milyen a te országod?

  • Milyen a te országod? – kérdezi tőlem Jasmine, a fülöp-szigeteki munkatársabudapestm. És nekem gyorsan pörögnek a gondolatok a fejemben. Mit is lehetne erre mondani? Mi a legjellemzőbb, ha Magyarországot innen, Ázsiából nézzük?
  • Kicsi – vágom rá  – Összesen 10 millióan élnek az egész országban.
  • Úristen! Dehát nálunk 12 millióan élnek csak Manilában!
  • Na jó, azért Magyarország egy kicsivel nagyobb, mint Manila – mondom nevetve,

de látom, ahogy elkerekedett a szeme és úgy is maradt.

  • Nehéz elképzelni egy ilyen kicsi országot – mondja.
  • Hát, onnan is nehéz elképzelni Ázsiát! – mosolygok. – Mikor mondtam anyukámnak, hogy ide jövök állásinterjúra akkor csak bólogatott én meg gyanakodva megkérdeztem, hogy tudod, hogy hol van Bangkok? Végülis akkor már Kanári szigeteken laktunk, szerintem már az is nagyon messze volt neki!
  • Miben különbözik a legjobban Ázsia Európától? Mi a legnagyobb különbség neked?
  • Például… az emberek! Irdatlan sok ember van itt! – és nevetek – nem tudtam volna elképzelni ennyi embert együtt – ő is nevet – meg hogy folyton épül valami. Innen nézve Európa a nyugdijasok kontinense! Itt meg mindenki fiatal és folyton épitkezik! Most itt nőtt ki egy felhőkarcoló, aztán ott! De azért máshogyan használják itt az emberek az Budapest-At-Sunrise-Hd-Wallpaper-erőforrásokat is. Például a mi bangkoki házunk körül állandóan felújitanak. De mindent. Az utat, a medencét, a parkot és a szemben lévő irodaházat. Pedig még egyik sem volt régi, sem rossz. És tök jól is néztek ki. De ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy az irodaház ablakait úgy cserélték ki, hogy egyszerűen összetörték őket!
  • Miért, hogyan cserélnék ki? – néz rám Jasmine.
  • Hát, hogy kiveszik és elviszik, és beteszik az újat, és a régit még használják majd valamire… – mondom és mindketten nevetünk.

Bangkokban vagyunk, az egyik belvárosi étteremben, egy tetőteraszon. Mellettem Ben ül, aki egyébként brit, de Hongkongban él és épp Kennel beszél, aki taiwani. Egy ázsiai találkozót rendeztünk a héten a helyi Greenpeace-s arcoknak, igy itt volt mindenki, aki számit Indonéziából, Fülöp szigetekről, Thaiföldről, Hongkongból, Taiwanból és Japánból.

