amikor egy kórház lenyűgöz

20141214_095820Ismét volt szerencsénk meglátogatni egy bangkoki kórházat. Hihetetlen, micsoda élmény! Sirni tudnék, mikor a magyar kórházakra gondolok!
Először is le szeretném szögezni, hogy nem voltunk betegek, nem azért kellett elmenni a kórházba. Mindössze arról volt szó, hogy a munkahelyemen van egy évente mindenkinek járó egészségügyi vizsgálat, egy általános cucc, amiben van vérvétel, tüdőszűrés, látásvizsgálat, EKG, általános mindenféle szűrés. És mint látszott, elég sok munkahelyen lehet hasonló, mert elég sokan is voltak vasárnap, mikor Levivel ott töltöttük a délelőttünket.
Na de milyen délelőtt volt! A kórház olyan, mint egy szálloda! Az általános vizsgálatok a 13. emeleten vannak a 20 emeletes épületben. Ott stewardess-eknek öltözött kis nővérkék mindenhol, a csillogó-villogó középső téren kényelmes fotelek, tévé, kivetitő a sorszámokkal. Minden alkalommal név szerint és szám szerint is szólitanak és kisérgetnek mindenhová. Egy órába tellett a vizsgálatok sora, néha közben várni kellett, vagy egy másik részlegre átülni, de mindig olyan tisztelettel és hajlongások közepette kértek meg az ide és odasétálgatásra, hogy úgy éreztem, valami kivételes vendég vagyok ebben a luxus hotelben. 20141214_095743
Az, hogy a nővérke megkérdezi, hogy félek-e a tűszúrástól a vérvétel előtt, még meg is nevettetett, de hogy mindenki beszélt angolul, az hihetetlen volt! Az orvosnál pedig nem kell levetkőzni! Micsoda apróság, mégis milyen sokat számit! Mertha nem vagyok egyszál melltartóban, hanem csak úgy, normálisan, már nem is vagyok annyira kiszolgáltatott. Nem mintha itt bármilyen szinten is kiszolgáltatottnak éreztem volna magam!
A tüdőszűrésnél is nagyon elegánsan oldották meg a vetkőzés problémáját. Van egy kis öltöző, ahol átöltözhetsz a kórház kis félköntösébe, a ruháidat és értékeidet pedig bezárod a szekrénybe.
De a legjobb a vizsgálatok után volt! Merthogy a szűréshez tartozik egy ebéd! Először azt hittem, rosszul hallom, de aztán többszöri rákérdezésre kiderült, hogy mégsem. Igy Levivel a svédasztalos, óriási csillogó csillárral ellátott, a Bangkok feletti teljes kilátást biztositó elegáns étteremben ettünk, ahol nem volt limit, azaz annyit és abból ehettünk, amennyit és amiből csak akartunk.
Elégedetten és tele hassal távoztunk, mig másnap Johanna, a francia munkatársam, aki már lassan ötödik éve lakik itt azt mesélte, hogy ez a kórház milyen gyenge minőségű a többihez képest. De ha ez a “gyenge”, akkor milyen lehet a jó minőségű?! Ó, én már ettől a gondoskodástól is nagyon boldog vagyok! Elképzelni sem tudok jobbat!

(A rend kedvéért megemlitem, hogy 20141214_095717ez egy magánkórház. Chompu szerint csak egy dolog különbözteti meg a kétféle intézményt, hogy az államiban néha kell várnod egy-két órát is. Az épületek mindenesetre kivülről teljesen ugyanolyannak néznek ki, az állami kórház is irtó szép, új, és hires a kiváló orvosairól.)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s