februári dinnyeillat

hubbs-art-folk-prints-whimsical-funny-bird-crow-blackbirds-picnic-watermelon-debi-hubbsFebruár van még, mikor felhivom az öcsémet Norvégiában:
– Hogy birod? Én ilyenkor már nagyon rosszul szoktam lenni Magyarországon a téltől. Most meg rád gondoltunk… –De itt más minden. Itt nyár van, a nyár, ami éppcsak elkezdődött, még csak mutogatja erejét, még csak pár órára őrjit meg hőségével. De mégis nyár. Februárban!
– Nehéz – mondja tesóm. – Hiszen itt még csak a tél közepe van. – Mikor lesz tavasz, májusban?
Elképzelni sem tudom. A február mindig a legrosszabb hónapom volt. Akkorra már depresszióztam, lebetegedtem, nem birtam a telet Magyarországon. Az utolsó erejével azért még mindig odavágott, hideget, latyakot, sötétet hozva. De az utolsó telünk még rosszabb volt. Akkor épp a klimaváltozás úgy ütötte ki a biztositékot, hogy még áprilisban is hideget hozott. Bezzeg a többi, rákövetkező évben inkább enyhe teleket! De nem baj, végülis az a bizonyos, ’13-as tél űzött el, hogy most dinnyeillatban, kezdődő nyári hőségben töltsem a februárt.
A kertben ejtőzünk, a medence partján. Dinnyeillat van. Minden másnap veszünk egy 322dinnyét. Itt annyi idegen gyümölcs van, hogy örülünk ha olyat kapunk, amit ismerünk. Rod is vesz egyet az utcai árustól ebédszünetben. Megüt az illata a szokásos bangkoki zajos, csipős-édes, tömény utcaszagban. A bácsi kinyitja kis műanyagüveglapos, biciklire szerelt pultjának ajtaját, és a jég közül kivesz egy darab kimagozott görögdinnye darabot. Ott, a bangkoki utcán, 8000 kilométerre otthontól, ott, a februári hőségben, az ausztrál főnököm mellett állva, mögöttem az elsuhanó motorostaxikkal és mezitlábas szerzetesekkel, előttem a négysávos úton a rózsaszin taxikkal és piros rozoga buszokkal, ott –  megérint a csillaghegyi nyár. Látom magunkat, Levit és magam, ahogyan a kertben felszeljük a dinnyét, ahogy a fáradt nap után a melegben fürdőruhát öltünk és papucsban indulunk neki a rövid távnak, hogy a strandra gyalogoljunk, ami alig száz méterre van kis kertes lakásunktól. Levi nem is hajlandó sortot húzni. Még ovis, alig ér a derekamig, de már makacs, mint mindenki a családból. Ott állok, a világ megfordul körülöttem. Látom magunkat a pink-fehér városi biciklimmel, amire Levit felültetem, hogy lenyomjuk az egy kilométert a Dunapartig, hogy aztán a Rómain sétáljunk, a Golyósban a játszótéren Levi csúszdázzon egyet, a parton köveket dobáljon, az óriási hajó kitötött kötelébe kapaszkodva az erővel dacoljon, ahogy háromévesen az egész Dunát elhúzná, de főleg a rászögezett többtonnás állóhajót. Emlékszem a Greenpeaece-es kajaktúrára, amin valakinek a szülinapjára tortát is felvágtunk az egyik stégen és bevezettem a csapatunkat a kis titkos öbölbe, ahol az alacsony Dunaállás miatt ki kellett szállni és a311 combig érő sárban tolni a csónakot, a kis budai dzsungelben a szúnyogtámadások közepette. És a kis szigeten a sátorban töltött éjszakákra, a Duna hullámzására, a jéghideg vizre, amivel a forró nyarat ellensúlyozta a csöppnyi dunai szigeten. Egyetlen pillanatra húnyom be a szemem és máris otthon vagyok, és aztán gyerek megint, megyünk a strandra Óbudán és a sok csúszda alá rakjuk a törülközőnket és anyu előveszi a szendvicseket a táskából és ott a dinnye is és megint otthon vagyunk és látom, ahogy anyu vágja a dinnyeszeleteket nekünk és mi faljuk, mig teljesen ki nem pukkadunk. Kinyitom a szemem. Egyetlen pillanat telt csak el.
– Ó, otthon voltam ettől az illattól – mondom Rodnak és mosolyog, és mondja, hogy ő is, egy másik otthonban, Tasmániában, ahol gyerekkorában a strandra jártak és szemközt a parttal egy nagy dinnyeföld volt. És máris meséli, de én még nem tudok rá figyelni, olyan hangosan dübörög bennem az én dinnyeillatom, ami keveredik a bankoki hőséggel és az édes-csipős levesek illatával.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s