végtelen Katmandu

wrathful-deityPorfelhő, motorok vágtatnak, vijjogó dudák, kerülgetnek, löknek, a por felhővé válik a szemem előtt, vadkutyák harapják egymást, szürkevakságomban, szines, sárga-lila, zöld-piros indiai ruhák szállnak fekete arcokon vörös homlokpütty, földön ülve lencseleves curryvel, fekete, mezitlábas gyerek varrógépet cipel, nagy gödrökbe esem, műanyagüveg-dudás vénséges bácsi riksáján műanyag virágokkal, óriás fehér-vörös sárkányszobor kitátott szája vérzik avörösporos áldástól, kis ajtókon belesve a hindu szentélyben térdig érő étel- és hamumaradékokban hullámoznak isteneik, ajtók kékek tárva állnak az életek, varróműhely, repkedő húsdarabos vérben úszó hentesek, véres ruhás nyaklegények baltával szelik az élet maradékát. Kóborkutyák nyála csorog az utcán a szennyvizzel keverve. Sötétedik, isteneik vadulnak, galambpatkányok és festett szemek a falakon lesnek. Az ajtók vállig érnek, kis lyukakban kucorog benn az élet, a mindenes trafik , a thukpa leveses, a curry árus, a gazdag aranyba futtatott selyem-szincsináló, az utcán mangó, zöld narancs, kinai alma és papaja magozódik. Szemben egy kék ember, fehér, köldöknéző, lassúpislogó, mezitlábas hippik, hobbi-raszta nyugati zenészek, koszostalpú boldogságkeresők mellettük a fekete, koszos gyerek kéregetve csimpaszkodik. A nagy, fehér ember kékre tetoválva lassan sétál velünk szemben. A por sárrá válik, térdnél lejjebb nem illik nézni, a feszes öltönyök, anepal_glob_net_katmandu_shirasvati_3 csillogó topánkák, minden folyik a sárban. Gyerekek kereket hajtanak olajfalú félhomályban, csak a motorok fénye marad az éjszakában. Áramszünet, megint. Kis gyertyák gyulladnak, fekete falú konyhák, levéltányérok, gyűjtögetett erdei gyümölcs és vécészagú élet. Hiábavaló csillogó arany, szines selyem, lentről füstölő menti fel az életet, választja el a salakot a mennytől. Az ombufák is felemelik ágaik, nehogy a mocsokba érjenek. Antik, aranynyelű késeket árulva, nyúlnak felénk, Levi láthatatlan szellemekkel csatázik, kerülgeti a késvágta dudaszót és az esőcseppeket. „Ha elég gyorsan szaladok, száraz maradok” kiáltja át a tömegen. Szent öreg sárga-fehér, virágokba és lepedőkbe öltözve osztja a megvilágosodást-megváltást, kivánság szerint, homlokodra jópénzért vörös pacákat fest.
A por felszáll sárrá válik torkomban, megérkezik a tüdőmbe Katmandu. Fel-feltörve hörögve köpök én is, mint a helyiek. Megérkezett belém a város. Ideje elhagyni a harmadik világot.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s