női szabadság

Egy négynapos kimesurreal-photography-oleg-oprisco-13ritő, idegpróbáló, felszabaditó, elgondolkodtató, megmozgató kreativitási módszereket tanitó tréning után zombiként kószáltunk Manila utcáin. Isa, aki a thai iroda kommunikációs munkatársa, mesélt a dél-thai konfliktusról, ahol szeparatisták üldözik el a lakosokat, mint az ő családját, akik eredetileg kinaiak, harminc éven át kinai éttermet is működtettek, de be kellett zárniuk nemrég a robbantások miatt. Aztán ott volt Rika, aki az indonéz iroda legnyugatibb stilusú leányzója, aki dacol a himsovinizmussal, a nők társadalmi megitélésével, a muszlimmal és mindennel, ami indonéz, csak hogy hozhasson újhullámot, a modern Indonézia legyen ő maga, rövid zöld ruhájában, óriás napszemüvegében. Manilában sétálunk, turisták vagyunk mind. Mindenkit megkérdezünk, a minden sarkon álló biztonsági őröket, a fiatalsrácokat, a néniket, akik az utcán árulnak mindig valamit, hogy merre van ez vagy az. A Nemzeti Múzeumot vettük célba. A hoteltől elvileg nincs messze, csak meg kell kerülni azt a nagy erődöt előttünk, amit még a spanyolok épitettek valami értehetlen okból kifolyólag. Az erőd végülis csak egy fal, derül ki nemsokára, ami egy parkot vesz körbe, aminek nincs bejárata és minden csupa zöld, szépen gondozott tisztás odabent, a kerítésen belül, rend és tisztaság ellentétben mindennel ami odakint van, a falon kívül. Meg-megállitanak a biciklikre szerelt utánfutósok, amik a helyi tuk-tukokként szolgálnak. Erőszakosan jönnek mellettünk, abba nem hagyva egy percig sem a szövegelést, hogy hova vinnének el csak ennyiért és annyiért. Isa nagy szemekkel néz csak, Rika tudomást sem vesz róluk, én meg udvariasan hessegetem el őket, mosolygok és intem a nemet, nemet, nemet. A hőség meg-megolvaszt minket. De mostmár mindegy, elindultunk, megtaláljuk a múzeumot, még ha a hőség meg is esz bennünket! Közben napernyőket látunk és arról beszélünk, hogy kinek mit jelent a napernyő és a napfény.

  • Az apukám mindig azt mondogatta nekem, olyan fekete vagyok, mint a triciklisek… – nevet Rika és látszik, hogy szégyelli a bőre szinét.
  • Nem is vagy sötét! – mondom én. – Nálunk nagyonis menő színed lenne! – és magyarázni kezdem, hogy a világ másik felén éppen a napfénytől szeretnek elvakulni, lebarnulni, megfeketedni, megégni a napon. Aztán beszélünk arról, hogy Thaiföldön nem csak a nők napernyőznek, hanem a férfiak is.
  • A pasik?! – néz ránk tágra nyílt szemmel Rika és nagyot nevet.
  • Sőt, a fiatal fiúk, meg az idősebbek, meg mindenféle fiúk! – bólogat Isa serényen.
  • Thaiföldön mások a pasik, mint Indonéziában – magyarázom én, és büszke vagyok, hogy mindkét helyen vendég vagyok, igy idegen szemmel tudok rájuk nézni! – a pasik sokkal hiúbbak Thaiföldön!
  • Képzeld csak el, a mi házunk ötvenes biztonsági őre reggelente a kis tükrében nézegeti magát… – mesélem.
  • De meleg? – kérdezi.
  • Nem! – kiáltjuk együtt Isával.surreal-photography-oleg-oprisco-7
  • Mondjuk sok a meleg… mondjuk úgy 70%-a azoknak, akikkel találkozom – viccelődik Isa és magyarázza, hogy mennyire kevés a thai fiú és sok a lány, no meg a mindenféle transz meg egyéb nemek.
  • Sajnos a környezetem totál hímsoviniszta – csügged Rika. – Folyton lenézik, megítélik a nőket, no de melegnek lenni, kábé egyenlő egy halálos ítélettel! Indonéziában ilyen nem lehet!
  • Nekem azt mondta apukám – meséli a thai Isa, – hogy amikor felnövök, éljek csak úgy, ahogy akarok, ha nőt akarok szeretni, legyen, ha fiút, akkor azt – mindketten megdöbbenve nézünk rá.
  • Ilyet azért ritkán hallani! – mondom elismerően. – Még nálunk, Európában is, ahol azért már nem divat diszkriminálni. Legalábbis a menőbb országokban nem… – Legutóbb a moziban láttam egy előzetest, egy thai filmet, ami két lány szerelmét mutatta be! Hihetetlen! Fantasztikus, hogy van ilyen ország, mint Thaiföld! – hadarom.surreal-photography-oleg-oprisco-21
  • Nálunk ez elképzelhetetlen- mondja Rika – De még a válás is. Ha egy nő elvált, az már nem szűz, azaz kurva.
  • !? Mi van!? – nézünk rá együtt Isával.
  • Akkor mi volt Olával? Ő elvált, sőt, két gyereke is van… szóval tuti nem szűz! – vágom rá.
  • Hát igen, neki nagyon nehéz volt… De szerencsére elvette az egyik kampányosunk az irodából. – folytatja Rika.
  • De most tényleg, szűznek kell lenni a házassághoz? – kérdezi Isa.
  • Persze! – vágja rá Rika. – De ez engem nem érdekel! Megmondtam a szüleimnek, én összeköltözöm a barátommal akármi történjék is! – mondja büszkén.
  • Csak idő kérdése minden – mondom elgondolkodva – végülis az én anyukám már szabadságban nőtt fel és ő mit mondott? Hogy „lakva ismerik meg egymást az emberek”, azaz előbb csak költözz össze a szerelmeddel, mielőtt hozzámennél!
  • Wow!! – a két lány óriásira nyitja szemét. – Ilyet!!
  • Igen, van ilyen. Talán ti is ilyenek lesztek…- de ahogy rámnéznek elbizonytalanodom – legalábbis remélem. Ti is adtok szabadságot majd a lányotoknak majd, vagy nem? – és sietősen bólogatnak, majd tovább sétálunk.
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s