egy élet itt és egy ott

8d7141821ee2c89b332030574dcde6f4 Kockázat az mindig van. A lényeg, hogy ne repülj olyan légitársasággal, ami rajta van az EU tiltólistáján – mondja Gergő Norbinak skypeon ma és erről eszembejut a jakartai beszélgetés Larryvel, a pénzügyi igazgatóval és Roddal, az ausztrál főnökömmel.

  • Én nem is értem, hogyan lehet ennyi légitársaság, ami nem biztonságos…- mondom.
  • Nekünk azért más a szemléletünk – mondja Larry, a jenkinek kinéző holland, szőke, nagy pocakú, vidám fickó kockás ingben az asztal másik oldaláról és arra utal, hogy ami nekünk nem biztonságos, az itt még egészen jónak számit.

  • Végülis az a lényeg, hogy mit is gondolsz az életről. Megértem, ha itt az élet sokkal esetlegesebb… na de azért… – válaszolom.
  • Mi egy félelemmel teli kontinensről jövünk. Európa tele van parával – kontrázik rá Larry.
  • Meg biztonságra törekvéssel – teszem hozzá és valóban, erre még sosem gondoltam.
  • Merthogy Európában olyan sokat invesztálnak az egyes emberekbe. Rengeteg pénz az oktatás, a szociális rendszer. Nem engedheti meg magának Európa, hogy csak úgy meghaljanak a lakosai egy gyengébb repülőtársaság miatt – hallom Gergő hangját.
  • Meg itt minden más. Itt rengeteg az ember. Az állam még ha akarná, sem tudná megvédeni az embereket – folytatja Gergő.
  • 250 millió ember… Mit is tudna ajánlani a kormány? Milyen nagyon más az itteni helyzet! Mindenki csak magára számithat. És talán ezért van az is, hogy tudják, hogy minden felemelkedés csak azon múlik, hogy ők hogyan teljesitenek. – gondolkodom hangosan – De mindezt Thaiföldön sokkal jobban érzeni. Ott mintha az emberek folyton dolgoznának. Talán azért van ez az érzésem, mert reggel megyek dolgozni és tele van az utca 20-30 éves fiatalokkal öltönyökben és kosztümökben, alig tudok haladni a tömegtől. Mennek dolgozni. Mindenki. Gyerekeket alig látni és ha mégis, akkor még hétvégén is sulis egyenruhában vannak, azaz még akkor is tanulnak?
  • Neked van gyereked? – kérdezi Rod Larryt.
  • Nem, nincs még. A feleségem éppen úgy érezte, hogy készen áll rá, mikor elköltöztünk Hollandiából Bangkokba. De itt…nem igazán jó ötlet.
  • Megértem, ha itt elbizonytalanodott – kontárzok rá – végülis Bankok nem egy gyerekváros. Nincs játszótér, nincs gyerekközpontúság. Nem is tudom, hol vannak egész nap a gyerekek? Alig látni őket. Vannak azok, akik mennek haza suliból,mikor én a munkából, középisisek, fehér ingben és sötétkék rövidnadrágban vagy szoknyában és fehér térdzokniban. Mint a fiam! – nevetek – Aztán meg néhány utcagyerek, vagyis olyanok, akik a családjukkal az utcán élnek, kis bódéjukban ételt, ruhát, gyümölcsöt árulnak. De a többi gyerek hol van?
  • Itt tényleg nincs semmi, ami gyerekközpontú lenne. Nem olyan a világ, mint például Skandináviában, ahol még a repterek belterét is úgy alakitják ki, hogy a gyerekeknek jó legyen. Például nehogy a 111gyerekek szemébe világitson a padlófény vagy hogy elérjék a villanykapcsolót.
  • Végülis minél kevesebb a gyerek, annál értékesebbek, nem? – kérdezem Gergőt. – Itt, Ázsiában sok a gyerek, szóval nemigazán foglalkoznak velük.
  • De emlékezz közben, hogy mit mondott Kul – Kul a thai ingatlanosuk, egy 20-30 év közötti (közelebbi becslést nehéz mondani az életkoráról) lány, akivel sok időt töltöttünk a dugóban ülve a kiadó lakások látogatásakor – hogy itt az emberek befektetnek a gyerekeikbe.
  • Fontos, hogy tudjon angolul, meg hogy tanuljon jól és hogy tudjon úszni, jó legyen a sportokban és a hétvégét legalább zeneórákon töltse. Talán ezért nem látjuk a gyerekeket. Mert folyton órákon vannak. Annyira akarnak, annyira nyomulnak, annyira dolgoznak. És ami még nagyon más, hogy itt nincs kéregetés. Vannak egész családok is, akik az utcán élnek, meg emberek, akik éjszaka ott alszanak a vonatpályaudvaron, de napközben meg dolgoznak, árulnak, szóval igazából hajléktalanok, de nem koldusok. Valahogy ez egy elfogadott dolog, hogy ott alszanak, ahol vannak. Végülis itt mindig meleg van, bárhol lehet aludni.
  • Mások az igények is – mondja Larry.
  • Nem hiszem, hogy bárkinek is az lenne az igénye, hogy a pályaudvaron aludjon. Szerintem ez egy nagyon hibás logika – válaszolom – Viszont nekünk “gazdagoknak” mindenképpen lejjebb kell adnunk az igényeinket. Én például eléggé mérges vagyok magamra most amiatt, hogy nincs medence a házunkban mert felújitják, de főleg azért, merthogy ezen mennyit bosszankodom. Végülis Kanárin a lehető legkevesebből éltünk, nem költöttünk soha többet, mint napi 10 eurót és most meg itt nyávogok, hogy nincs medencénk… Szóval az ember irtó gyorsan hozzászokik a jó körülményekhez.
  • Johanna is azt mondja, hogy azért szeret itt élni, mert ha ugyanazt a melót csinálja, mint otthon, Franciaországban, akkor itt abból a pénzből ezerszer jobban él. Végülis egy háromszobás lakást bérel egy felhőkarcolóban és körbeutazza egész Ázsiát.

A gondolatmenetet már csak egyedül folytatom, ahogyan kikanyarodok a jakartai étterem-bevásárlóközpontból. Egyedül megyek haza. Haza, az éppen aktuális ágyba, a Rasuna Icon hotelbe. Kikerülöm a betonlyukakat a járdán és az embereket is az utcán. A kislány után fordulok, aki épp egy nagy, fekete, lógó fülű kecskével birkózik az út közepén. Milyen más is lehet a világ…

Advertisements

4 thoughts on “egy élet itt és egy ott

  1. Orulok h biztonsagban visszatertetek ! most olvasom az uj hataratkelos cikketeket… csak a sok szemelyeskedo irigykedo zsebbenturkalo kommenter ne lenne 🙂

    Like

  2. Én akkor valószínűleg egy másik Bangkokban élek, néhány BTS megállóval kijjebb. Mert én meg mindig azt kérdezem, hogy itt senki sem dolgozik? Kéregetők, koldusok pedig vannak. Nem is kevesen. Szeretem a blogod. 🙂

    Like

  3. szia Liza + Bori :), beszeltuk itt regebben a talalkozot, 1 opcio: – most vasarnap többen felfutunk a Sathorn Ghost Tower tetejére – jo kis edzés, + szep a kilatas , kinek van kedve / ideje csatlakozni?

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s