Ázsia Amerikája, megint Manila

manila2222Latin-Amerikából New Yorkba csak 300 pesó, két órás taxiút – bár van benne 40 perc a dugóban ülve, de az benne van az árban, ez a városnézős, fotózós rész – Quezon citiből Makatiba. Manila, Manila, te! Semmihez sem fogható! Ázsia Amerikája vagy Amerika Ázsiája?

A nagy almaszerűség – ahol a világcégek a nagykövetségekkel vetekszenek a felhőkarcolókért – mintha csak egy diszlet lenne, csillog, fényesedik. Benne, rajta mindenki rendesen nyomja a szerepét, tipeg ide-oda, kávézik és piknikezik a parkban. Az utcán sehol egy szemét, még egy félredobott tekintet sem, a fű se nő ferdén a parkban, és a beépitett járókelők kényelmesen, de azért fontoskodó arccal, amerikai völgyeket és hegyeket járó hanglejtéssel, kiskosztümben és öltönyben sétálgatnak csak ide és oda. Mintha nem lenne itt tájfun, sem elmosott városok, semmiféle klima sem változás, és nem is egy hajléktalan éhes-gyerekes, megrendelhető feleségeket és udvarias házi rabszolgákat gyártó,  kanadai szeméten élő országban lennénk, és manila-street-floodpersze nem is Ázsiában. Nem, nem, kérem, itt aztán nincs semmi látnivaló, minden tökéletesen rendben van, a nap is süt, de nincs túl meleg, fujdogál a szél, nincs nagy pára, a középiskolások épp elhaladnak mellettem egyenruhájukban, cimerrel a mellényzsebükön. Mert nincsenek is itten félárva, rettegő gyerekek, jól eltakarja őket a diszlet, de vannak elképzelhetlen-drága iskolába járó mosolygós fiatalok kifizetett jövővel. Én őket nézem, ők meg engem, a vakitóan fehér bőrömet és az európaiságom.  Én nézelődöm, ők tovább haladnak, a nagy szindarab részei vagyunk mind, mint a többiek a Starbucksban, ahová a pisilés utáni vágy hajtott be gyorsan. De valahogy nem divat itt a sok vécé, igy arra az egyre irtó sokat kellett várnom, amig amerikai jazz zenére végignézhettem a tökéletes sminkeket, a papirpohár kávékat (ha nem elvitel lesz, miért papirpoharaznak?), a megkreált kávézós hangulatú irodai beszélgetéseket, sőt, még egy szerelmes pár hétköznapjaiba is bepillantást nyerhettem, amig egyik lábamról a másikra álld1352209222_5b09c86343ogáltam a vécé előtt. A pár, akik a teraszon ültek, a széles utcán teljes kilátással az ezüst felhőkarcolókra, épp egy amerikai sorozatot néztek a laptopjukon. A kávézóban, a teraszon, megosztva füllhallgatójukat egymással, szerelmesen.

A park mellett aztán megcsapott egy illat, a levágott fűnek van ilyen igazi föld szaga, de itt önkényesen nőtt pálmákat apritottak és ott voltak a normális kis emberkék is a félháznyi pálmakupac tetején, és dolgoztak csak serényen. Én meg beszivtam a természet illatát és sétáltam tovább a napsütésben a széles, tökéletes járdákon, a felhőkarcolók arcbavágó csillogásában.
Igen, ez is Manila. És még csak egy 20150203_095346napja vagyok itt! És még csak négy órát töltöttem a taxiban és még csak két taxissal kellett alkudoznom, hogy elvigyen egyáltalán, és még csak két városrészt láttam, azt is csak részben és köztük azt a négy kilométernyi grafitifalat is, amin szines képekben, békejelekkel vonultak a felszabaditók, maguk a katonák! – tudhattam meg, mikor a fal végére érve kiderült számomra, hogy ez nem más, mint a katonaság központi épülete!
A metropolisz másik végén, a kertvárosi latin-amerikai városban a sarkokon nagy kék, mexikói stilusú házban folyik a folyton-folyvást evés-ivás és az autószerelő 20150204_092309műhelyben veterán amerikai autók dagadnak a büszkeségtől, és vannak ott még villák spanyol kerámia burkolattal és nagy, fekete kapuk is szögesdrótokkal, minden névtáblához Jézus és Mária mosolygós képeivel. A matricás, graffitis ezüst tetejű taxikat és oldalkocsis motorostaxit (egyszer benne rendőrökkel, máskor meg egy négytagú családdal) az átalakitott biciklik és riksák kerülgetik, és a taxik, és a menő, vadiúj személyautók. Egy amerikai, sárga iskolabusz is jön, tele egyenruhás filippinó gyerekekkel tökéletes amerikai angolsággal és közben a szálloda dolgozói kiugranak a hotelből ebédjüket betolni egy mozgó tésztafőző biciklihez.

Egy város, ahol lehet európai módon sétálni! Sétálok is, vigyorral az arcomon. Most én vagyok maga Európa, ebben a csudákra mixelt ázsiai Amerikában.

manila24hrs6

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s