  • És még milyen a te országod? – kérdezget Jasmine.
  • Például vannak nagy kastélyok és várak.
  • Wow! – mondja és én vigyorgok, tudtam, hogy ez be fog jönni! Az itteniek imádják a kastélyokat. Mutatok is néhány képet a telómon Budapestről, ő meg csak ámuldozik, hogy micsoda csoda ez a Parlament és a Vár.
  • Milyen gyönyörű ország! Mint egy mesében! Biztos nagyon hiányzik az országod!
  • Nem igazán…- mondom. – A család hiányzik meg a barátok. Meg a séták. Tudod, Európa tele van sétálóutcákkal. Az emberek szeretnek sétálni. Legalábbis én szeretek.10392337_322074841317983_2056079545515266437_n
  • És bicikliznek! Erről hallottam már – kiáltja közbe.
  • Például egyre erősebb az a zöld trend, hogy ne is legyen autód, se jogsid, és inkább sétálj és biciklizz vagy tömegközlekedj – magyarázom ő pedig nem tudja elképzelni.
  • Nem is akarnak az emberek autót? – és látom mennyire igyekszik elképzelni.
  • Azért a többség még akar… De azért sokan vannak akiknek fontos a zöld gondolat, az egészséges életkörülmények, a friss levegő. – és mesélek még az országomról, arról hogy csak egy repterünk van de négyféle évszakunk, és aztán csak azt veszem észre, hogy már régen nem arról a tündérországról beszélek, amilyennek először látta a képeken, hanem a politikáról, és a korrupcióról, a hajléktalanságról, munkanélküliségről, a rasszizmus terjedéséről.
  • De azért fejlett ország a tiéd, nem? – kérdezi kétkedve.
  • Ja! Igen! – vágom rá hirtelen és megfordul velem a világ! Hiszen nem Európából vagy a fejlett világból nézünk most rá kicsinyke országomra. Hiszen innen nézve Európa és még Magyarország is maga a Paradicsom!  Én mondom, hogy nincs elég demokrácia, mikor itt katonai diktatúra van? Én mondom, hogy szegénység van, mikor Fülöp szigeteken milliónyi gyerek hajléktalan? Én mondom, hogy kosz van, mikor Kanada ide exportálja az egész országnyi szemetét, mikor Indonézia szigetvilágában az állatokat az európai és amerikai műanyagszemét gyilkolja? Mikor a “fejlett” világ kapitalista óriáscégei kiirtják itt az erdőket és nyomorba döntik a lakosságot? Elszégyelem magam. Mit jelent, hogy fejlett egyáltalán? Hogy elnyomó, hogy kizsákmányoló?  – Fejlett. – válaszolom halkan és igyekszem az ő fejével gondolkodni, de nagyon nehéz. – Igen. Néha kicsit visszafejlődő. De fejlett. És még az EU tagja is.
  • Európai Unió! De jó lenne nekünk is egy igazi Ázsiai Unió – álmodozik és eszembejut mikor Jakartában Putriával beszéltem, aki amint megtudta, hogy európai vagyok rögtön az unióról kezdett kérdezgetni.
  • Mik az előnyei? Hogyan kell elképzelnem? Miért olyan jó? – meg sem állt a kérdésekkel és nagy szemeket meresztett rám, fekete kendős lebernyege alól, amit muszlimként hordani szokott (Nem burka, hanem egy nagy kendő, alatta pedig szinte folytatásként egy másik teljesen bokáig. De nem mindig fekete, van, hogy krémszinű, vagy más. És mosolygott is fogszabályzójával, ami viszont szines, pontosabban kék. Itt ez nagy divat.) Én meg kezdtem, hogy hát gazdaságilag, meg katonailag, meg társadalmilag mit jelent az EU nekünk, meg a közös értékek és a demokrácia, és egyszercsak megemlitettem, hogy lehet utazni.
  • Mármint, hogy nem kell vizum Európán belül?! – kérdez rá, hogy jól érette-e.
  • Mármint hogy nem kell semmi Európán belül! Mármint hogy bármelyik országban dolgozhatsz az EU-n belül!
  • Nem mondod!? – látom, hogy el sem hiszi. – Hát ez! Hogyan?? De nem lakhatsz máshol,nem? Csak átmész dolgozni?
  • Bárhol lakhatsz.

És nézem Putriát és Jasmine-t, akik még sosem jártak Európában és számukra egy történelemmel, várakkal és kastélyokkal teli világ, ahol az emberek demokráciában és szabadságban élnek. Négy évszak van és néhol még a csapból is iható viz jön! Tiszta a levegő és lehet sétálni, és biciklizni, és nincs sok ember és … mindenki boldog. Legalábbis innen nézve csak az lehet.

Én meg szégyellem, hogy privilégiumom van csak mert jó helyre születtem.  Hogy nekem jogom van szabadnak, egészségesnek lenni, demokráciában és elfogadásban élni.
És már nem gondolok Magyarországra. Arra sem mennyire rossz most otthon, hogy milyen célokért küzdünk, hogy mi mindent kell még megváltoztatni, hogy jobb legyen. Inkább arra gondolok, hogy itt mennyi feladat van még. Mert itt nem az a cél, hogy jobb legyen valami, hanem, hogy egyáltalán legyen.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s