metro-metro-metropolisz

abstract-art-contemporary-coastal-cityscape-3-of-3-capturing-the-heart-of-the-city-iii-by-madart-megan-duncansonMa eltölthettem 4 órát egy taxiban Manila egyik részéből a másikba és vissza utazva. Közben arra gondoltam, hogy egyáltalán el tudom-e képzelni a nagyságát egy metropolisznak? 12 millióan laknak Manilában, de néhol azt mondják, hogy 14 millióan, attól függ, mekkora agglomerációt nézünk. De hogyan is tudom ezt elképzelni, Talán ha északon egész Visegrádig tartana Budapest vagy az északi határig, délen meg Kiskunlacházáig vagy egészen Dunaújvárosig? Keleten Szolnokig, nyugaton Fehérvárig vagy Keszthelyig? Ezt már nem is városnak hivják, hanem metropolisznak, ezen belül vannak a városok, például Manilában Quezon city, ahol az irodánk van. A városokon

belül pedig „falvak”, azon belül meg utcák. Talán a falvak lehetnének a kerületek, Bangkokban úgy van, nagy kerület, azon belül kis kerület és azon belül is még kisebbek. Durvább mindez, ha képzeljük el, hogy nincs kötöttpályás közlekedés, mint ahogy nincs Jakartában. Manilában van állitólag, bár eddig sehol sem láttam metrólejárót vagy vonatmegállót, bár a három metró-vonatvonal annyira túlzsúfolt, hogy csak életünk kockáztatása végett ajánlják használni. De mehetsz busszal, kisbuszos taxival, motorostaxival, tuk-tukkal, riksával, vagy mindenféle kreativan összetákolt motoros-bicajos-fülkés cuccokban, vagy mini kisteherautókban és állhatsz mindezekkel szépen a dugóban.
Épp ahogy ma is ültem a taxissal a dugóban Manilában, – kb 40 percig meg sem abstract-city-setsiri-silapasuwanchaimozdultunk – arra gondoltam, hogy egyszercsak elindul-e a sor? Végtére is ugyanannyi esélye van annak, hogy itt maradunk még két-három, de akármennyi órát is, mint hogy a következő másodpercben elindulunk. Mennyi baleset lehet egy ilyen városban? Mennyi út lehet egyszerre feltúrva, lezárva, elterelve?
Bár a taxiban ülve, döcögve néha lehet fotózni a tájat, nézni az embereket, lehet kiszállni pénzt felvenni, kávézni, autópálya közepére motorostaxival pizzát rendelni (lásd Nikki munkatársamat Jakartában). Jól elbeszélgetni idegen taxisokkal (márha tudnak angolul), megismerni a helyi kultúrát, az utcán közlekedő emberek mindennapjait, csodálni a fél ház nagyságú trafóházakat, a vadul egymásra csavart, kigyózó elektromos vezetékeket és a háttérben azokat a csoda nagy felhőkarcolókat.
Elkelne ide egy villanyszerelő és egy várostervező is, meg még mi minden…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s