vagytok.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s